Isten és a lottó - szerencsejáték keresztény szemmel

Az alábbi írásban azt a kérdést vizsgáljuk meg, hogy vajon Isten adott-e útmutatást arra vonatkozóan, hogy egy keresztény ember részt vehet-e szerencsejátékokban, különös tekintettel a lottóra. Szándékosan kerülni szeretném a "bűn-e lottózni" típusú kérdésfeltevést, mert Jézus és az apostolok is világossá tették, hogy Isten nem ilyen leegyszerűsített kategóriákban gondolkodik. Ha ilyeneket kérdezünk, akkor kb. ott tartunk, mint az a farizeus, aki azt kérdezi Jézustól, hogy szabad-e szombatnapon gyógyítani, vagy a tanítványok bűnt követtek-e el, amikor szombaton a kalászokból téptek maguknak némi ennivalót.

A szerencsejátékok fogalmát be is lehet szűkíteni, vagy nagyon ki is lehet tágítani, és ennek megfelelően mást fogunk mondani, hogyan viszonyul a keresztény hit és a keresztény életmód a szerencsejátékokhoz. De mint szinte minden témánál is, egy dolgot itt is biztosan ki lehet jelenteni: a korrekt válasznak józannak, árnyaltnak és összetettnek kell lennie.

Tágabb értelemben szerencsejátéknak minősül az egymás közötti társas- és kártyajátéktól kezdve a kaszinói rulettig, blackjackig, a lottózásig és a félkarú rablóig minden. Mivel a bűnt tulajdonképpen minden esetben egyfajta károkozásként lehet felfogni (önmagunknak, más embereknek, Istennek), ezért könnyű belátni, hogy a szerencsejátékok nagy része, pl. barátok közötti, vagy családi kikapcsolódást, szórakozást elősegítő társas- és különféle szerencsejátékok (pl. kártya) nem minősíthetőek sem károsnak, sem bűnnek. Ez persze evidencia, de így lehet legegyszerűbben alátámasztani azt, hogy a szerencsejáték önmagában nem lehet bűn és nem is rossz dolog. Akárcsak a foci, a baseball, a sakk, a színház, a mozi vagy az alkoholfogyasztás.

Igazából az újszövetségi kereszténységtől távol kellene álljon az a fajta ítélkező, a bűntől való félelem miatt a világon mindentől idegenkedő beállítódás, gyakorlat, amit sok keresztény a magáévá tett, egy olyasfajta túlbuzgó küldetéstudattal egyetemben, hogy neki kell lennie mindenki más számára az erkölcsi mércének, és meg is kell ítélnie a világon mindenről, hogy az bűn-e vagy sem. Holott Pál úgy fogalmazott: "Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja." (Róma 14:14) S a téma ugyanebben a fejezetben található hosszú kifejtése után jut el ahhoz a borzasztó fontos kijelentéséhez: "Ami nem hitből van: bűn." (23. v.) Ehhez hasonlóan óriási igazság az is, amit a Korintusiakhoz írt első levélben mond: "Mindent szabad nekem, de nem minden használ." (6:12)

Valóban nagyon nagy szabadság tehát az, amit nekünk adott Isten. Hogy mégis miért nem mindegy, mit kezdünk ezzel a szabadsággal, az pontosan amiatt van, hogy "nem minden használ", tehát lehetnek olyan dolgok, amelyekért Isten ugyan nem fog ítélettel büntetni minket (mivel Jézus vére minden bűntől megtisztít: "Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra [=ítéletre], hanem általment a halálból az életre." Jn 5:24), de meg akar óvni tőlük, mert kárt okoznánk velük magunknak (vö. 1Kor 3:15).

Mivel nem akarok végigvenni minden szerencsejátékot, ezért nagy általánosságban annyit mondok, hogy mivel a szerencsejátékok nagy része alkalmas arra, hogy az ember függőségbe kerüljön tőle, ezért legalábbis az óvatosság biztosan nem árt senkinek, aki azon gondolkozik, hogy ilyen játékokban vegyen részt. Kategorikus ítéletet semmiképp nem lehet erről mondani, annál is inkább, mert a szerencse ura is Isten, és a Bibliában sok olyan eset van följegyezve, amikor nemcsak hogy megengedte, hanem parancsba is adta Isten, hogy bizonyos kérdésekről sorsolással döntsenek. Általánosságban az a véleményem, hogy a szerencsejáték mint szórakozás, ha túlzásba nem visszük, önmagában nem rosszabb, mint bármely szórakozási, kikapcsolódási forma, játék, amiket az emberek űznek. Sőt mivel az emberiség már nagyon régóta játszik különböző társas- és szerencsejátékokat (pl. már az ókori egyiptomiak is), ezért van egy olyan sejtésem is, hogy ha kifejezetten bűn lenne, akkor szerepelnie kellene rá vonatkozó tiltásnak a Tórában.

De ezt a vonalat nem is szeretném továbbvinni, hanem a szerencsejátékoknak csak egy nagyon speciális fajtájával, a lottóval szeretnék foglalkozni. A lottó mint téma engem is sokszor izgatott már, sőt mi tagadás: ki is próbáltam, összesen talán kétszer-háromszor, "poénból", barátokkal. Természetesen nem nyertem semmit :), de most úgy látom, talán jobb is. 

Találkoztam már olyan, roppant érdekes felvetéssel, hogy mi a helyzet, ha, tegyük fel, egy keresztény rendszeresen játszik a lottón, és imádkozik Istenhez, hogy hadd nyerje meg a főnyereményt, s közben netán még meg is ígéri, hogy csupán azért kéri, mert jó célokra akarja a nyereményt fordítani, szeretne sokat adakozni belőle stb. Egy ideig én is úgy gondolkodtam, hogy tényleg, miért is ne történhetne meg, hiszen Isten előtt nincs akadály, hogy bármilyen imakérésünket meghallgassa. Milyen jó lenne megnyerni, mert ha hirtelen annyi pénzem lenne, akkor biztos sok jó dolgot tudnék cselekedni a sok vagyonommal!

De aztán sokat gondolkodtam, és közben Istent is egyre jobban megismertem. Az Úr jóságos hozzánk, és én nem úgy ismertem meg Őt, mint aki bármi jót vissza akarna tartani tőlem/tőlünk. Ha valamit látszólag mégis így élünk meg, az is biztos, hogy azért van, mert ezáltal akar valamit megtanítani nekünk, egy képességet, pozitív jellemvonást kifejleszteni, stb. Viszont egyértelmű, hogy a Biblia alapján igenis lehetséges akár nagyon is meggazdagodni az Úr akaratából.

DE! nagyon érdekes, hogy éppenséggel a lottózástól óva inti az embert a Biblia! Pontosabban nem a lottózástól, hanem egy vágytól, ami viszont gyakran jellemző a lottón játszó emberekre: a hirtelen gazdagság elérésére törekvéstől.

Péld 28:19-20. Aki munkálja az ő földét, megelégedik étellel; aki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel. A hivő ember bővelkedik áldásokkal; de aki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.

Miről szól a lottó, ha nem arról, hogy hirtelen, kis befektetéssel, nagyon-nagyon gazdagok legyünk?

Egy kicsit szeretném továbbgondolni a dolgot.
Mint már kifejtettem, igaz az, hogy Isten sehol nem tiltotta meg, hogy szerencsejátékokat játsszunk (pl. a barátainkkal pókerezzünk vagy ultizzunk). Sőt, Isten felette nagy szabadságot adott nekünk, keresztényeknek, mert minket a szabadság törvénye fog megítélni (Jakab 2:12).
S mi a szabadság törvénye? Amit már le is írtam, de szóljon még egyszer (mert Pál sem szégyellte ugyanabban a levélben kétszer leírni):

"1Kor 10:23 Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít."

Óriási nagy igazság. Szabad tehát lottózni, és nem bűn megnyerni a főnyereményt. De - és ez nagyon nyomós "de" - Isten óva int attól, hogy hirtelen akarjunk gazdagodni, mert ezzel büntetést, átkot vonhatunk az életünkre: még ha (tegyük fel) eredeti céljaink jók is voltak a lottónyeremény felhasználását illetően, a végeredmény esetleg mégsem jó lesz, mert kárt fogunk miatta elszenvedni. És nem azért, mert a gazdagság eredendően rossz, hanem mert a hirtelen jött gazdagságnak olyan hatásai lehetnek az életünkre, ami miatt fennáll a veszélye, hogy elfordulunk Isten 100%-osan hű követésétől.

Szerintem könnyen meg lehet indokolni, hogy miért van ez. Van egy egyszerű és van egy bonyolultabb indoklása.
Hadd kezdjem az egyszerűvel.
- Az emberek közül mindenkinek (hívőknek és nem hívőknek egyaránt) van valami gondolata arról, hogy mi az élete értelme, célja, mi az a dolog, amitől a megoldást várja, amiről azt gondolja, hogy attól az élete jobb lesz. Sokaknak ez a megházasodás és a családalapítás - mert akkor majd nem leszek magányos, boldog leszek, gyerekeket nevelek; attól oldódik meg majd az életem, ha végre sikerül "megállapodnom", és attól leszek boldog, hogy a családom boldoggá tesz engem.
Sokaknak a minél magasabb pozíció, a karrier, a hatalom, a siker és a pénz megszerzése az, ami szerintük a megoldást fogja elhozni számukra. Mert ha majd vállalatigazgató leszek, osztályvezető, iskolaigazgató, polgármester, főmufti, miniszter stb., és havi félmilliót vagy havi ötmilliót keresek, akkor jön el számomra a jólét és a boldogság, mert mindent megkaphatok majd, amit akarok. Ekkor majd boldog ember leszek, mert lesz pénzem arra, hogy mindazt megvegyem, ami hiányzik az életemből.

Nos, mindezekről a dolgokról azt mondja a Biblia, hogy ha így tekintünk ezekre, akkor ezek idegen istenek, bálványok. Mert az embernek az az "istene", amitől a boldogságát, az életének a megoldását várja. Ha valakinek ezek a dolgok (igen, a családot is beleértve!) előbbrevalóak Istennél és az Istennel való kapcsolatánál, akkor neki nem Isten az istene, hanem ezek a bálványok az istenei: a gyerek-, a család-, a karrier-, a pénz-isten.

Így már könnyen megérthető, hogy ha valaki hívő létére a lottónyereményről álmodozik, hogy na majd ha megnyerem az ötöslottót, és lesz hárommilliárd forintom, akkor végre eljön az aranykor az életemben, és majd végre lesz egy csomó pénzem, hogy boldog is legyek meg azért arra is jusson, hogy jó dolgokat tehessek..., az miért fog az Istentől való elforduláshoz vezetni. Mert az ilyen ember a megoldást már igazából nem Istentől várja, hanem a pénztől, a gazdagságtól. Valójában azt hiszi, hogy Isten önmagában nem képes őt sikeressé, boldoggá és gazdaggá tenni, csak a szerencsejátéknak, a nyerőszámoknak valamiféle manipulálásán keresztül, aminek az eléréséhez Istent mintegy igénybe óhajtja venni, mint egy tehetős nagybácsit, aki a pénzével bejuttat a Harvardra. Ebből nem őszinte kapcsolatkeresés lesz Istennel, hanem a vége a gazdagságnak való élés, és az Istentől való elfordulás. Még akkor is, ha a szándék eredetileg még jó, sőt talán nemes is volt. Isten nagyon jól ismeri az emberi természetünket, ezért igyekszik minden olyan dologtól megóvni minket, aminek a következményeit nem tudjuk reálisan felmérni.

Istennek ehelyett az az akarata, hogy tanuljuk meg rábízni az életünket, és aggódás, valamint az értelmetlen dolgokra való vágyakozás helyett az Ő gondviselésében élni. Ez egy olyan attitűd, ami "biztonságos", sőt majdnem biztos útja az anyagi áldásba kerülésnek. Továbbá emlékezzünk a szegény özvegy két fillérére! Isten előtt a legkedvesebb adomány az, ha nem a feleslegünkből adunk, hanem abból, amire nekünk is szükségünk van. Ha valaki azért vágyakozik a lottónyereményre, hogy legyen miből jó célokat elérnie, tévúton jár. Isten logikája fordított: ha Isten azt látja, hogy amid van, azzal jól sáfárkodsz, akkor megáld téged, mert "aki a kevesen hű, a sokon is hű az". Tehát az áldást meg kell előznie az adakozó jószívűségnek, nem pedig akkor kell csak adakozónak lenni, ha már áldásba kerültünk.

- Az általam említett érdekesebb magyarázat abból a bibliai igazságból indul ki, hogy nem véletlenül, hanem Isten akaratából élünk ma olyan világban, ahol a földből csak nagy nehézségek árán lehet kisajtolni a termőerejét, ahol az emberek nagy többségének dolgozni és izzadni kell a napi betevő megkereséséért.
Olvassuk el figyelmesen a következő igerészt, amit Isten az embernek mondott a bűnbeesést követően:

1Móz 3:17 Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
1Móz 3:18 Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek füvét.
1Móz 3:19 Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.

Ez nagyon érdekes, mert általában úgy magyarázzák ezt a részt, valamint az Édenből való kiűzetést, mint Isten büntetését az ember bűnbeesése miatt. Nekem az az álláspontom (egyébként erre nem magamtól jöttem rá, prédikációból tanultam), hogy ez félreértelmezése a történetnek.
Egyrészt az Édenből való kiűzetés és a föld megátkozása nem a bűnbeesés büntetése (bár szintén annak következménye), mert ha úgy lenne, akkor Isten elhallgatta volna az igazság egy részét, amikor előre megmondotta az embernek, a bűnbeesés büntetése az, hogy a halálnak hatalma lesz az emberen (1Móz 2:16-17). A bűn büntetése ("fizetsége") a halál (Róma 6:23); aki meghalt, az pedig felszabadult a bűn alól (Róma 6:7). Az Édenből való kiűzetésre tehát már más okból kellett sor kerüljön: azért, mert ha az ember az élet fájáról való evéssel örök életre tett volna szert a bűn miatt már megromlott állapotában, akkor nem lett volna lehetséges a bűnökből való megváltás, hanem végérvényessé vált volna az állapota.

Másrészt még mindig ott van a "fáradságos munka". Van egy rettentő fontos fordítási érdekesség, ami nagyon sok mindenre magyarázatot ad. Az "átkozott legyen a föld temiattad" kifejezésnek az eredeti héber szöveggel egyenértékű fordítása lenne az is, hogy "átkozott legyen a föld teérted", ami máris más megvilágításba helyezi a dolgot (az angol nyelvterületen legelfogadottabb KJV ill. NKJV fordítás pl. így adja vissza).
Tehát a munka sem a bűnbeesés büntetése!

Tehát mindebből az következik, hogy Isten nem büntetésképp átkozta meg a földet, ahol az ember lakik, és nem büntetésképp rendezte úgy a dolgokat, hogy fáradságosan dolgozni kelljen a megélhetésért. Hanem éppenséggel az emberÉRT. :) Az ő érdekében.

Hogyhogy? Nos, elég belegondolni, hogy mai szemmel nézve milyen hihetetlenül sok szabadideje lett volna az embernek, ha nem kellene dolgozni (mert lépten-nyomon kajába botlanánk mindenhol, ez volt ugyanis az édeni állapot...), és nem kellene elfáradni! Mit is csinál az ember általában a szabadidejében? Azt, amihez kedve van. A bűnbeesett, megromlott szívű embernek pedig mihez van kedve?
A válasz az I. Mózes 6:5-ben van: "szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz."
Az tehát a szomorú igazság, hogy ha nem lett volna megátkozva a föld, és nem tenné ki az ember napjának legnagyobb részét a munka valamint a munka kipihenése, akkor sokkal több ideje lenne - gonoszságot cselekedni. Így viszont kettős módon is hatékony a munka: mert amíg dolgozunk, nem nagyon érünk rá rosszat csinálni, amikor meg már lejárt a munkaidő, akkor túl fáradtak vagyunk hozzá. :D
Így én ebben Isten végtelen jóságát és bölcsességét látom, nem pedig egy szigorú büntetést vagy bosszút.

Hogy jön ez a lottóhoz és a gazdagsághoz?
Hát ez már nagyon egyszerű. Fontos, hogy Isten Igéje alapján nem bűn gazdagnak lenni, hanem a gazdagság Isten áldásának a következménye. Azonban valahányszor gazdag, sikeres emberekről van szó a Bibliában, meg lehet figyelni, hogy ezeknek az embereknek nem ölébe hullott a gazdagság, hanem a munkájuknak a gyümölcsét sokasította meg Isten, és így áldotta meg őket! Ott van például Izsák:
"1Móz 26:12 És vete Izsák azon a földön, és lett néki abban az esztendőben száz annyija, mert megáldá őt az Úr.
1Móz 26:13 És gyarapodék az a férfiú, és elébb-elébb megy vala a gyarapodásban, mígnem igen naggyá lőn."
Ugye, hogy Izsáknak se pénzeső nem hullott az égből, se nem "varázsolódott" egy nagy hegynyi gabona a háza mellé a földből? :) Izsák VETETT, és lett 100-szoros termése, mert megáldotta az Úr, mivel Őbenne bízott.

Isten tehát az életünk minden területén meg akar áldani bennünket, de nem mindenáron. Ő mindennek látja előre a következményeit. Ha úgy látja, hogy egy bizonyos kérésünk teljesülése a számunkra hosszú távon kárt okozna, s kiváltképp, ha a lelkünkben kárt vallanánk miatta, akkor inkább sohasem adja meg azt a bizonyos kérésünket - pedig lehet, hogy alapvetően nem butaság vagy el nem ismerhető igény az, amit kérünk.

Nem kell csodálkozni tehát azon, ha van olyan kérésünk, amit Isten nem akar teljesíteni. Ennek nem Isten az oka, hanem mi magunk - de minden a mi érdekünkben történik. Ha ez vigasztal valakit :), Pál apostolnak is volt egy ilyen kérése, amit a saját érdekében nem adott meg neki az Úr:
"2Kor 12:7 És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam.
2Kor 12:8 Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem;
2Kor 12:9 És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem."

Egyszóval, az, hogyha munka nélkül, egy csapásra akarunk meggazdagodni, azért káros, mert abból nem tanulunk meg semmit. Attól nem fogjuk Istent jobban szeretni, hanem épp ellenkezőleg: azt fogjuk gondolni, mint a laodiceaiak (Jelenések 3:17): gazdag vagyok, meggazdagodtam, nincs semmire szükségem. Semmire, még Istenre sem, hiszen itt van nekem a pénzem, én szereztem, ügyes voltam/szerencsém volt és megnyertem: most aztán mindent megvehetek, amire szükségem van, még imádkoznom sem kell... Tudjuk jól, hogy mi erre az Úr válasza: "nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen"?! (Jel 3:17)
Egyszer egy prédikációban hallottam nagyon jól megfogalmazva ezt az igazságot: "Isten nem pénzhamisító." Mert Ő megtehetné, hogy húszezreseket "varázsol" az összes zsebünkbe, és így oldja meg az anyagi problémáinkat. De ebből nem tanulnánk meg hálát adni, nem tanulnánk meg az adakozás és az áldás közötti összefüggést, nem tanulnánk meg a hitben való kitartást és azt, hogy minden helyzetben Isten gondviselésére bízzuk magunkat: bizony nem lenne tűzben megpróbált aranyunk (Jel 3:18), hanem csak fánk, szénánk és pozdorjánk (1Kor 3:12-15).

Egyáltalán nem véletlen, hogy ha jól körülnézünk, egy olyan híres ember sincs a mai gazdag és sikeres emberek között, aki lottón nyerte volna a kezdőtőkéjét. Senki nem lett azok közül sikeres vállalkozó, iparmágnás, befektető. A könnyen jött gazdagság ugyanolyan könnyen el is veszik! Ezért int óva bennünket Isten a Példabeszédek könyvében attól, hogy hirtelen akarjunk meggazdagodni.
Aki viszont fokozatosan, Istennel való járásban, és abba vetett hitének, hogy Isten képes őt megáldani és megsokasítani és gondot viselni róla, folyamatos gyakorlásában él, az nem herdálja el könnyelműen a vagyonát, nem felejt el hálát adni Istennek, mert az évek során megtanulja, hogy kinek köszönheti mindenét, és nem veszi le arról a szemeit, hogy nem vihetünk ki semmit ebből a világból, ezért - ahogy Jézus is tanította - nem ezen a világon, hanem a Mennyek Országában kell kincseket gyűjteni, ott, ahol a rozsda és a moly meg nem emészti.

A Mennyek Országában pedig igen egyszerű a gazdagodás törvénye. Az ottani vagyonod ahhoz lesz mérhető, amilyen szinten az itteni világban odaszántad magad az adásra és a jó cselekedetekre, az Isten munkájának végzésére.
"Luk 12:34 Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is."

Összességében azt tudom mondani: nem rossz dolog az, ha a lottónyereményedet szétosztod a szegények között. De úgy gondolom, sokkal becsesebb kincs Isten előtt az, ha a kemény munkával megszerzett vagyonoddal teszel jókat az emberekkel. Ha abból is tudsz jó szívvel adni, aminek nálad is meglenne a helye. Amiért te magad is kőkeményen, fáradsággal és verejtékkel megdolgoztál. Isten soha nem a mennyiséget nézi, hanem a szíveket vizsgálja!

Vedd komolyan az Úr ígéretét:

"És aki inni ad egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát." (Mt 10:42)