Elragadtatás

Mi az "elragadtatás"?

Elragadtatás alatt azt az eseményt értjük, amikor Jézus Krisztus a Földre való visszajövetelét megelőzően egy szempillantás alatt feltámasztja és magához veszi az égbe mindazokat a szenteket (az Egyház tagjait, minden megigazult embert), akik a történelem során elhunytak, valamint átváltoztatja és feltámadott, romolhatatlan testtel ruházza fel és szintén Magához emeli mindazokat a szenteket, igaz embereket, akik akkor épp életben lesznek a Földön. Egyszerűbben úgy lehetne mondani, hogy az elragadtatás a keresztények (akár elhunytak, akár élők) Jézus Krisztushoz való összegyűjtése. (vö. 2Thessz. 2:1)

A jelenség pontos értelmezése, várható időpontja stb. a kereszténységen belül viták tárgya, de Jézus visszajövetelében és a Szentírás erre vonatkozó részeiben a legtöbben valamilyen formában hisznek. Marginálisan előfordul, de Ige-ellenes az a nézet, hogy egyáltalán nem lesz elragadtatás, ehhez minimum Pál apostol leveleinek isteni ihletését kétségbe kellene vonnunk.

Miért kerül sor az elragadtatásra a Biblia szerint?

Azon kívül, hogy megértjük, a Biblia kétség nélkül előrejelzi egy ilyen esemény bekövetkezését, kulcsfontosságú azt is megérteni, hogy mi is az elragadtatás célja. Szögezzük le, hogy Isten a csodatételeivel sosem cselekedett pusztán a "látvány", a "show" kedvéért - ha csodát (a fizikai valóságba való természetfeletti beavatkozást) tett, annak mindig nyomós oka, magasabb rendű célja volt. Ellentétes hasonlatként talán a tűzijátékot lehetne említeni, amely óriási "show", látványos és csodálatos jelenség, de a szórakoztatáson kívül semmilyen magasabb rendű célt nem szolgál.

Az elragadtatás is, a bibliai próféciák alapján, egy elképesztő, fantasztikus eseménynek ígérkezik, de nem úgy, mint a tűzijáték! Felmerül a kérdés, hogy vajon miért így teszi ezt Isten? Miért lesz szükség egy ilyen rendkívül radikális beavatkozásra a fizikai világ rendjébe?

A Biblia ezt a beavatkozást több helyen megerősíti, és úgy tűnik, azért lesz szükség ilyen radikális beavatkozásra, mert ennyire nyomós lesz az ok, amiért meg kell tenni. Jézus az idők végének korszakát Noé és Lót korához hasonlította. Közös ezekben az ősi történetekben, hogy az igaz emberek fizikai "evakuálásáról" szólnak, akiket Isten meg akart menteni a romlott világot sújtó büntető ítéleteitől. Tehát az idők végén is azért "evakuálja" majd Isten az igazakat a Földről, mert olyan súlyos, pusztító ítélet jön a világra, melyből nem akarja az övéit részesíteni. Az Isten példátlan haragját és ítéletét kiváltó ok pedig a világ szellemi állapotának teljes leromlása, a gonosz teljes elhatalmasodása lesz - Jézus világossá teszi, hogy az elragadtatásra azért van szükség, hogy a választottak megmeneküljenek (akik közül senki nem menekülhetne meg, ha Isten nem avatkozna közbe):

"Márk 13:19  Mert azok a napok olyan nyomorúságosak lesznek, amilyenek a világ kezdete óta, amelyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek.
Márk 13:20  És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért, akiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat."

Tehát Jézus nem véletlen hasonlította Noé napjaihoz az ő visszajövetele előtti időszakot: az elragadtatásra ugyanazért van szükség, mint a bárkára. Hogy Isten megbüntethesse az istentelen gonoszságban élő emberiséget úgy, hogy közben a vele való szövetséget megtartó embereket átmenekíti a következő világkorszakba. A különbség: az ítélet ezúttal nem özönvíz által történik, és az átmenekítendő emberek Jézus Krisztussal, az igaz Bíróval együtt fognak visszatérni a földre, tehát a gonoszság nem tud majd visszatérni úgy, mint az özönvíz után.

Pontosan milyen esemény az elragadtatás?

A fentiekből kitűnik, hogy az elragadtatás olyan, mint egy valóra vált sci-fi. Apokalipszissel, űrutazással, és egy elpusztult bolygót újra benépesítő emberiséggel.

Az elragadtatás egyik legegyértelműbb bibliai előrejelzése Pál apostol Thesszalonikabeliekhez írt 1. levelében, annak 4. fejezetében található:

"1Thess 4:13  Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységük.
1Thess 4:14  Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt.
1Thess 4:15  Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak.
1Thess 4:16  Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban;
1Thess 4:17  Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.
1Thess 4:18  Annak okáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel."

Pál apostol a 15. versben világossá teszi, hogy ez nem a saját nézete, hanem az Úrtól vett kijelentése. Az eseménysorban 2 fő mozzanat különíthető el: amikor az Úr leszáll az égből, először feltámadnak az elhunyt igazak. Utána az Egyház maradéka a levegőbe (eisz aera) ragadtatik (harpadzó = felkap, elragad) az Úrhoz. Vagyis az elragadtatás egyik fontos célja az igazak, a választottak fizikai eltávolítása a világból, a másik pedig az örök életre való feltámadás ígéretének valóra váltása mind az elhunyt, mind a még életben lévő megváltott embereknek.

Számos további helyen is vannak az elragadtatásra közvetett bizonyítékok az Igében, így például a Júdás apostol által Énókh v. Hénókh könyvéből idézett részlet: "Íme eljött az Úr az ő sok ezer szentjével (...)" (Júd. 14), továbbá János Apokalipszisének 7. verse: "Íme eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.", valamint Zakariás könyve: "Bizony eljő az Úr, az én Istenem, és minden szent vele." (Zak. 14:5). Tehát, ha az Úr az égből száll le, és a szentekkel együtt jön, az azt jelenti, hogy mire az Olajfák hegyére a lábát leteszi, addigra már magához kellett vennie a szenteket, akik így "az égből" jönnek vissza. (Megjegyzés: egyes értelmezések szerint ezeken a helyeken a "szentek" alatt angyalokat kell/angyalokat is lehet érteni. Annyiban mindenképp helyt kell adnunk ennek, hogy Jézus saját maga mondta, hogy "a szent angyalokkal" fog visszajönni a Földre - Máté 25:31, Márk 8:38, Luk. 9:26. Mindazonáltal ez magát az elragadtatást még nem cáfolja, hiszen Jézus nagyon sok helyen beszél az angyalok szerepéről az Ő eljövetelével kapcsolatos vagy azt követő eseményekben.)

Az 1Kor 15:50-54-ben további részletet találhatunk arról, milyen folyamatok mennek végbe az elragadtatás során: a halott szentek romolhatatlan, halhatatlan testben támadnak fel, az életükben elragadtatottak pedig átváltoznak ugyanilyen halhatatlan testű emberekké (azaz Krisztuséhoz hasonló testtel fognak rendelkezni ettől fogva). Vagyis nem egyszerűen az igazak egy helyre való gyűjtéséről van szó, hanem valóságos, testi feltámadásról. Tehát akik ebben az eseményben részt vesznek, azok örökre halhatatlanná válnak. Ez egy elképesztő, fantasztikus esemény, melyen azok az emberek, akik nem hisznek a feltámadásban vagy az örök életben, csak mosolyognak, mert úgy gondolják, ilyesmi csak a mesékben létezik. A Biblia szerint viszont ez a valóság, és az egyetlen menekülőút ebből a világból egy olyan világba, ahol nincs fájdalom, nincs gonoszság, nincs szomorúság, nincs halál, csak igazság, békesség és öröm Istennel, az embert mint gyermekét olthatatlan lánggal szerető Atyával, egy örök életen át.

Mikor lesz az elragadtatás?

A legtöbb keresztény tehát egyetért az elragadtatás mint valós esemény tényében, viszont nagyon különböző nézeteket vallunk felekezetenként/egyénenként arról, hogy mikor fog erre az eseményre sor kerülni. Általában a "mikor" alatt, mivel Jézus maga mondta, hogy "sem a napot, sem az órát nem tudjátok", ezért nem egy pontos időpont, dátum keresését értjük. (Bár vannak olyan emberek, akik napi pontosságú dátumokat jelölnek ki az elragadtatás időpontjául, ezek természetesen eddig mind hamisnak bizonyultak.) Amivel viszont érdemes és kell is foglalkozni, hogy melyik az a bibliailag lehetséges időszak az utolsó idők/napok profetikus eseménysorában, amikor ez az esemény majd bekövetkezik.

A kérdés jelentősége nem abban van, hogy aki nem tudja az időpontot, az lemarad az elragadtatásról - ilyenről szó sincs. Nincs szükség egy adott időpontban valamilyen titkos szöveget elmormolni, vagy egy adott helyre megadott időben összegyülekezni ahhoz, hogy Jézus magához vegyen minket. Ennek egyedüli feltétele a Krisztusban való hit és valóságos megtérés a bűnökből (újjászületés).

Mégsem mindegy, hogy hogyan készülünk erre a napra, mert a különböző "forgatókönyvek" különböző felkészülést tehetnek szükségessé a keresztények számára. Továbbá számítani kell arra, hogy az ellenség nagy erőkkel fog dolgozni (és már dolgozik) azon, hogy a keresztények közül minél többeket megtévesszen az elragadtatással kapcsolatban.

Tehát az Elragadtatás menüpont alpontjaiban igyekszem sorra bemutatni azokat a fontosabb elméleteket, amelyek születtek az elragadtatás időpontjának meghatározására. A tisztánlátás kedvéért a kritikai szempontokat igyekszem különválasztani maguktól az elméletektől (kivéve az elméletek egymásra való reflektáltatását), és az Álláspontom  menüpontban részletesen kifejteni.

Néhány figyelmeztetés az elragadtatással kapcsolatban

Mint említettem és az alsóbb menüpontokban bővebben ki is fejtem, többféle elmélet is létezik az elragadtatásról, melyek mindegyike elméletileg bibliai alapon áll. Ennek oka, hogy az elragadtatást valló felekezetek, illetve hívők nagyobbik része elviekben egyetért azzal az elvvel, hogy az apokaliptikus eseményekről információt a Bibliából szerezhetünk, ám sajátos módon ugyanezen elv alapján a különböző felekezetek/hívők mégis nagyon különböző következtetésekre juthatnak, mert a Bibliában az elragadtatásra vonatkozó részek közül más-más Igéket vesznek figyelembe, legalábbis a hangsúlyokat máshová helyezik, és ezeket másképp értelmezik. Mivel ezek a főbb nézőpontok általában kizárják egymást, és a Biblia pedig önmagának nem mond ellent, ezért 100%-osan bibliai nézet csakis 1 lehet, ám egyikünk sincs abban a helyzetben, hogy kijelenthesse: az övé egyedül a 100%-os igazság, és mindenki más téved. Meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy mindenkinek a saját felelőssége, miben hisz, és hogyan készül fel Jézus visszajövetelére. Az ebből fakadó viták óhatatlanul versengésekhez vezetnek (pl. énbennem Isten Szelleme van, a másik csak azt állítja, de igazából hazudik; én már régebb óta szolgálom az Urat, nagyobb gyülekezetem, nagyobb tekintélyem, nagyobb kenetem van; én értelmezem helyesen a Bibliát, ő téved stb.), de nem muszáj ezekbe beszállni. Az elragadtatásról vallott nézet önmagában nem "üdvösségi kérdés", így nincsenek az emberre nézve végzetes következményei önmagában sem annak, ha az egyik nézet teljesen meggyőzi, sem annak, ha egyik nézet felé sem tud elköteleződni, vagy a nézete esetleg a későbbiekben tévesnek bizonyul. Mivel Jézus nem mondta meg egyértelműen, mikor jön vissza, azt viszont egyértelműen mondta: "Vigyázzatok"!, ezért helyesebb egy érdeklődő, vizsgálódó, óvatos szemléletet tanúsítani az elragadtatásról szóló elméletekről, mint vakon megbízni bármelyik nézet helyességében, vagy az azt képviselő emberekben. Továbbá nem árt szem előtt tartani, hogy lelkiismeretes magatartással eljárva tévedni nem bűn, viszont a másik ember fölött a szeretetet félretéve ítélkezni, rágalmazni stb. már igen.

Van azonban két valós kockázat, melyeket nem árt figyelembe venni.

1.) Az egyik valós kockázat - s valószínűleg nem tudjuk felmérni, milyen súllyal bír - az, ha valaki egy téves nézet alapján tanítja, súlyosabb esetben szándékosan félrevezeti vagy megbotránkoztatja az embereket. Ennek a tettnek önmagában is az Úrtól beígért büntetése van, függetlenül a következményektől. Ezzel kapcsolatban azt mondta Jézus: "Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen." (Mt 5:19), továbbá hogy "Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék." (Mt 18:6). Ezt erősítette meg Jakab: "Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen." (Jak 3:1) Alighanem János apostol figyelmeztetése a legerélyesebb, melyet a Jelenések könyvére vonatkozóan helyezett kilátásba: "Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: [hogy] ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; és ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak." (Jel 22:18-19.)

Úgy gondolom, hogy ezek az aggodalmak elsősorban akkor merülnek fel az elragadtatással kapcsolatos tanítások esetén, ha valaki nem 100%-os jóhiszeműséggel (a jóhiszeműség itt azt jelenti, hogy legjobb tudomásom szerint a tiszta Igét tanítom, és minden lehetséges módon igyekszem meggyőződni a nézeteim Igével való összhangjáról, megtartva a képességet, hogy korrigáljam magam) tanítja egyik vagy másik nézetet. A botránkoztatás pedig pl. akkor, ha felesleges keménységgel, vitatkozásokkal, uszító jelleggel és célzattal tanítja valaki a nézetét, miközben megfeledkezik a szeretetről és arról, hogy esetleg lehetnek olyan, a hitben erőtlenebb társai, akik megszomorodnak emiatt, vagy hogy esetleg éppen ő az, aki téved. Másrészt a lelkiismeretes tanítótól elvárható, hogy ha tisztában van vele, hogy az Igében a nézetének (potenciálisan) ellentmondó állítások (is) vannak, akkor kellő körültekintéssel mutatja be a saját értelmezését, és nem tesz hozzá az Igéhez olyasmit, ami nincsen benne, csak azért, hogy a saját nézete igazabbnak tűnjön - a legkorrektebb út alighanem az, ha nemcsak a saját értelmezését, hanem a másik lehetséges értelmezéseket is bemutatja. Ez természetesen még nem zárja ki, hogy legyen egy saját, magabiztos meggyőződése, amelyet következetesen képviselni tud, vagy hogy rámutasson, szerinte miért és miben tévednek a más nézetet hirdető társai - de legyünk óvatosak minden olyan igehirdetővel, aki pl. azt hirdeti, hogy aki az elragadtatásról nem azt hirdeti/hiszi, amit ő, az a Sátán szolgája, vagy ehhez hasonlókat.

2.) A másik valós kockázat az, hogy a keresztény hívők legnagyobb része ún. véleményvezéreket követő attitűddel rendelkezik. Félreértés ne essék, önmagában ezt nem tartom problémának, mert hiszem, hogy Krisztus akarata az, hogy az általa szétosztott szolgálati ajándékok szerint rend legyen a gyülekezetekben. Nem rendelt mindenkit apostolnak, mindenkit prófétának, mindenkit pásztornak, mindenkit evangélistának, mindenkit tanítónak. Hiszem, hogy kedves Őelőtte, ha a "nyáj" hallgat a pásztoraira, azaz elfogadja a tanítók, elöljárók vezetését, felfogását (Zsidó 13:7). De pontosan ebből ered a tanítók óriási felelőssége, és annak a súlya, hogy mit tanítunk az Egyházban az elragadtatásról. Ez az esemény Jézus Krisztus feltámadását és a Szent Szellem eljövetelét leszámítva a legfontosabb esemény lesz az Egyház történetében, ezért az időzítése és a megfelelő felkészülés kulcskérdés a hívők számára. Vagyis nem az a probléma, ha valaki az Ige nem helyes értelmezése alapján van meggyőződve, mert ettől még lehet Isten hű szolgája és feddhetetlen életű keresztény. Azonban a végén (legkésőbb az elragadtatáskor) mindenképpen ki fog derülni, hogy melyik, az elragadtatás idejével kapcsolatos nézet bizonyult helyesnek, és egyúttal az összes többi nézetről ki fog derülni, hogy helytelen, amiből nagyon komoly gondok adódhatnak az Egyházon belül.

Van egy eset, amikor ennek nincs lényeges kockázata: ha az elragadtatás a lehető leghamarabb, még az Antikrisztus színrelépése, illetve a "nagy nyomorúság" előtt következik be. Ekkor, ha voltak is olyanok, akik arra számítottak, hogy előbb meg kell jelennie a Törvénytaposónak (Antikrisztusnak), és üldöztetnie kell az Egyháznak, ez még nem fog számukra hátrányt jelenteni, mert ha e hitükre tekintettel alaposan helyretették a viszonyukat az Úrral, Ő ugyanúgy elviszi őket egy pretribulációs elragadtatásban, mint azokat, akik pont erre számítottak, ami történt. A többi esetben viszont, ha az elragadtatás csak ennél később történik meg, akkor a hívők jelentős részének, akiknek azt tanították és akik arra számítottak, hogy nem lesznek már itt az Antikrisztus gonosz rendszerének kibontakozása során, nagyon kellemetlen lesz szembesülni az Antikrisztussal, meglátni a "pusztító utálatosságot" a Szenthelyen, és szembesülni a keresztény- és zsidóüldözéssel, ami a Biblia szerint ezt az eseményt fogja követni. Egyszerűen szólva, mindig rosszabb a könnyebb esetre felkészülni és váratlanul a nehezebbel szembesülni, mint felkészülni a legrosszabbra, és átélni azt, hogy mégsem kell átélni! És itt nem csak kinek-kinek saját magáról van szó, hanem hívők millióiról, akik az Egyház földi vezetőire vannak bízva (Zsidó 13:17). Egy ilyen esetben azok a hívők, akik a pretribulációs elragadtatásra számítottak, jogosan lennének felháborodva a vezetőikre, amiből komoly szakadások és konfliktusok adódnának.

----------

Mivel én elég nagy bizonyossággal meg vagyok győződve arról, hogy a négy főbb elmélet közül az egyik helyes, ezért nyilván úgy gondolom, hogy a másik három tanításban potenciálisan hibák, tévedések, téves értelmezések vannak. Ezekről a megfelelő helyen kifejtem a véleményemet.

Vannak azonban olyan tévedések is, melyeknek - függetlenül attól, hogy valaki melyik elméletet tudja elfogadni - semmi igei alapjuk nincs. Ezeket gyűjtöm itt össze röviden, és megindokolom, hogy miért bizonyosan tévesek ezek a nézetek.

1. tévedés: Az elragadtatás pontos időpontja csak a világ számára titkos, a hívők számára a próféciák helyes értelmezése alapján kiszámítható.

Láttunk rá példát, nem is egyet, amikor egyes keresztény mozglamak az elragadtatás és/vagy az Úr visszajövetelének pontos időpontját a bibliai próféciákból levezethetőnek és kiszámíthatónak vélték. Bár nagyon sok ilyen, legtöbbször igen rövid ideig tartó mozgalom (esetenként csupán szektákról beszélhetünk) létezett és létezik ma is, talán a két legfontosabb az adventista és a jehovista tévedés volt, mert ezek a mai napig sok embert magukba foglaló világméretű felekezetek. Azért kell erre külön figyelmet fordítani, mert a bibliai eljárás alapján aki csak egyszer is hamisan prófétál, az hamis próféta (5Móz. 18:20-22.). Az adventizmus kezdetben, a 19. század első felében egy olyan mozgalom volt, amelynek egyik alapítója, William Miller, "kiszámolta" a Bibliából, hogy Jézus visszajövetele 1843-ban (ill. legkésőbb 1844. március 21-én) lesz. Amikor ez a dátum nem hozta el a várva várt eseményt, az adventisták nagyot csalódtak, de találtak egy "fogódzót" egy olyan tanításban, miszerint még innentől 7 hónapnak kell eltelnie Krisztus visszajöveteléig - ám 1844. október 22-én sem jött vissza Jézus. Ezután még nagyobb volt a csalódottság, ám későbbi legnagyobb tanítójuknak, akit mindmáig igen nagy tisztelettel illetnek, Ellen G. White asszonynak sikerült látomásaival másfelé terelni a megmaradt hívők figyelmét, és számukra elfogadható magyarázatot találni arra, hogy miért bizonyultak tévesnek az 1843-44-es dátumok - viszont az ő nevéhez is számos olyan "prófécia" fűződik, amely soha nem teljesedett be. A probléma az, hogy az adventizmus viszont a mai napig nem lépett ki E. G. White szellemi örökségéből.

A jehovista tanítás részben hasonló forgatókönyv szerint lépett fel a történelmi színpadon, ők 1914-re várták Jézus visszajövetelét, amely nem következett be, ám Jehova Tanúi nem látták be tévedésüket, hanem különféle variációkat találtak ki arra vonatkozólag, hogyan magyarázzák a helyzetet (pl. hogy Jézus valójában visszajött 1914-ben, csak senki nem vette észre... erről ennyit), és ezekben a nyilvánvalóan téves magyarázatokban mind a mai napig hisznek.

Összességében elmondható a hasonszőrű mozgalmakkal kapcsolatban, hogy fontos emlékezni Jézus figyelmeztetéseire: "Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő." (Mt 25:13) és "Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia." (Mt 24:42-44)

Jézus szerint nem fogjuk tudni sem a napot, sem az órát. Az egyetlen fogódzónk, amink lesz, a "fügefa": ha már zöldül, akkor tudjuk, hogy közel a nyár, és az Úr eljövetele küszöbön áll. (Máté 24:32-33) Fontos lehet itt felidézni azokat a dolgokat, melyeket a Biblia történelemszemléletéről írtam a Kérdések és válaszok menüpontban: a Bibliában az események aktualitását nem a dátumokból és az idő múlásából tudjuk, hanem pont fordítva: a jelekből, azaz az eseményekből tudjuk meghatározni, hogy állunk az idővel. Ezért mondta Jézus, hogy ne a "napra és az órára" (pontos dátumokra) figyeljünk, hanem az idők jeleire, azaz a fügefára. Pál apostol szerint "de ti nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módjára lephetne meg titeket" (1Thessz 5:4), de fontos megérteni, hogy ez a mi felkészültségünk nem a dátum ismeretéből adódik, hanem a szellemi éberségünkből (ld. az 1Thessz. 5. rész további igéit), azaz Pálnak e kijelentése teljesen összhangban van Jézus szavaival.

Ezért mindenképpen azt tanácsolnám a kedves Olvasónak, hogy ha olyat lát, ahol pontos dátum van megjelölve Krisztus visszajövetelének napjául, minimum legyen nagyon óvatos és gyanakvó, hiszen számtalan hasonló jóslat bizonyult már tévesnek.

2. tévedés: Az elragadtatás nem egy ahhoz hasonló "fantasztikus" esemény, mint amilyet a legtöbb hívő elképzel, hanem csak annyit jelent, hogy amikor az Úr visszatér, az angyalok minden kiválasztott hívőt egy helyre gyűjtenek - itt a Földön.

Ez a nézet azon alapul, ahogy Jézus leírja az elragadtatást a Máté 24:31-ben:

"És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig."

Ez a nézet az Ige alapján azért téves, mert azon kevés alkalommal, amikor Pál apostol az elragadtatásról tanít, ezt az eseményt nagyon is egy elképesztő, fantasztikus, mondhatni rendkívül látványos, természetfölötti eseményként írta le, ami nemcsak fizikai összegyűjtést jelent, hanem természetfeletti jelenségeket, az emberi testek természetfelettivé, halhatatlanná való átlényegülését is!

Ennek főbb ismertetőjegyei a következők:

- Az egész esemény egy "szempillantás" alatt megy végbe, tehát egyetlen másodpercnél is rövidebb idő alatt.

"Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk." (1Kor. 15:52)

Nincs helye semmiféle félremagyarázásnak akkor, ha megvizsgáljuk az Írás eredeti szövegét. Pál itt az "en atomó en ripé ophthalmú" görög kifejezést használja. Talán fizikai ismereteinkből sokunknak ismerős az "atom" kifejezés, és néhányan talán még emlékszünk is, hogy mit jelent: azt jelenti, hogy "oszthatatlan", s ha tükörfordítással adjuk vissza, azt jelenti: "elvághatatlan" (a + temnó, ahol az "a" fosztóképző, a "temnó" pedig az "elvágni" ige). Vagyis Pál azt mondja, hogy végtelenül kicsi idő alatt fog az egész elragadtatás megtörténni!

- Az eseményt azért is lehetne "tudományos-fantasztikus" történésnek nevezni, mert egyrészt az igaz emberként elhunyt halottak feltámadnak, másrészt "és mi elváltozunk", aminek mibenlétét bővebben kifejti Pál apostol szintén az 1Kor. 15. fejezetben, nem hagyva kételyt afelől, hogy ez azt jelenti, hogy a még élő szentek hús-vér, romlandó, halandó teste, melyet egyik pillanatban még az oxigéndús vér áramlása éltet, a következő pillanatban mennyei, krisztusi, halhatatlan (=romolhatatlan) testté fog átváltozni. Hogy pontosan milyen tulajdonságokkal rendelkezik ez a test, azt valószínűleg el sem tudjuk képzelni, de a feltámadott Krisztusról például azt írja az Ige, hogy képes volt eltűnni és megjelenni, amikor és ahol akart, képes volt egy zárt épületbe a nyílászárók használata nélkül bemenni, képes volt étkezni (méghozzá hagyományos, rendes emberi ételeket evett!), és függetleníteni tudta magát a gravitációtól...

- A még életben lévő, de átváltozó, és így elragadtatott emberekre ugyanúgy vonatkozik az a fontos "törvény", mint minden emberre: "Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit" (1Tim 6:7). Vagyis ez azt jelenti, hogy amikor az Úr hirtelen "felkapja" ezeket az embereket, akkor ez egyúttal azt is jelenti, hogy mindenük lent marad a földön, a testüket kivéve (mert az átváltozva felemeltetik). Vagyis ebből a szempontból helytállóak azok az elképzelések, melyek olyan dolgokat vizionálnak az elragadtatás kapcsán, mint pl. hogy ahonnan elragadtatnak a szentek, ott utánuk maradnak a ruhák, amiket éppen viseltek, a szemüvegek, ékszerek, sőt az arany (és egyéb) fogtömések, a szívkatéterek stb. is. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy "meztelenül" ragadtatnak el, de mint az Igében olvashatjuk, ez természetesen nem fog "gondot okozni", mert a test elváltozása egyúttal a mennyei dicsőség felöltözését is jelenti, ami a kinézetet tekintve fehér "ruhákba" való öltözést jelent (melyek "a szentek igazságos cselekedetei" - Jel. 19:8, és még pl. 3:18, 6:11 és 7:9).

3. tévedés: A "nagy nyomorúság" (lat.: tribulatio, ang.: great tribulation) időtartama 7 év

Mivel minden elragadtatás-elmélet kapcsolódik valamilyen szinten a "nagy nyomorúság" fogalmához, nem árt először tisztázni, hogy mit is jelent ez a fogalom - a keresztény irodalom és a Biblia szerint.

Az elragadtatással kapcsolatos irodalom sajnos gyakran felületes ebben a kérdésben, ezért létezik egy olyan, nagyon általános tévedés, miszerint a "nagy nyomorúság" ideje azonosítható Dániel 70. évhetének 7 (naptári) évével. Ezt az elképzelést elsősorban a pretribulációs elmélet szószólói terjesztették el, de nem kizárólag az ő körükben szokták hirdetni. A hét éves nyomorúságot arra alapozzák, hogy Dániel könyve (9:24, 27) szerint az Antikrisztus uralma a Jeruzsálem újjáépítéséről szóló kijelentés utáni 70. évhétben fog megvalósulni (amely "el lett halasztva" Jézus feltámadása után meghatározatlan időre). Ez így is van. Azonban abból, hogy az ő uralma 7 évig fog tartani, még nem következik, hogy a Jézus által bevezetett fogalmat, a "nagy nyomorúságot" egyértelműen be lehet azonosítani ezzel az időszakkal. (Máté 24:21, Márk 13:19, Jel 7:14).

Ezzel szemben mind Dániel könyve, mind Jézus beszédei a szigorúan vett "nagy nyomorúság" kezdetét ahhoz az első 3,5 év eltelte utáni eseményhez kötik, amely akkor történik, amikor az Antikrisztus megszentségteleníti a jeruzsálemi Templomot - és ezután jön az az igazán rendkívül nyomorúságos időszak, amelyről Jézus azt mondta, hogy ha nem lenne megrövidítve, mindenki belepusztulna. Ezt megelőzően is beszél Jézus nyomorúságról - de leginkább csak a Károli-Bibliában. Ugyanis a Máté 24:8-ban ("Mindez pedig a sok nyomorúságnak kezdete") az eredeti kifejezés nem a 21. versben használt thlipszisz (szorongattatás, megpróbáltatás), hanem az ódin, ami konkrétan a vajúdást, a szülési fájdalmat jelenti. (Ugyanígy a Márk 13:9-ben is ezzel a szóval találkozunk.) Vagyis a nemzetek és etnikumok közti háború, az éhségek, járványok és földrengések még nem a nagy nyomorúsághoz tartoznak, hanem a szülési fájdalmakhoz, melyek a 24:21-ben első ízben ekként említett "nagy nyomorúság" előtti, annak közeledtét jelző figyelmeztető jelek. Így a "nagy nyomorúság" - bár az Antikrisztus uralmának első 3,5 éve is nagyon nehéz lesz - igazából csak a második 3,5 évre vonatkozó kifejezés, amely akkor kezdődik, amikor "felteszik a pusztító utálatosságot" Jeruzsálemben, amelyről Dániel próféta szólt.

Vagyis, akármelyik elméletet fogadjuk el, a "nagy nyomorúság" nem azonosítható az Antikrisztus 7 éves uralmával. De mivel már ezek a kifejezések alaposan berögzültek (pl. "pretribuláció" = a 7 éves antikrisztusi uralom előtti elragadtatás), ezért ezeket továbbra is ilyen értelemben fogom használni. Nota bene: az is egyértelmű, hogy a nagy nyomorúság nem fog 3,5 évig tartani, mert Jézus megígérte, hogy "megrövidíttetnek majd azok a napok".