Bemutatkozás

Keresztény hívőnek vallom magam, vagyis megtértem a bűneimből Jézus Krisztushoz, és újjászülettem víztől és Isten Szent Szellemétől. A vízzel és tűzzel való keresztség által azonosultam Jézus halálával, sírba szállásával és feltámadásával. Aki a víz alá merült, meghalt, és aki kijött, az örökké él. :) Elfogadtam Őt Uramnak és személyes Megváltómnak, és az Isten Fiában való hitben élek, aki szeretett engem és önmagát adta értem. De nem csak értem, hanem mindannyiunkért. Őt szeretni nem egy érzelem, hanem egy életforma, melynek során arra törekszem, hogy az életem minden területét alárendeljem az Ő vezetésének. Ez egy hosszú, kellemes és keserves tanulságok által egyaránt szegélyezett út akkor is, ha, mint az én esetemben, az ember már gyerekként, tizenévesként elindul rajta. Csak két dolog biztos: hogy az a személy, aki elindított, végig tud és akar vezetni ezen az úton; és hogy érdemes végigcsinálni, mert azt a szeretetet és boldogságot és békességet, amire vágyom, nem adhatja meg senki más, csak aki ennek az útnak a végén vár rám.

Ezt a honlapot azért hoztam létre, mert egy nap úgy éreztem, Ő arra indít, hogy hirdessem az igazságait ilyen módon is, mert a mondandóm fontos, hogy több emberhez eljusson.

Nem tartom magamat "prófétának" és nincs különleges pozícióm, inkább afféle "Jó Theofiloszként" szeretnék bemutatkozni, aki minél többet igyekszik foglalkozni a Biblia igazságaival, "hogy megtudhassam azoknak a dolgoknak bizonyosságát, amelyekre taníttattam" (Luk 1:3-4). Isten Igéjét hirdetem és értelmezem úgy, ahogy a nekem a Szent Szellem által adott bölcsesség mértéke szerint tudom értelmezni. Nem rendelkezem teológiai végzettséggel, bár sokat tájékozódom és olvasok a témában, valamint imádkozom Istenhez, hogy jobban érthessem az Igéjét, és úgy nyilvánuljak meg beszédben és írásban, ahogy a Szellem vezet.

Hiszem, hogy az az Isten, Aki a Szentírást évezredekkel ezelőtt a szolgáival leíratta, nemcsak ismeri, hanem irányítja is a jövőt, az Ő kezében van a sorsunk. Ezért jól tesszük, ha odafigyelünk arra, amit akar nekünk mondani, és hozzá sem teszünk, el sem veszünk abból semmit.

Lukács evangélista mindnyájunkat, akik a Krisztus Jézust követjük, "Jó Theofilosz"-nak nevez (szó szerinti fordításban: "Isten kiváló barátainak"). És mint Jó Theofiloszoknak, mindnyájunknak törekednünk kell arra, hogy önállóan is megérthessük az Istenre vonatkozó dolgokat.

Fiatal koromat nem érzem e munka akadályának. Ha Isten küld, és alkalmasnak tart a szolgálatra, akkor megyek és végzem. Én hiszek abban, és más emberek is meg szokták erősíteni, hogy kegyelmi ajándékot kaptam Isten Szellemétől az Ige tanítására. Erre nem az érdemeim vagy a képességeim tettek méltóvá. Ha ugyan alkalmas vagyok e szolgálatra, az én alkalmas voltom Istentől van.

Eldöntöttem, hogy mindent az Ige tükrében fogok megvizsgálni, és félreteszem a dogmákat. Ez igen nehéz, mert sokan hiszik, hogy a hitük teljes mértékben összhangban van a Bibliával, mégsincs egyetértés közöttük.

Azt, hogy "a Biblia szerint" mi a válasz egy kérdésre, sokszor nem olyan könnyű eldönteni, mint gondolnánk. A nehézséget az okozza, hogy az Ige tanulmányozójának a bibliaértelmezését rengeteg külső dolog befolyásolja. Többek között az, hogy a felekezetében hogyan értelmezik az Igét. A felekezetek pedig sokszor hajlamosak a saját értelmezésüket dogmaként, megkérdőjelezhetetlen hittételként állítani a hívők elé, azt a látszatot keltve, hogy az adott kérdésnek nincs más lehetséges értelmezése, vagy minden más értelmezése téves. Sajnos vannak tanítók, akik abban a tudatban, hogy a Szent Szellem bennük van, azt hiszik, egyúttal tévedhetetlenek is az igei szolgálat során. Hogy ez mennyire nincs így, látszik magukból a közöttük fennálló vitákból is. A Biblia nyilván nem tanít több ellentétes álláspontot pl. az elragadtatásról, ezért közülük valakinek biztosan rossz az értelmezése. Ez még nem kérdőjelezi meg azt, hogy ők jóravaló, igaz szívű keresztény szellemi vezetők; egyszerűen csak rámutat, hogy a Szent Szellemmel való felkenetés sem tesz minket tévedhetetlenekké.

A hibát én elsősorban abban látom, hogy a kereszténységen belüli rendkívül nagy széttagozódás, a felekezetiesedés miatt túl nagy szerep jut mindenütt a felekezeti hagyománynak, a felekezetalapítók, felkent vezetők munkásságának stb. Ez egyrészt természetes, mivel ennek hiányában a felekezetek nem tudnának fennmaradni és az önálló karakterüket megőrizni, ugyanakkor veszélyes, mert bekorlátozza a gondolkodást és dogmatikus akadályokat gördít a valóban a Szent Szellem által vezetett igeolvasás és -értelmezés elé. Ez azt jelenti, hogy ha egy, a felekezete iránt elkötelezett hívő a Bibliát olvassa, automatikusan egy tanult keretben értelmezi, amit a gyülekezetében sajátított el, és ez a keret adja a kontextust a szöveghez, nem maga a Biblia. Ennek az a következménye, hogy nem képes észrevenni, ha esetleg a bibliai szöveg valamely ponton ellentmond a betanult felekezeti értelmezésnek. Épp ezért "belülről" nagyon nehéz rájönni, hogyha egy felekezetben valamilyen téves értelmezés van elterjedve bevett dogmaként.

Tehát a lényeg az, hogy amikor arról van szó, "mit tanít a Biblia" erről vagy arról a kérdésről, a felekezetiség bizonyos mértékig mindig elfogulttá teszi az embert egy adott értelmezés iránt, de sokszor megfeledkezünk arról, hogy az nem mindig az egyetlen lehetséges értelmezése az adott szövegrésznek. Mert a Bibliában bizony akadnak olyan részek, amiket egyáltalán nem könnyű értelmezni, és olyan utalások is, amiket csak a kortárs olvasók érthettek, mi már nem. Ilyenkor nagyon veszélyes egy feltételezést az egyetlen vagy a kötelező értelmezésnek nyilvánítani, mégis a gyakorlatban ezt sokszor megteszik a különböző felekezeti prédikátorok.

Szóval, én elhatároztam, hogy megpróbálok a Biblia "elfogulatlan" olvasójává válni. Ennek a legnehezebb része az az alázatossági lecke, amivel jár: a tudat, hogy "Nem biztos, hogy jobban tudom. Nem biztos, hogy mindent értek. És az sem biztos, hogy akik engem tanítottak, értik." Feladtam azt az utat, hogy ha kérdés merül fel egy bibliai értelmezéssel kapcsolatban, akkor az legyen a válaszom, hogy "nálunk erről azt tanítják, hogy...", "XY erről azt mondta, hogy...". De nem dacból és nem kevélységből. Egyszerűen azt mondtam az Úrnak, én személyesen tőle, a Mestertől szeretnék tanulni, mert nincs senki, akinek az iránymutatásában 100%-ig meg tudnék bízni. És Ő azt válaszolja: "Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő." (Jn 6:45) "És az a kenet, a melyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem a mint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és a miként megtanított titeket, úgy maradjatok ő benne." (1Jn 2:27)

A felekezeti hovatartozás és elköteleződés kérdése

Nagyon fontos, hogy az embernek legyen egy békessége a szívében, hogy Isten hívta el és Ő meg is tudja tartani az úton, amelyre elhívta. De ez a békesség ne arra épüljön, hogy a hely, ahova istentiszteletre járunk, az egy jó gyülekezet, akik ott tanítanak, a tiszta igét tanítják stb. (ezek persze fontos dolgok), hanem Istennek a saját személyére és a vele való közvetlen Atya–gyermek illetve Mester–tanítvány kapcsolatra.

Jézus Krisztus alapította az Egyházat, de a ma meglévő több száz felekezetet emberek alapították és vezetik, és egytől egyig meg vannak róla győződve, hogy az igazságot és a helyes értelmezést képviselik. Gondolkodjunk és lássuk be: nincs ennyiféle helyes értelmezés. Gyakorlatilag törvényszerű, hogy mindenhol legyenek hibás tanítások vagy gyakorlatok, persze nem mindegy, milyen mértékben, milyen súlyú dolgok. Ezzel nem azt mondom, hogy ott kell hagyni a felekezeti közösséget. (Egy hibákkal rendelkező gyülekezet tagjának lenni jobb, mint semmilyen tagjának se lenni; tökéleteset pedig nem fogsz találni.) De valamilyen mértékben muszáj tőle a gondolkodásunkban függetlenedni. Hogy legalább a Bibliát tudjuk önállóan olvasni és értelmezni. Hogy legyen cél, legyen kihívás, hogy megértsük, amit Isten az Igéjén keresztül akar nekünk, személyesen mondani. Mert amikor megtértél, Isten akkor is személyesen szólított meg téged. És az az első, nem pedig az utolsó alkalom volt, hogy személyesen szólt hozzád! A megtérésünk napján mindnyájan Jézus Krisztus tanítványai lettünk. Hagyjuk, hogy tanítson bennünket! Nem pusztán arról van szó, hogy eljárunk istentiszteletekre igehirdetést hallgatni, bár ez is elengedhetetlen. De mint Jézus Krisztus tanítványainak, csakúgy, mint azoknak, akikről az Újszövetségben olvashatunk, nem csupán abból áll a tanítványságunk, hogy hallgatjuk az Ő beszédeit. Hanem mindnyájan személyes leckéket is kapunk a Mestertől, egyenként. Ahogy kapott a fügefa alól érkező Nátánáel, amikor Jézus elhívta. Ahogy kapott Jakab és János, amikor pusztító ítéletet akartak kérni azokra a szamaritánusokra, akik nem adtak szállást Jézusnak. Ahogy kapott Tamás, amikor hitetlenkedett. Ahogy kapott Péter, amikor háromszor megtagadta az Urat.

Ne vezettesd félre magad, és ne fogadd el gondolkodás nélkül, automatikusan, hogy ami a gyülekezetben elhangzik, az mindig "úgy is van". Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül ellenvetéseidnek kell lenniük, sőt elengedhetetlen, hogy nyitott szívvel figyelj oda arra, ami elhangzik, mert a fel-felbukkanni hajlamos ótermészetedben erős zsigeri ellenállás lakozik az igazsággal és a jogos megintetéssel szemben. Viszont nagyon fontos, hogy a prédikációkban elhangzottak ne váljanak megbeszélhetetlenekké, (meg)vitathatatlanokká. Isten nem várja el (és egy normális prédikátor sem), hogy kapcsoljad ki az agyadat, amikor igehirdetést hallgatsz. Ennek pont az ellenkezője igaz! Emlékezz a Bérea városában élőkre, milyen attitűddel viszonyultak Pál apostol igehirdetéséhez: "Ezek pedig nemesebb lelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek." (Apcs. 17:11) Vagyis vedd úgy, hogy csak akkor vagy igazán jó tanítványa Jézusnak, ha nemcsak a "tanórákon" veszel részt, hanem a "házi feladatot" is megcsinálod!

Szerintem is jó lenne, ha olyan gyülekezetek lennének, ahol nem kell azzal foglalkozni, hogy 100%-ig igei-e a tanítás. De az Újszövetségből kiderül, hogy ez soha nem volt így, már az apostolok is folyamatos korrekciókat voltak kénytelenek elvégezni, mert ahogy jöttek létre az újabb és újabb gyülekezetek, szinte azonnal megjelentek a helyspecifikus elhajlások. A korintusiak együtt kezdtek járni a pogány társaikkal bálványáldozatokra, a galáciaiak körülmetélkedtek, a rómaiak azt hitték, hogy a zsidók végleg kirekeszttettek Isten üdvtervéből, a thesszalonikiek között meg olyan nézetek terjedtek, hogy Jézus már visszajött, és lemaradtak róla. Valójában sosem létezett a "tökéletes gyülekezet".

Ezért nekem az az álláspontom, hogy ameddig csak tartható, és Isten egyértelműen nem vezet máshova, mindenkinek abban a gyülekezetben van a helye és feladata, ahol őt az Isten az ő bölcsességében elhívta a megtérésre. De ne váljon ez abszolútummá: ne tartsad a felekezetedet egyedül üdvözítőnek, a prédikátorait tévedhetetlennek stb. Ők is csak emberek, tévedhetnek, és rendszeresen hibáznak, mint bárki más. Ezeken a dolgokon szeretetben felül lehet és kell kerekedni. Te keresztény vagy elsősorban, azaz Khrisztianousz, krisztusi ember, nem egy felekezet tagja. Amikor megtértél, nem egy gyülekezetbe tértél be (bár annak segítségével, s ezért legyél örökké hálás Istennek azért a gyülekezetért, ahol az Ige a szívedbe jutott), hanem a teremtő Istenedhez, a Krisztus testébe. Bármiből engedhetsz, de egy dologból soha: az Ige az örökké ugyanaz marad. Azt nem igazíthatod hozzá soha semmihez. Az fény, aminek a világosságánál mindent megvizsgálhatsz, és tükör, ami mindennek az értékét megmutatja.

Egyedül Istené a dicsőség!

Az oldalon olvasható tartalmak nem valamely keresztény felekezet hitelveit, tanításait közlik; az oldal nem valamely felekezet vagy szervezet megbízásából működik. Munkámért nem kapok semmilyen pénzbeli juttatást - "Ingyen vettétek, ingyen adjátok!" - de a tartalmak másolása, továbbadása, máshol való közzététele esetén elvárom a szerzőségem feltüntetését a   Kapcsolat, jogi nyilatkozat menüpontban leírtak szerint.