Énók könyve - legenda, hamisítvány, igazság?

Mint azt A Biblia szerkezete oldalon részletesebben kifejtettem, az ókori zsidóság iratai közül a kanonizáció során némely könyveket általánosan elfogadtak Isten tökéletes Igéje, a Szentírás részének, míg más iratokat csak némely felekezetek fogadtak el, és olyanok is voltak, melyeket gyakorlatilag egyáltalán nem fogadtak el mint hamisítványokat - általában ezeket nevezik pszeudoepigráfoknak. Énók v. Hénókh könyve ez utóbbi csoportba tartozik, mellyel szemben a legfőbb kifogások a misztikussága és egyes pontokon a Bibliával való szembenállása miatt merültek fel - ugyanakkor talán az összes ilyen könyv közül a legszélesebb körben ismert és "átbeszélt" könyv.

Mielőtt bárki azt mondaná, hogy "propagálok" egy ilyen, szinte bizonyosan "hamisított" iratot, le kell szögeznem, hogy teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a könyv nem képezi a bibliai kánon részét. (Egyébként tudomásom szerint a kopt egyházban elfogadják szent iratként.) Mégis, mivel manapság Énókh könyve egyfajta "reneszánszát" éli, úgy gondolom, érdemes arra, hogy igyekezzünk az egészet bibliai nézőpontból megvizsgálni: megkeresni benne azokat a hibákat, amelyek miatt kizárták a kánonból, és azokat az értékeket, amelyek miatt mégis több ezer év óta még mindig sok ember érdeklődését felkelti.

Épp ezért úgy gondoltam, hogy elvégzem ezt a kis munkát, és közszemlére bocsátom. Az alábbi linken letöltheted a dokumentumot (PDF), de kérlek, hogy előbb olvasd el a link után következő előszót!

ÉNOK KÖNYVÉNEK kommentárokkal egybeszerkesztett változata (335,8 kB)

Előszó Énók könyvének kommentált változatához

Legelőször is nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy csak a saját véleményemet tartalmazó kommentárokkal van az egész könyv kiegészítve, nem használtam hozzá más forrást, csak a Bibliát és a fejemet. Nem veséztem ki a könyvet minden egyes szavában és részletében, de a még nagyobb hibám, hogy egy angol fordításból készült magyar szöveget olvastam csak. A célom viszont nem is az, hogy bármit bebizonyítsak Énókh könyvével. A bizonyossághoz és a kijelentés teljes igazságának birtoklásához minden hívőnek bőségesen elég a Biblia: ez az a forrás, mely tartalmazza az Istennek ama titkát, az Evangéliumot, amibe angyalok és próféták vágyakoztak betekinteni az ősidőktől kezdve! Ezért minden kíváncsi, "szomjas" hívőnek szeretném hangsúlyozni, hogy ne ebben az értelemben számítsanak valami "pluszra". Ha Istent akarják jobban megismerni, akkor olvassák a Bibliát, amely garantáltan Isten Igéjét, a tökéletes igazságot és az üdvösséghez szükséges minden fontos információt tartalmazza.

Ha valamiért mégis érdemes Énókh könyvét legalább egyszer elolvasni, az a rendkívüli, egyedülállóan széles látóköre és nézőpontja, amivel egy rég letűnt kort, az özönvíz előtti korszakot mutatja be, és azok a megdöbbentően "Biblia-konform" látomások az utolsó időkről és az ítélet napjáról, amelyekkel egy hamisítványban nem nagyon tudunk mit kezdeni, amit egyszerűen nem tudunk hova tenni.

Igazából két fő lehetőség van a jelenség értelmezésére. Az egyik, amit a nem hívő bibliakutatók valószínűsítenek, hogy János, Péter és a többi apostol nyilvánvalóan jól ismerték ezt az iratot, és a Bibliában található saját leveleikben, próféciáikban felhasználták forrásként, nagy hatással volt ez a mű rájuk. Vagyis ez azt jelentené, hogy azért egyezik meg néhány részletben Énókh könyve és a Jelenések könyve (ill. 1-2 másik prófécia a Bibliában), mert a korai keresztény szerzők Énókh könyvéből is "merítettek", amikor felépítették az utolsó időkre és ítéletre vonatkozó teológiai rendszerüket.

Ugyanakkor én (és nem egyedül én!) olyan "fanatikus" hívő vagyok, aki elhiszi, hogy "az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei." (2Pét 1:20-21), valamint hogy "A teljes írás Istentől ihletett" (2Tim 3:16). Na most ha ez igaz - márpedig a Biblia igazságára épített hitünk összeomlik, ha ez nem igaz! -, akkor hogy lenne lehetséges, hogy János az Apokalipszisét egy kétes eredetű, hamisított forrásra építve, abból sok elemet átvéve, merítve írta meg? Ha nem tisztán, 100%-ban Jézus Krisztus (Jel. 1:1-2) jelentette ki a Jelenések könyvét, akkor mit is várunk mi a jövőtől?!

Mit tudunk azzal kezdeni, hogy egy olyan könyvben, amelyről egymástól függetlenül létező, autentikus történelmi források (Énókh könyvének példányait ugyanis a holt-tengeri tekercsek és az etióp szent iratok közt is megtalálták) bizonyítják, hogy Jézus és az apostolok kora előtt írták, számos esetben megdöbbentő pontossággal ugyanazokat találjuk leírva az utolsó ítéletről és a végidőkről, mint amiket Krisztus kijelentett Jánosnak?

Az alábbi három lehetőséget kell megfontolni.

1 - A világi történészi álláspont: a bibliai, újszövetségi próféciák és Énókh könyve közötti részleges egyezés annak köszönhető, hogy az Újszövetség szerzői valójában nem Istentől származó kijelentéseket írtak le, hanem különféle esszénus, zsidó, hellén stb. hatások által befolyásolva írták meg az írásaikat, amikor a keresztény vallás "születésekor" kidolgozták annak alapjait. Vagyis az apostolok ismerték Énókh könyvét, és mint sok más korabeli zsidó iratot, felhasználták forrásként a saját próféciáikhoz. Ez történetileg lehetséges, mert a) Énókh könyve korábban keletkezett, mint az Újszövetség bármely könyve, b) Júdás levele bizonyítja, hogy az apostolok ismerhették Énókh könyvét, mivel az apostol szó szerint idéz belőle (14-15. vers).

Szellemi, hitbeli szempontból viszont elfogadhatatlan: ha az apostolok próféciái nem közvetlenül Istentől származnak, hanem, "mint az egész keresztény vallás", korabeli iratok összeollózásából és átértelmezéséből, emberi kitalációból, akkor a Biblia nem használható fel Istennek és Isten jövőre vonatkozó tervének megismerésére. Végeredményben ennyi erővel azt is mondhatnánk, hogy Jézus nem Isten Fia, mert akkor Ő is csak egy kiemelkedő, nagy hatású esszénus tanító volt, aki alapított egy sokféle tradícióra építkező, kevert vallást.

2 - A véletlen lehetősége: Ez esetben elfogadjuk, hogy a Biblia egészében Istentől ihletett, de hogy a bibliai, újszövetségi próféciák és Énókh könyve között részleges egyezés van, az annak köszönhető, hogy aki Énókh könyvét írta, rendkívüli fantáziával és/vagy az ószövetségi Írások rendkívüli ismeretével rendelkezett, és ezért néhány dolgot "véletlenül" eltalált, ahhoz hasonlóan írt le, ahogy később a Szent Szellem kijelentette János apostolnak, ám alapjában véve saját maga találta ki az egészet. Én a magam részéről ezt szellemi szempontból nem tartom lehetségesnek, mivel pont azok a részek, melyek Énókh könyvében nagyon hasonlítanak, egyeznek a Bibliával, Isten igen mély "titkai" közé tartoznak, amelyek ószövetségi ismerettel egyszerűen nem kikövetkeztethetőek.

3 - Egy kompromisszumos lehetőség: Ez esetben elfogadjuk, hogy a Biblia egészében Istentől ihletett, és a bibliai próféciák és Énókh könyve közötti részleges egyezést annak tulajdonítjuk, hogy Énókh könyvében is vannak Istentől ihletett részek. Ekkor úgy okoskodunk, hogy mivel Jánosnak az Apokalipszist Isten jelentette ki, ezért az azzal koherens részleteket Énókh könyvében senki más nem jelenthette ki az Énókh könyve szerzőjének sem, mint Isten. Énókh könyvét egészében mégsem tekintjük a Szentírás részének, mert olyan részeket is találunk benne, melyek nem egyeztethetők össze (helyenként ellentmondóak) a Bibliával.

Így a legvalószínűbb végkövetkeztetésünk az lesz a könyvvel kapcsolatban, hogy valamikor létezhetett egy Énókh könyve, amely valóban magától ("az Ádámtól fogva hetedik") Énókhtól származott, és szájhagyomány útján továbbadták addig, amíg valaki le nem jegyezte, ám olyan formában maradt fenn, amelybe sok helyütt különféle (főképp hellén) mitologikus történeteket, hagyományokat is belekevertek. A stílusjegyekből és a leírásokból valóban lehet látni, hogy különböző időben keletkezett részletek lehetnek benne, viszont a történelmi bizonyítékok alapján biztos, hogy a ma ismert formáját a Kr. e. 1-2. század óta nem írták át.

Ez magyarázatot ad arra, hogy miért nem képezi a bibliai kánon részét, ugyanakkor arra a kérdésre is, hogyhogy Júdás apostol úgy idéz belőle, mint aki elfogadja, hogy azt a részt maga (az "Ádámtól fogva hetedik") Énókh szerezte. Véleményem szerint, ha a "felbonthatatlan" (Ján 10:35) és "sohasem emberi akaratból származó" (2Pét 1:21) Írásba beleírhatta Júdás, hogy az a két sornyi prófécia Énókhtól származik, akkor kétség nem fér hozzá, hogy az a két sor Énókhtól származik. És ha van két sor Énókh könyvében, amit tényleg Énókh szerzett, akkor nem tudhatjuk, hogy a többi részből vajon még mennyit szerzett. Mindenesetre így már sokkal könnyebb elfogadnunk, feldolgoznunk azt a tényt, hogy Énókh könyvében olyan látomások vannak az utolsó időkről és az ítéletről, amelyek döbbenetes módon egyeznek egyes jóval későbbi, újszövetségi igehelyekkel, amelyeket Isten Szelleme jelentett ki.

Pontosan emiatt én azon a - persze összességében nem túl jól bizonyítható - nézeten vagyok, hogy Énókh könyvének egyes részeit igenis Isten Szelleme ihlette; és ezen nem változtat, hogy ha nem a szerzőként feltüntetett Énókh írta le, hanem valaki más, valamikor később. De úgy gondolom, az nem létezik, hogy valaki Isten kinyilatkoztatása nélkül, Krisztus előtt több száz évvel olyan titkokat jelentsen ki az utolsó ítéletről és magáról a Fiúról, ami az ószövetségi könyvekből egyáltalán nem kikövetkeztethető!

Épp ezért invitálom arra az érdeklődő és kíváncsi olvasókat, hogy legalább egyszer fussunk neki előítéletek nélkül, és vizsgáljuk meg Isten tökéletes Igéjének tiszta tükrében Énókh könyvét, ezt a különös ókori iratot, és nézzük meg, hogy találunk-e benne valami olyan értéket, amitől esetleg gazdagabbak leszünk!

Előrebocsátom, hogy bizony fogunk találni olyan részleteket, amelyek "megnyugtatóan" bizonyítják, hogy nem történt itt semmiféle nagy csalás vagy összeesküvés (ti. hogy egy szent könyv Isten akarata ellenére kikerült volna a szent iratok közül), mert nyilvánvaló, hogy az irat hemzseg a görög és talán több másféle mitológiai behatástól is, sőt néha még önellentmondásokba is ütközik. Más esetekben pedig egyértelmű és néhol talán feloldható, de néhol teljesen feloldhatatlan ellentéteket tartalmaz a Bibliával szemben, amire természetesen a hívőnek a reakciója nem a Biblia megkérdőjelezése kell legyen, hanem annak konstatálása, hogy az Ige a legnagyobb tekintély, így ami azzal ellentétes, abban van a hiba.

Igyekeztem sok érdekességet kiemelni, a legfontosabb bibliai párhuzamokat és ellentéteket felderíteni, és összességében egy hasznos, érdekes, érthető, de véletlenül sem az igazságtól és a lényegtől eltérítő olvasmányt összehozni a könyvből. Valószínűleg még sok mindent hozzá lehetne tenni, természetesen örülök minden észrevételnek és javaslatnak. Az aggályoknak talán annyira nem, mert mint ebből az "előszóból" is kiderül, ezekkel magam is tökéletesen tisztában vagyok - tisztelettel kérem, hogy aki úgy érzi, hogy túl sérülékeny a hitbeli meggyőződése ahhoz, hogy ilyen "veszélyes apokrif forrásokat" olvasson, az tényleg inkább ne olvassa!

"Róm 14:2 Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehetik; a hitben erőtelen pedig zöldséget eszik.
Róm 14:3 Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta őt."