Elméletek az elragadtatásról - bevezetés

Mint az Elragadtatás menüpontban már kifejtettem, a "nincs elragadtatás" nézetnek valójában nincsen bibliai alapja, ezért nem érdemes vele különösebben foglalkozni: a Biblia alapján 100% bizonyossággal kijelenthető, hogy az elragadtatás egy valóságos esemény, amely még biztos, hogy nem következett be.

Az elragadtatásról van 4 főbb nézet, amelyekkel érdemes foglalkozni, és amelyek mindegyike több-kevesebb "pártolóval" rendelkezik a kereszténységen belül. Ezekben a nézetekben közös, hogy az elragadtatás időpontját Dániel 70. évhetének viszonylatában próbálják meghatározni, amelyet a köznapi szóhasználatban gyakran (bár helytelenül) azonosítanak az úgynevezett tribulációval vagy "nagy nyomorúság"-gal. Először tehát pontosítsuk ezeket a fogalmakat.

Dániel 70. évhete

A jövőre vonatkozó be nem teljesedett próféciák értelmezésekor elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk Dániel 70. évhetének jelentésével. A Dániel könyvében olvasható (Dán. 9:24-27) próféciában Gábriel angyal - több mint 2400 évvel ezelőtt - kijelentette Dánielnek, hogy a bűn eltörléséig és az örök igazság eljöveteléig 70 "hét" van hátra. Ezeket a héber szövegből világosan következtethető módon a legtöbb Biblia-kutató 7 éves szakaszokként ("évhét") értelmezi, tehát a 70 hét = 70×7 év = 490 év. (Megj.: nem árt tudni, hogy ezek 360 napos éveket jelentenek.) A "számláló" indulása a Jeruzsálem újjáépítése felől való szózathoz köthető (kb. Kr. e. 444), és beteljesedése innentől folyamatos a 69. hét végéig, amikor "kiirtatik a Messiás". Ma már tudjuk, hogy ez Jézus Krisztus megváltói művének beteljesítését jelezte előre, ami pontosan 483 év múltán meg is történt. Azonban egyértelmű, hogy ha a 70 hétről szóló prófécia maradéktalanul beteljesedett volna, akkor már régen meg kellett volna szűnnie a gonoszságnak, és az igazságnak kellene uralkodnia a Földön. Ez elég egyértelműen nincs így. Innen tudjuk, hogy a 70. hétről szóló prófécia (melyet az angyal is különválasztott a prófécia többi részéről, ld. 9:27) még nem teljesedett be.

Azt az időszakot, ami Jézus mennybemenetele és az utolsó 7 év, azaz a 70. évhét kezdete között van (és tart ma is), "a kegyelem korszakának" is szokták nevezni. Jézus tanítványai, akik a dánieli próféciát jól ismerő zsidók voltak, nem számítottak erre. Mielőtt a feltámadott Jézus a Mennybe felment volna, a tanítványai értetlenül kérdezték tőle: "Uram, avagy nem ez időben állítod-e helyre az országot Izraelnek?" Ő azonban közölte velük, hogy az Atya szuverén döntése alapján ennek még nincs itt az ideje, hanem először az evangélium hirdetésének a korszaka következik, és majd azután tér vissza a Mennyből. "Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyeztetett. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nekem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig." (Apcs. 1:6-8)

Amikor ez a közbeiktatott kegyelmi időszak véget ér (amelyben most élünk, és amelynek célja, hogy minél több ember megtérjen Istenhez), akkor el fog kezdődni a próféciából hátralévő utolsó 7 év, azaz Dániel 70. évhete. Mi fog ekkor történni? Ha elolvassuk Dániel könyvének ide vonatkozó részeit, azt látjuk, hogy ebben a 7 évben egy gonosz fejedelem fog uralkodni a Föld igen nagy részén, akit újszövetségi források "fenevadnak", "a bűn emberének", "a veszedelem fiának" neveznek, modern szóhasználatban pedig gyakran (és nem is alaptalanul) hívják "Antikrisztusnak". A Jelenések könyvében (különösen a 13-14. részben) sokat olvashatunk a ténykedéséről. A legfőbb jellemzői közé tartozik majd, hogy a zsidókat és a keresztényeket, valamint az ő Istenüket gyűlöli, "nagyokat szóló szája" van (Dán. 7. rész), és gátlástalanul és sikeresen hódítja meg a föld országait.

A 70. évhét kezdetének felismerése a bibliai próféciákat ismerő emberek számára valószínűleg nem lesz nehéz. Tudjuk, hogy egy nagy, nyilvános, 7 évre szóló nemzetközi szövetségkötéssel fog megkezdődni (Dán. 9:27), és központi szerep jut benne Jeruzsálemnek és az ott lévő zsidó Templomnak is (jelenleg nem áll). A 7 év felén, azaz pontosan 3,5 évvel (1260 nappal) a paktum után az Antikrisztus megtöri a szövetséget, és istenként ül be a jeruzsálemi Templomba, ott a saját képmását állítja fel, és kötelező lesz azt imádni mindenkinek. Jézus szerint ez az esemény lesz a kezdete a "nagy nyomorúságnak" (Máté 24:15-22.), ami latinul "tribulatio". A köznapi szóhasználatban gyakran nevezik "tribulációnak" a teljes 70. évhetet is.

Mindenesetre, minden elragadtatás-értelmezésben közös, hogy úgy tekintenek Dániel 70. évhetére, mint egy még be nem teljesedett, még előttünk álló eseményre, amely a világunk jelen korszakának az utolsó 7 éve lesz. Ennek a végét a keresztények nagyon várják, mivel a bibliai prófécia szerint ekkor eljön végre az ideje, hogy "vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bűn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente". (Dán. 9:24.)

Az elragadtatás-elméletek közti különbségek

Dániel 70. évhete tehát azért fontos, mert a Biblia szerint ez lesz a világtörténelem eddigi legnagyobb fordulópontja előtti utolsó 7 év.

Az elragadtatás mindenképpen ezekhez a "világvége"-jellegű eseményekhez kötődik, de az elragadtatásról szóló elméletek különböznek aszerint, hogy a 70. évhéthez képest hová helyezik el az elragadtatás eseményét. Elsősorban azért vannak erről nagy viták, mert a 70. évhét jelentős részére a próféciák azt vetítik előre, hogy az akkor fennálló hatalmas világbirodalom céljai között a keresztények és a zsidók totális (mondhatni, "hitleri típusú", holokauszt-jellegű), világméretű megsemmisítése is szerepelni fog. A próféciák nem hagynak kétséget afelől, hogy ez a birodalom sajnos ezen céljának a megvalósításában is nagyon "sikeres" lesz (vö. Dán. 7:21, Máté 24:22, Márk 13:20, Jel. 13:7, 13:15.). Tehát attól függően, hogy mikor kerül sor az elragadtatásra (a 70. évhét előtt, vagy közben, vagy végén), az üldöztetés alá eső keresztények száma, illetve az üldöztetés súlyossága is nagyon különböző lehet.

Hogy a "viták" tétjét érzékeltessem, nagyjából így kell elképzelni: két dolgot tudunk előre. Az egyik, hogy a 70. évhét (vagyis leginkább a 2. fele) szörnyen nehéz időszak lesz azok számára, akik akkor a földön keresztények vagy zsidók lesznek, mert az eddig létezett leggonoszabb hatalmi rendszer fog uralkodni a világ nagyon nagy részén. A másik, hogy Isten világosan tudatta, hogy ezt a rendszert, annak gonosz vezetőit és kiszolgálóit az eddig létezett legdurvább isteni haraggal és ítélettel, természetfeletti módon fogja elpusztítani a föld színéről úgy, hogy majdnem szétesik miatta a bolygó, ezért mielőtt ezt megtenné, fizikailag evakuálja a Földről azokat, akik kitartottak a Jézusba vetett hitük mellett. 

Amit nem tudunk (legalábbis egyelőre nincs erről konszenzus), hogy az események fejlődésének mely szakaszában fogja ezt megtenni Isten.

Az elragadtatás témája - különösen az utóbbi kb. 200 évben - olyan központi kérdés lett, melynek mentén a kereszténység egymással ellentétes, néha (sajnos) élesen szembenálló csoportokra oszlik, és heves vitákat folytat egymással. A Bibliánk közös, így az Ige nyilvánvalóan csak egyféle nézetet képviselhet az elragadtatásról. A feladat az volna, hogy megtaláljuk, valójában mit tanít erről Isten Szava.

Az egymásnak ellentmondó elragadtatás-elméletek közül legfeljebb az egyik lehet helyes, a többi téves. Azért mondom, hogy legfeljebb, mert van egy lehetőség, amikor egyik nézet sem helyesebb a másiknál: ha a Biblia valójában nem szolgáltat információt arról, mikor kerül sor az elragadtatásra (tehát még azt sem lehet belőle megmondani, hogy a 70. évhét viszonylatában mikor kell megtörténnie: előtte, közben, vagy a végén?).

Mivel ez az eshetőség sem zárható ki 100%-osan, így jónak látszik, ha aktívan keressük a választ a kérdésre, de belátjuk, hogy talán sosem jut(hat)unk konszenzusra, ezért maximum mérsékelt hangvételű vitákba érdemes belemenni.

Először mindegyik ismertebb elméletet igyekszem teljeskörűen, minél objektívebben bemutatni. De elkerülhetetlen, hogy utána véleményezzem és egymás fényében is megvizsgáljam ezeket az elméleteket, hiszen nem léteznének a különböző elméletek, ha valamelyiket mindenki tökéletesnek és vitathatatlannak találná. 

A négy főbb elragadtatás-elmélet

- pretribulációs elragadtatás (az elragadtatás az Antikrisztus színre lépése előtt, Dániel 70. évhete előtt, vagy legkésőbb közvetlenül a kezdetekor lesz)

- midtribulációs elragadtatás (az elragadtatás a 70. évhét közben, egyes verziókban épp a középpontján, a jeruzsálemi Szentély meggyalázásakor lesz - a 70. évhét felén, 3,5 évvel a kezdete után)

- harag előtti elragadtatás (egy speciális midtrib. elmélet, mely szerint az elragadtatás valamikor a 70. évhét második felében lesz (a "nagy nyomorúság" közben), közvetlenül Istennek a földet sújtó ítéletét, haragját megelőzően)

- poszttribulációs elragadtatás (az elragadtatás a 70. évhét végén, a "nagy nyomorúság" után lesz, amikor a harag napja is véget ér Jézus Krisztus Földre való visszajövetelével).

A saját nézőpontom

A korrektség kedvéért előre tisztáznám a saját nézőpontomat. A négy elmélet közül jómagam sokáig a pretribulációs elragadtatásban hittem, mert döntően ezt tanították a számomra mértékadó keresztény prédikátorok. Mindmáig nagyon hálás vagyok értük, és továbbra is szívesen hallgatom őket. Azonban a Biblia olvasása és a különböző elragadtatás-elméletek részletes tanulmányozása eredményeképp egyre inkább arra a felismerésre jutottam, hogy ez az elmélet nem lehet helyes, mert nem támasztható alá megfelelően a Bibliából. Azonban a próféciák egyre részletesebb ismerete oda vezetett, hogy leginkább a "harag előtti" elragadtatás nézetével tudok egyetérteni, mert úgy érzem, hogy ha szigorúan a Szentírás szövegét nézzük (nem veszünk el belőle és nem teszünk hozzá), akkor ennek van a legerősebb bibliai megalapozottsága.

A kettő közötti különbséget úgy tudnám jellemezni, hogy amikor hívő emberként, de a megtanult pretribulációs logikával olvastam a Bibliát, egyre több kérdésem és kétségem lett, ellentmondásokba és zsákutcákba futottam bele. Viszont amikor úgy kezdtem olvasni a Bibliát, hogy a megtanult pretribulációs előfeltevéseket félretettem, egyre több válaszom és bizonyosságom lett, és a harag előtti logikával a kép egyre inkább összeáll. Most úgy tűnik számomra, hogy a "harag előtti" elmélet nem más, mint a Biblia szó szerinti értelmezése.

Ha mégis tévednék, természetesen készen állok módosítani a nézeteimet, de kizárólag a Bibliát vagyok hajlandó elfogadni vezérfonal gyanánt - hagyományt, tekintélyt vagy feltételezéseket nem.

Elvi alapok és előszó

Úgy gondolom, egyetlen elmélet és egyetlen igemagyarázó sem áll felette az Igének, ezért semmit nem azért kell elhinni, aki mondja, hanem azért, ami az alapja a mondandójának. Az egyetlen sziklaszilárd alapot az Ige adja, a maga lenyűgöző egyszerűségében, hozzátételek és elvételek nélkül. És ha egy tanítás nincs teljes összhangban vele, akkor azt el kell vetni.

Hozzátenném, nem tekintem küldetésemnek, hogy mindenkit meggyőzzek arról, mi a helyes felfogás.  Úgy gondolom, egyrészt nem perdöntő, ki hogy áll hozzá a kérdéshez, másrészt egyetértek Pállal: "Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve." (Róma 14:5)  Meggyőződésem, hogy nagyon hamar a szemünk előtt zajló világtörténelmi események fogják igazolni, hogy az az igazság, ami a Bibliában le van írva. És hiszem, hogy az Úr szabadítása, "ama boldog reménység" nem függ attól, mikorra várod a visszajövetelét. A szíved állapota ennél sokkal fontosabb - és azt nem szabad hagynod, hogy Istenen kívül bármitől függjön!

Maga a várakozás állapota, hogy vágyva-vágyod Jézus Krisztus megjelenését, és hogy arra teszed föl az életed, hogy Ővele együtt lehess, ez a perdöntő és ez a fontos dolog, nem az, hogy milyen időponthoz kötődik.

Kedves Olvasóm, nagyon kérlek, hogy csak akkor lépj tovább, ha állsz annyira biztos talajon a hitedben, hogy nem botránkozol meg. Sem énbennem, sem azokban, akikre hitbeli tanítóidként tekintesz. Ismétlem: nem vagyok önjelölt megmondóember, nincs olyan igényem, hogy én legyek "a vakoknak vezetője, a sötétségben levőknek világossága, a balgatagok tanítója, a kiskorúak mestere" (Róm. 2:19-20). Sértődött sem vagyok semelyik egyházzal, felekezettel kapcsolatban, sőt nagyon szeretem azokat az embereket is, akik mást gondolnak az elragadtatásról, mint én.

Nem azért csináltam ezt a honlapot és írtam le ezeket, hogy eltérítsem az embereket, hanem hogy elgondolkodtassam, hogy egy más nézőpontból is megvilágítsam a dolgokat azok számára, akiknek erre igényük van. Mostanáig kevés átfogó, korrekt magyar nyelvű leírás született az elragadtatás-elméletekről, és szeretném ezt a hiányt pótolni. Tartok tőle, hogy az objektivitásra törekvő hangnem túl ritka ma a kereszténység köreiben. Pedig Pál is úgy szólt a tanítványokhoz: "Mint okosokhoz szólok, ítéljétek meg ti, amit mondok." (1Kor 10:15).

Úgy gondolom, hogy amikor egymással az Igéről és annak értelmezéséről beszélgetünk, ennek kell lennie az alapnak. Mert minket a szeretet törvénye kötelez, és a szeretet pedig az, hogy egymást különbnek tartjuk magunknál (Fil 2:3) - minimum olyan "okosoknak", akiknek a meggyőződését tiszteletben kell tartani.

Erre egy kiváló példa Rozgonyi Botond alábbi, összefoglaló jellegű, állást nem foglaló leírása az elragadtatás-elméletekről:

Élő Víz (pünkösdi magazin) XX. évf. 6. szám 2009. dec.

Egy másik kitűnő írás Jack Kinsella-é (angolul), aki határozottan állást foglal a pretribulációs elragadtatás mellett, igen szimpatikus módon téve helyére az ezzel kapcsolatos vitákat. Bár a végkövetkeztetésével nem értek egyet, de abban egyet kell értenem vele: ebben a vitában egy érdekes kérdés az, hogy MIKOR jön el, de az igazán fontos kérdés az, hogy KI jön el, és miért. Ha ezt nem tévesztjük szem elől, akkor már most is elmondhatjuk: megmenekültünk!

   Jack Kinsella: The Rapture of the Church  

Nincs hozzászólás.