Feloldható-e az ellentmondás Isten szeretete és a világ nyomorult állapota között?

2013.10.19 13:39

Úgy gondolom, hogy ez a kérdés nem csupán azokat foglalkoztatja, akik Isten iránt keserűek a világban lévő rengeteg nyomorúság és értelmetlen szenvedés miatt, hanem azokat is, akik hisznek ugyan Istenben, de nem tudnak arra válaszolni, hogyan lehet egyszerre igaz Isten szeretete és az, hogy ennyi ember szenved ártatlanul, és sokszor "épp a legjobbak mennek el" idejekorán. Sokan úgy gondolják, hogy ha Isten tényleg jó és szeret minket, akkor nem kellene hagynia, hogy ehhez hasonló tragédiák, rossz dolgok megtörténjenek.

Először is szeretném leszögezni, hogy ez a hit egyik legkomolyabb próbája az ember számára: hogy mihez kezdünk a keserűséggel.

"Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon: nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek." (Zsid 12:15.).

Sok olyan emberről tudok, aki úgy hagyta el az Urat, hogy valamiért nagyon megszomorodott, és emiatt megkeményedett Isten iránt a szíve, mert elveszített valakit, aki fontos volt számára, és nem értette, "miért vette el tőle" Isten, miért nem avatkozott be, amikor valami rossz vagy tragikus dolog történt. Ez a Jób próbája a Bibliában, aki nagyon gazdag és nagy családdal rendelkező emberként mindenét elveszítette (többek között 10 gyermekét!), méghozzá igen hirtelen, és annak ellenére, hogy előtte feddhetetlenül élt Isten előtt. A bibliai történetben Jób, bár Istent nem átkozza a csapásokért, de kifejti, hogy nem érti, miért engedte ezt meg Isten, hiszen igazságban járt - és a saját igazságát kezdi bizonygatni Istennel szemben, azt mondva, "Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat." (Jób 34:5.)  Elihu viszont úgy felel neki, "Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!" (uo. 10.), valamint "Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!" (uo. 12.) Csakhogy se igazságunkkal nem használhatunk Neki, sem gonoszságunkkal nem árthatunk Neki, és sok mindent nem tudunk és nem értünk, amit Ő igen: "Mindenható! Nem foghatjuk meg őt" (37:22.). Ahogy később maga Isten is felel Jóbnak: "Avagy semmivé teheted-e te az én igazságomat; kárhoztathatsz-e te engem azért, hogy te igaz légy?" (40:3).

Egyszóval a "keserűség" épp azért nagyon találó kifejezés erre a fajta élethelyzetre, amikor az ember "perel" Istennel és Őt vádolja, saját magát pedig igazabbnak tartja Istennél, mert ez a gondolkodásmód megmérgezi az embert, s a mérgeknek gyakran keserű, rossz az íze, illetve aminek rossz az íze, az gyakran mérgező (ezért van az, hogy az ember alapvetően nem szereti a keserű ízt). Ezt több alkalommal is láthatjuk a Bibliában, amikor Mózes vezeti a népet kifele Egyiptomból, illetve a pusztában (pl. 2Móz. 17.), amiről a Zsidókhoz írt levél 3. része egy nagyon jó elemzést ad, kétszer is elismételve: "Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor" - a konklúzió pedig az, hogy a keserűség a szív megkeményedését és hitetlenséget okoz, a hitetlenség pedig az Istentől való elszakadást (Zsid. 3:12.) és az áldásból való kizárást (3:19). A már fentebb idézett 12:15 arra is utal (amit szintén többször láthatunk a mózesi történetekben), hogy a megkeseredés azért is veszélyes, mert "fertőző", járványként terjedhet emberről emberre.

 

Vagyis a megkeseredést és a szívnek az Isten iránt való megkeményedését mindenképpen el kell kerülni. A receptet Nehémiás adja meg: "ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségetek." (Neh. 8:10). Megerősítette Jézus is: "Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért. Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert íme a ti jutalmatok bőséges a mennyben" (Luk. 6:22-23a.). Pál is hangsúlyozza az Úrban való öröm (minek is kell örülnünk? ld. Luk. 10:20) fontosságát, és azt mondja, hogy ha Isten békességében vagyunk (ami pl. magában foglalhatja azt is, hogy nem háborgunk ellene, nem perlünk vele, nem vádoljuk, nem kesergünk), akkor Ő megőrzi szívünket és gondolatainkat Krisztusban (Fil. 4:7).

Itt mond egy kulcsfontosságú dolgot Pál. Azt, hogy Isten békessége "minden értelmet felül halad". Úgy vélem, hogy sok ember, aki ismerte Istent, de megkeseredett iránta és elhagyta, ezen bukik el: hogy értelemmel közelít Istenhez. És ha csapások, tragédiák, veszteségek érnek bennünket, ez óriási veszélyt rejt magában, és ezen bukott meg Jób is. Az ő kérdése ez volt: van értelme Istenben hinni, Őt szolgálni, ha ugyanúgy (vagy még jobban) megver engem csapásokkal, mintha bűnös ember lennék? Mi hasznom belőle, mivel várhatok így többet, mintha vétkezném? Hol van itt az igazság?

Itt az igazi nagy próba az, hogy el tudod-e fogadni, hogy nem érthetsz meg mindent az értelmeddel, és a te értelmed szerint Isten néha nem értelmesen cselekszik, és ennek ellenére meg tudod-e őrizni a bizalmadat és a hitedet Őbenne. Tudod-e mindig, minden körülmények között olyannak látni Őt, akinek megismerted: igazságosnak, szeretőnek, jóságosnak? Vagy pedig felülírja a róla alkotott képedet a bánat, a keserűség, a veszteségek, a történések miatti fájdalom, a világ nyomorúsága? A Biblia szerint ilyenkor egyetlen helyes hozzáállás létezik: a teljes alázat, és az Istennel való megbékélés. "Amit át nem látok, arra te taníts meg engemet", és "Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, amit elgondoltál." és "csodadolgok ezek nekem, és fel nem foghatom". Vagy egyszerűen, mint ahogy először reagált Jób tíz gyermeke, számtalan jószága és szolgája elvesztésére: "Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!" (Jób 1:21.)

 

Ez az alap. De nézzük, mit lehet válaszolni az eredetileg feltett kérdésre:

Feloldható-e az ellentmondás Isten szeretete és a világ nyomorult állapota között?

Úgy gondolom, hogy igen. Sőt. Úgy gondolom, hogy nagyon is jó oka van Istennek arra, hogy hagyja így történni a dolgokat, és ne avatkozzon közbe, és ez nemhogy ellent nem mond, hanem nagyon is összefügg az Ő kifogyhatatlan szeretetével!

Tudjuk a Bibliából, hogy ez a világ a bűnnel való "fertőzöttsége" miatt hiábavalóság alá vettetett (Róma 8:20). A Bibliában el lehet olvasni, hogy Isten egyértelművé tette, hogy ezzel a világgal nem az a célja, hogy "megjavítsa", hanem hogy teljesen eltörölje, és egy teljesen új világot teremtsen helyette. (Máté 24:35, 1Kor. 7:31, 1Ján. 2:17, Jel. 21:1.) Ebben a világban fájdalom van, nyomorúság van, gyász van, romlottság van, de abban a világban, ami eljövendő, ezek közül egyik sem lesz jelen.

"És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." (Jel. 21:4)

Jézus erről a világról viszont ezt mondta:

"Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot." (János 16:33)

Tehát a megváltásnak és az evilági életnek nem az a célja, hogy itt a földön "minden happy" legyen. Az itteni létnek az egyetlen célja az, hogy akinek megvan a szívében a készség az Isten szeretetére, az "bebiztosítsa" magát az eljövendő világba való belépésre. Erre az egyetlen lehetőség a Jézus Krisztusba mint Megváltóba vetett hit és megtérés. De - mint ahogy Jézus mondja a fenti idézetben - még aki ezt megteszi, és igaz emberként él, annak is nyomorúsága lesz ebben a világban, mert az egész világ rossz hely lett, és amíg az emberek a bűnnek és a Sátánnak szolgálnak a világban, addig a világ ítélet alatt marad. Márpedig a világban élünk, ezért ha ártatlanul is élünk, nem tudjuk függetleníteni magunkat azoktól a dolgoktól, amik a világban történnek, mert benne élünk, hozzá vagyunk kötve.

Most bocsánat, hogy ilyen csúnya hasonlattal élek, de mondjuk egy zárt szobában, ahol mindenki mezítláb van, ha csak egy embernek is büdös a lába, akkor azt mindenki érezni fogja, mindenkinek rossz lesz, mert mind "egy levegőt szívnak". Megoldani úgy lehetne, hogy az illető megmossa a lábát, de ha nem mossa meg, büdös marad a szoba levegője. Ez nem "fair" azokkal szemben, akiknek tiszta a lábuk, ezért érthető, ha panaszkodnak, de semmiképp nem mondhatják, hogy az a hibás, akitől a szobát bérlik!

Ugyanígy, ha az emberek bűnöket követnek el és Isten elleni lázadásban élnek a világban, az ő szellemi állapotuk az egész világ fizikai állapotára kihat, mert az Isten által megállapított szabályok szerint a fizikai dolgok alá vannak rendelve a szellemi dolgoknak (pl. az ember teste alá van rendelve a szellemének, így a szellemi bűnei fizikai károkat okozhatnak a testében). Az Isten által megállapított hatalmi rendben pedig a világ sorsa az ember szellemi állapotához van kötve, mert a föld feletti uralmat az embernek adta (Zsolt. 115:16). Tehát ha az emberek Istent követik, az áldást hoz, ha elfordulnak tőle, az átkot hoz. Nemcsak a bűnösök részesülnek az átokból, hanem az alájuk rendelt fizikai világ is.

Vagyis - sajnos - a rossz dolgok ártatlanokkal is megtörténnek, és nem azoknak születnek pl. a gyermekei halva, nem azoknak a gyereke lesz fogyatékos, nem azok éheznek és nyomorognak (csak), akik a bűnöket elkövetik, hanem igazából akiknek rossz szerencséjük van. Erről Jézust is megkérdezték több alkalommal, és hasonlóképp válaszolt:

1.)

"Ján 9:1  És amint eltávozék, láta egy embert, aki születésétől fogva vak vala.

Ján 9:2  És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-e vagy ennek szülei, hogy vakon született?

Ján 9:3  Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.

Ján 9:4  Nekem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik.

Ján 9:5  Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok."

2.)

"Luk 13:1  Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik neki hírt mondának a galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette.

Luk 13:2  És felelvén Jézus, monda nekik: Gondoljátok-e, hogy ezek a galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?

Luk 13:3  Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképpen elvesztek.

Luk 13:4  Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-e, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél?

Luk 13:5  Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek."

 

Itt is egyértelművé teszi Jézus, hogy a sorsszerű, balszerencsés, rossz történések nem az áldozatok bűnei miatt érik az áldozatokat, hanem mert a világ átok alatt van. Az egyetlen, amit tehetünk: 1.) alapján: "a világ világossága"-ként élünk, és jót cselekszünk, akivel csak tehetjük, hogy legalább ennyivel jobb legyen a világ; 2.) alapján: megtérünk, hogy biztosítsuk a pozíciónkat az Élet oldalán, mert különben akár szerencsések, akár szerencsétlenek vagyunk e jelen világban, az életünk annyit fog érni, és ugyanolyan értelmetlenül ér véget, mint egy halva született csecsemőé.

 

Egyébként általában az emberek azért tesznek fel ilyen provokatív kérdéseket a hívőknek, mert egyrészt ezzel akarják igazolni magukat, hogy nem térnek meg ("ha Isten ilyen kegyetlen, akkor mi alapján ítél el engem?"), és azt, hogy igazabbak Istennél (pont, mint Jób - jól mondta Salamon: semmi új nincs a nap alatt...); másrészt mert azt hiszik, hogy az az igazán rossz dolog, ha valakinek halva születik a babája, vagy fogyatékosként éli le az egész életét, vagy éhségben, szegénységben. Mert nem látnak túl ezen a múlandó világon.

Istennek azonban nem ez a szemlélete, mivel az örökkévalóságban gondolkodik, ezért csak úgy érthetjük meg Őt (legalábbis próbálkozhatunk...), ha hittel szemléljük a dolgokat, "mintha látnánk a láthatatlant". Mert a látható dolgok elmúlnak, a láthatatlanok fognak megmaradni. Ha egy ember ezen a világon gazdag és egészséges és semmiben nem szenved hiányt, de Istennel nincs kapcsolata, az sokkal szegényebb és nyomorultabb és fogyatékosabb egy éhező értelmi fogyatékosnál, aki hiszi, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halálból. Mert az előbbi talán 60, 70, 80 évet fog így élni, utána menthetetlenül elveszik, ha meg nem tér, ezt mondja Jézus. Utóbbi viszont, amikor Isten véget vet ennek a világnak, örök életre fog feltámadni, és soha örökké nem lesz se fogyatékossága, se szegénysége, se szomorúsága, se hiánya semmiben, csak végtelen és soha el nem múló öröme.

Ez a lényeg. Isten valóban szeret bennünket. De az Ő megoldása nem az, amit az emberek megoldásnak gondolnak. Azzal vádolják, hogy miért hagyja, hogy százmilliók éhezzenek, nyomorogjanak, ártatlanok meghaljanak. A válasz az, hogy azért, mert ezt a földi, testi életünket nem akarja megtartani (bár ennek ellenére fontos az elesett emberek felé való támogatás és szolgálat, ahogy a fenti Jézus-idézet is mutatja - de milyen alapon hisszük, hogy ez Isten feladata lenne, és nem a miénk?! Akik Istent vádolják, mit tettek vajon azokért az emberekért, akikért annyira aggódnak?). De Isten a lelkünket akarja megtartani és megmenteni, hogy romolhatatlan testben újjáteremthessen, amikor az Ő országa eljön. Ezért mindent arra tett föl, hogy minél többen hitre jussanak és megtérhessenek az emberek közül Jézus Krisztushoz.

 

És van még valami, ami véleményem szerint megválaszolja, hogy hogyan egyeztethető össze Isten szeretete és az, hogy hagyja azt történni a világban, ami történik. Ugyanis akár a Bibliát nézzük, akár a történelmet, akár a jelen korunkat, egy nagy és általános tapasztalat az, hogy ha gazdagságban és jólétben és nélkülözésmentesen élnek az emberek itt a földön, a szívük sokkal kevésbé hajlamos Istent keresni és Istenhez térni, vagy ha igaz emberként próbálnak is élni, sokszor annyira belebonyolódnak a világ dolgaiba, hogy életüket részben nem tudják átadni Istennek.

Lásd a gazdag ifjú történetét:

"Máté 19:21  Monda neki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.

Máté 19:22  Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala.

Máté 19:23  Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába.

Máté 19:24  Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni."

A tű foka egy alacsony kapu, amin csak úgy tud átmenni a teve, ha a hátáról lepakolnak minden rakományt. A gazdag tehát csak úgy tud az Isten országába bemenni, ha megszabadul a vagyonhoz való ragaszkodásától!

https://www.best-travel-deals-tips.com/jerusalem-eye-of-the-needle-gate.html

Én azt gondolom, hogy ez óriási bölcsesség Istentől, hogy így cselekszik, és mindezt már akkor tudta és kitalálta, amikor kiűzte az embert a paradicsomból. Mert igazából, Isten szempontjából (ami az életet, azaz az örök életet mindennél fontosabbnak tartja és mindenek elé helyezi) az embereknek az nem jobb lenne, hanem rosszabb, ha jelen világban istentelen állapotukban is gond nélkül tudnának élni. Ezért gondolom azt, hogy az éhezők száma, a sok nyomorúság nem Isten közönyét mutatja, hanem a kegyelmét és a szeretetét. Mert a Biblia arról tanúskodik, hogy amikor gazdaságilag "kánaáni" viszonyok uralkodtak globálisan, akkor az emberek elhajlottak Istentől, sőt teljesen fellázadtak ellene, és óriási méreteket öltött a gonoszság. Ezt mutatja be Noé története, és Lót története is. És Jézus azt mondta, hogy az Ő visszajövetelét megelőző napok a Noé és a Lót napjaihoz lesznek hasonlóak. Nagyon elgondolkodtató, amit Isten mond arról, hogy voltaképp mi is volt Szodoma fő bűne és milyen körülmények között éltek:

"Ez 16:49  Íme, ez volt a vétke Szodomának, a te öcsédnek: kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg.
Ez 16:50  És felfuvalkodának s cselekedének utálatosságot előttem, és elveszítém őket, mikor ezt megláttam."

 

Nem véletlen az sem, hogy korunkban az igazi nagy ébredések és Istenhez való megtérések nem a fejlett, gazdag nyugati világban mennek, hanem Dél-Amerikában és Afrikában, a szegények tömegei között, a nincstelenség és reménytelenség földjén. Összehasonlíthatatlanul jobb lesz a sorsa egy éhező afrikai gyermeknek, akinek hite van Jézusban, mint egy 80 évesen gazdagon a sírba tett üzletembernek, aki soha nem törődött Istennel. És Istennek egyedül ez számít, hogy akinek meg kell menekülnie, az megmenekülhessen. Az evangélium hirdetésének és befogadásának sokkal nagyobb prioritása van jelenleg Isten tervében, mint a világ problémái megoldásának. De félreértés ne essék: NEM lehet azt sem mondani, hogy nem törődik ezekkel a problémákkal. A Fiát azért küldte, hogy Őbenne életünk legyen, a Szent Szellemet pedig azért, hogy az Ő isteni ereje által elkezdje realizálni az életünkben már most a megváltás gyümölcseit. Mert az Ige azt mondja: "az Ő sebeivel gyógyultunk meg", és "szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok". Mert Jézus ma is, mint amikor testben itt volt a földön, gyógyítja az embereket és megszabadítja a foglyokat, és bekötözi a megtört szíveket és a sebhedt lelkeket. Hogy hol? Ott, ahol az evangéliumot hirdetik és elfogadják. Csak a világ szándékosan vak és ignoráns, és ahelyett, hogy azt keresné, hogyan lehet élni ezzel a lehetőséggel, gúnyolja, csúfolja és cáfolja Isten erejének a működését. A mai kornak is megvannak a farizeusai, képmutató írástudói, akiket a következők alapján lehet felismerni: "De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be." (Máté 23:13) Akik az Isten munkáját megvetik és bizalmatlanságot gerjesztenek vele szemben, akik az erejének működését letagadják, akik magukat okosaknak mondják és Isten szolgáit hülyéknek, akik szánt szándékkal eltávolítják az embereket Istentől.

Nem Isten akar rosszat az embereknek, hanem a korunk bölcsei, akik sötétségbe vezetik őket, az Isten Igéjét mesének mondják és a saját meséiket igazságnak, hogy még aki akarna is bemenni a mennyek országába, az se mehessen. De Isten igazsága és uralma feltartóztathatatlanul elérkezik erre a világra, és akkor sem gazdagság, sem egészség, sem okoskodás, sem tudomány nem fog használni semmit, hanem egyedül az mentheti meg az embert, ha rendelkezik Krisztussal, a Megváltóval a szívében.

Téma: Feloldható-e az ellentmondás Isten szeretete és a világ nyomorult állapota között?

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása