Sokan úgy gondolják, hogy ezt a kérdést tudományos alapon rendezni lehet, és hogy a tudomány jelenlegi állása szerint nem létezik Isten. Ez a nézet azonban nem is tartalmilag, hanem már elvi alapon téves. Tudományos eszközökkel nem lehet valaminek a létezését megcáfolni, vagy a nemlétezését bebizonyítani, mert nem szerezhetünk empirikus tapasztalatot arról, hogy valami nincsen, így arról sem, hogy nincs Isten: ez filozófiai képtelenség.

Ugyanígy azok is tévednek, akik szerint tudományosan bizonyítani lehet Isten létezését. Ehhez az kellene, hogy Isten személyéről mindenki számára egyértelmű, cáfolhatatlan bizonyíték legyen a kezünkben, ami a Biblia szerint nem fog megtörténni egész az Úr napjáig, amíg mindenki számára látható módon el nem jön. Tehát egészen addig csak hinni lehet Isten létezésében, vagy nem hinni.

A kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni anélkül, hogy hitbeli alapon el ne köteleznénk magunkat egyik vagy másik álláspont mellett. Én hiszem, hogy létezik Isten, és nekem (és sok más embernek) van saját tapasztalatom Isten személyéről, mert tudom, hogy Szellemével "megérintette" a szellememet, meghallgatja imáimat, tehát nekem személyesen bizonyítékom van Isten létezéséről, de ezt a bizonyítékot nem tudom másnak átadni, vagy más számára is elfogadható módon bemutatni. Csak elmondani tudom, és esetleg rávezetni másokat, hogy ők is megszerezhessék saját maguknak ezt a bizonyítékot.

Én teljesen biztos vagyok benne, hogy az az igazság, hogy Isten létezik. Mindenkinek joga van a meggyőződése szerint állást foglalni ebben a kérdésben, de (s ezt mind hívőnek, mind nem hívőnek mondom): azzal senkit nem tudsz átállítani a te oldaladra, hogy elfogult érvekkel "bizonyítani" akarod az igazad. Isten vonatkozásában az értelmes vitához elengedhetetlen tisztában lenni azzal, hogy Isten létezését nem lehet úgy bebizonyítani valakinek, hogy ő nem akar hinni benne. Ugyanígy nem lehet a hívő számára elfogadható módon Isten létezését megcáfolni, mert aki megismerte Istent, annak olyan személyes bizonyítéka van róla, ami minden érvnél erősebb.

Isten az emberi elme számára nagyon nehezen fogható fel és fogadható be; a Biblia szerint az egész világ sem tudja befogadni Őt, mert minden határon, képzeleten túli, tökéletes és végtelen. Az emberi elme nagyon nehezen birkózik meg a végtelen fogalmával, ezért Isten fogalmával (aki minden szempontból végtelen!) még nehezebben.

A Biblia néhány tulajdonságával jellemzi Istent, ami alapján lehet egy általános, homályos képünk róla:

- Isten Szellem.

- Isten három, egységet alkotó személy, egy Isten: Atya, Fiú és Szent Szellem.

- Létezésének nem volt kezdete, és nem lesz vége: Isten örökkévaló.

- Isten maga a Szeretet, és maga az Élet. Minden élő Tőle származik, és minden élettelent Ő teremtett. Nélküle és rajta kívül a szó szoros értelmében nincs semmi.

- Isten tökéletes, hibátlan, jó.

- Isten mindenható, vagyis bármit képes megtenni, és bármit képes nem megtenni. Ennek egyik legfőbb megnyilvánulása a teremtésre való képessége: a nem lévő dolgokat a Szavával "elő tudja szólítani" mint meglevőket.

- Isten mindentudó, értelme és bölcsessége határtalan, végtelen: nincs semmi, amit nem tud a múltról, nincs semmi, amit nem tud a jelenről, és nincs semmi, amit nem tud a jövőről. Folyamatosan, egyszerre mindent lát, mindenről tud.

- Isten igazságos, de hosszútűrő és kegyelmes is.

- Isten felfoghatatlanul szent és tiszta: a rossz, a bűn és a hiba teljesen távol áll tőle, és nem képes a jelenlétébe kerülni.

- Isten jelenléte megemésztő tűz. Csak az tud belépni és megmaradni a jelenlétében, aki maga is tökéletesen tiszta és szent.

- Istent soha egy élő ember sem látta, de az igazak, akik méltókká tétetnek arra, megláthatják majd színről színre, "amint van". Istent teljes dicsőségében látni a legnagyobb kiváltság, jutalom és öröm, ami egy embert érhet.

A kereszténység alapvető üzenete az, hogy bár minden embernek meg kell halnia, mert minden ember vétkezett Isten ellen, de Isten úgy szerette ezt a világot, az embereket, hogy a legdrágábbat, az egyszülött Fiát adta, hogy aki Őbenne hisz, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen. A kereszténység szerint Isten Fia a názáreti Jézus Krisztus, akinek azért kellett emberként eljönnie és meghalnia, mert mindnyájan vétkeztünk Isten ellen, és a bűneink miatt alkalmatlanná váltunk az örök életre. Viszont Jézus, mivel ő maga nem volt bűnös, alkalmas volt arra, hogy a bűneink büntetését magára vegye, és így a mi bűneink következményeit ő viselje helyettünk, vagyis helyettünk meghaljon. Ezt hajlandó volt megtenni, mert szeretett minket, embereket. Ugyanakkor, mivel Jézus maga ártatlan volt, nem volt rajta hatalma a halálnak, ezért el kellett engednie: Jézus feltámadt a halálból!

Tehát aki elfogadja azt, hogy Jézus helyette halt meg, és Isten előtt Jézus vérére hivatkozik, az megmenekül, mert Isten hajlandó megbocsátani és eltörölni a bűneit, hiszen ha Jézus már meghalt valaki helyett, akkor annak "rendezve van a számlája", a váltságdíj ki van fizetve érte Jézus vérével. Ha pedig a bűnei el vannak törölve, akkor alkalmassá vált az örök életre, és bebocsátást nyerhet Isten országába - ezt nevezzük üdvösségnek. A keresztények hisznek abban, hogy örökké fognak élni Istennel!

A "keresztény" szó a görög "krisztianosz" szóból származik, ami azt jelenti: krisztusi. Jézus tanítványait azért kezdték így hívni az i. u. 1. századtól kezdve, mert úgy látták, hogy olyanok, mint Jézus volt: szelídek, alázatosak, boldogok, és szeretet árad belőlük. Tehát "kereszténynek lenni" azt jelenti, hogy hasonlóvá válni Krisztushoz: mindenekelőtt szeretni az embertársainkat, és alázatos, szelíd emberekké válni. Ezt akkor tudja Isten előtt elfogadott módon megtenni az ember, ha azonosul Jézus Krisztus halálával és feltámadásával. Ezt nevezzük újjászületésnek v. pontosabban újraszületésnek: meghalni a bűnnek, és élni Istennek. Nem a test akaratát cselekedni (ami a bűnökre visz: mértéktelenségre, szexuális kicsapongásba, dobzódásba, irigységre stb.), hanem Isten akaratát (ami a szeretet útja: türelem, megbocsátás, hűség, szelídség, mértékletesség, adakozás és alázat).

A Biblia történelemszemlélete betekintést nyújt abba, milyennek tervezte el és hogyan látja Isten az emberi történelmet: kezdetét, folyamatát és végcélját.

Először is, a bibliai világnézetben a történelem világkorszakokra tagozódik, amelyekből csak az egyik fejezet az emberi történelem mostani szakasza. Nem tudjuk, hogy összesen hány világkorszak volt már eddig, és hogy azokban milyen események zajlottak le, mert a Biblia hangsúlyozottan az emberrel foglalkozó könyv. Az biztos például, hogy angyalok már a Föld és az emberek teremtése előtt is voltak, mert a Biblia szerint végignézték a teremtést, és örvendeztek (Jób 38:7).

Másodszor, a Biblia határozottan állítja, hogy a történelem ura Isten. Ez azt jelenti, hogy a történelem nem véletlenszerű folyamatok által szabályozott, bizonytalan vagy többesélyes végkimenetel felé haladó eseménysor, hanem egy Isten által előre meghatározott végcél felé tart, előre meghatározott menetrend szerint. Az Isten által meghatározott végcélt mindenképpen el fogja érni a történelem, mert Isten képes akár minden akarat ellenében is érvényesíteni az akaratát.

Harmadszor, fontos felismerni, hogy a Biblia történelemszemlélete alapvetően különbözik a világ történelemszemléletétől abban, hogy nem az idők jelzik az eseményeket (mint pl.: "ami 1901-2000 között történt" = "a 20. század"), hanem az események az időket. Épp ezért a jelen világkorszak végéről sokat beszélő Jézus (és az apostolok, próféták) nem azt adták meg, hogy mennyi idő múlva, melyik évben stb. fog bekövetkezni, hanem azokat az eseményeket és a világnak azt az állapotát írták le, amelyek a világkorszak végének közeledtét, idejét fogják jellemezni.

A Bibliában megfigyelhető történelemszemlélet abban is különbözik a világ történelemszemléletétől, hogy ez utóbbitól eltérően az emberiségnek és a földi élővilágnak nem egy folyamatos fejlődéséről, hanem a folyamatos hanyatlásáról beszél. Ez például megfigyelhető abban, hogy a teremtés utáni első kb. másfél-két évezredben élt emberek által megért életkort a mai körülmények között hihetetlen magasra, sok esetben több mint 900 évre teszi, majd a Biblia beszámolója szerint az özönvíz utáni időben radikálisan lecsökkent az emberek élettartama, alig néhány generáció alatt 100-150 évre, illetve még kevesebbre, a mai körülmények között már inkább "hihető" szintre. További érdekesség, hogy a Teremtés könyve (sokak számára ellentmondásos módon) teljesen nyilvánvalóvá teszi, hogy ezekben az "első időkben", különösen a Noé előtti korban, senkinek nem volt problémája azzal, amit ma vérfertőzésnek hívunk: a vér szerinti testvérek házasságával. (Mivel az egész emberiséget egyetlen emberpártól származtatja, így ez kikerülhetetlen.) Még az özönvíz után is azt látjuk, hogy teljesen elfogadott volt a dolog, például Ábrahám felesége, Sára is a féltestvére volt, Izsák és Rebeka pedig első unokatestvérek voltak, ami mai fogalmak szerint szintén vérfertőző kapcsolat lenne. Később a mózesi törvény már meg is tiltotta a vérrokonok közti házasodást. Hogy is van ez?

Mind az élettartam csökkenése, mind a vérfertőző kapcsolatok megjelenése, azok körének kiterjesztése azt mutatja, hogy a Biblia az ember genetikai hanyatlásáról beszél! Az pedig, hogy az élettartam az özönvíz után olyan radikálisan csökkent, arra enged következtetni, hogy az özönvíz előtt sokkal ideálisabbak voltak az életkörülmények az emberek számára, mint amilyenek azután lettek. Erre számos érdekes magyarázatot adtak már bibliakutatók, keresve különféle tudományos bizonyítékait is ennek.

A hanyatlást pedig a Biblia mindig a bűnnel hozza közvetlen összefüggésbe. Az emberiség tehát nem fejlődik, hanem visszafejlődik, és a bűn mértéke a világban nem csökken, hanem növekszik a történelem során. Az ember a bűneivel a teremtett világot is megfertőzteti:

Ez 36:17  Embernek fia! mikor Izrael háza a maga földén lakott, megfertőztette azt életével és cselekedeteivel; mint a havi betegség tisztátalansága, olyan vala élete előttem.
Ez 36:18  És kiöntém haragomat reájuk a vérért, amelyet ontottak a földre, és bálványaikkal megfertőztették azt.

A végidőkre szóló próféciák pedig egyértelműen egy morálisan borzasztóan lezüllött, a gonoszságnak végleg szolgájává szegődött emberiségről beszélnek, egy erőszakoskodással, háborúkkal, nyomorral, betegségekkel és csapásokkal teli világban. Amikor ennek ideje eljön, és az emberiséget gyakorlatilag egy hajszál választja el a teljes pusztulástól (vö. Máté 24:22), akkor jön vissza Jézus Krisztus, leteszi a lábát Jeruzsálemben, és egy hatalmas ütközetben, ahol a Sátán ill. az Antikrisztus összegyűjti az egész Föld minden seregét az Úr ellen, Jézus győzedelmeskedik vele szemben, véget vet a Földön a nagy nyomorúságnak, és megalapítja 1000 évig tartó királyságát.

A jelen világkorszak tehát a Biblia szerint egy Isten által kitűzött cél felé halad, és ez a cél Jézus visszajövetele, és az armageddoni ütközet: a gonosz legyőzése, és egy új, 1000 évig tartó, boldog világkorszak megkezdése a Földön.

Az 1000 éves királyság után sor kerül még egy, utolsó összecsapásra Sátán + Isten többi ellensége, és Jézus Krisztus között, amelyben Isten a mennyből tüzet bocsát az ellenszegülőkre, és elégeti őket. Ezután nemcsak a világkorszaknak lesz vége, hanem el is törli az eget és a földet, feltámasztja és megítéli az emberiséget, és új eget, új földet teremt, ahol nem lesz fájdalom, nem lesz szomorúság, nem lesz bűn, hanem csak igazság, békesség és Szent Szellem által való öröm, örökkön örökké. Ez az a végcél, amelyet a világtörténelem Ura kilátásba helyezett az emberiség számára, és az Ő akaratát mindenképpen végre fogja hajtani.

A kérdés vonatkozásában fontos tudni, hogy a kereszténységen belül is számos eltérő értelmezése, "változata" van ugyanazon szöveg alapján a végidők forgatókönyvének. Ennél a kérdésnél a tömörségre törekszem, nem a teljességre. (A "tömörség" nálam mindig viszonylagos, elnézést kérek...) Mindazonáltal jelenlegi megértésem és legjobb tudásom szerint az alább leírtakban teljesen következetes a Biblia, bár vannak olyan, szintén keresztény alapon álló elképzelések, melyek ennek bizonyos részeit tagadják, másképp értelmezik. A Biblia jövőre vonatkozó kijelentéseivel lehetőleg 100%-ban összhangba hozni a gondolkodásunkat jó és érdemes, de az üdvösség és a megmenekülés nem ezen fog múlni. A lehető legnagyobb tisztánlátásra törekvő keresztényekkel is (magamat is beleértve) előfordulhat, hogy akár tudtukon kívül téves nézeteket tesznek magukévá, és képviselik mint a "Biblia igazságait", miközben maga a Biblia nem állít olyanokat (hiszen a Bibliának csak egy szövege van, de sok minden múlik az értelmezésen. Isten Igéje önmagának nem mond ellent, de mi emberek nagy tehetséggel tudjuk kiforgatni a szavait). Ilyenkor meg lehet beszélni, mi az oka a nézeteltérésnek, hogyan lehetne az "igazi" igazságot megtalálni az utolsó időkkel kapcsolatban. Ezek valószínűleg szintén nem életbevágó dolgok, kivéve, ha egy ilyen vagy olyan nézet védelme fontosabbá válik az Alaphoz, Jézus Krisztushoz való ragaszkodásnál. Ez például olyasmiben érhető tetten, hogyha valaki képes a szeretet törvényéből kilépve védelmezni egy ilyen vitában az álláspontját, megbántva, megszomorítva, megbotránkoztatva, lehülyézve stb. a testvéreit Krisztusban. Nem, nem! A szeretet nem kérkedik és nem fuvalkodik fel soha. A szeretet akkor is boldogan öleli magához, és különbnek tartja magánál a testvérét, ha kiderül, hogy saját magának teljesen igaza volt, a másik meg tévedett! "Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít." (1Kor 8:1) Ezt soha ne téveszd szem elől!

Most pedig lássuk, milyen a bibliai kép a világkorszak végéről! (Pontos igehelyek idézésétől egy-két kivétellel itt most eltekintek, mert ez a cikk nem olyan részletességű írásnak készült.)

1.) Elsőként a legfontosabb azt megérteni, hogy az ószövetségi próféciák alapján a mostani világkorszaknak már rég vége lehetett volna, egész pontosan akár 7 évvel Jézus Krisztus keresztrefeszítése után, ha Isten úgy akarja - ugyanis a Biblia azt tanítja, hogy Jézus "az idők végén" jelent meg (vö. 1Pét 1:20). Dániel próféta, aki az i. e. 5. században élt, egy olyan látomást kapott Istentől, amely szerint 70*7 = 490 év van még hátra:

"Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bűn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente." (Dán 9:24)

A prófécia további részei szerint a 69. (év)hét végén (vagyis 483 év elteltével) kellett a Messiásnak megöletnie, ami meg is történt Jézus Krisztus keresztrefeszítésével - pontosan a megfelelő időben! Ezután már csak 1 hétnek (azaz 7 évnek) kellett volna eltelnie, és "elhozatik az örök igazság"! Viszont Jézus feltámadása óta már közel 2000 év eltelt. Hogy lehet tehát az, hogy mégsem történt ez meg 7 évvel Jézus feltámadása után?

Úgy, hogy Isten oly jó és kegyelmes, hogy beiktatott egy általunk nem pontosan ismert hosszúságú, de jó eséllyel (igei utalások alapján) mintegy 2000 éves kegyelmi időszakot a történelembe, vagyis "visszafogta" a történelem menetét, hogy ne kezdődjön még meg az utolsó 7 év! [Tegyük hozzá, hogy természetesen az Úr nem "tervet változtatott", hanem eltervezte és tudta ezt előre, csak emberi szempontból volt titok, meglepetés.] Mint ahogy az Újszövetségből megtudjuk, ez azért történt, hogy a "pogányoknak", vagyis Izraelen kívül az összes földi nemzetnek legyen lehetősége és ideje megtérni Istenhez. Ezt az apostolok "titoknak" nevezték (Róma 11:25, Kol 1:26-27), ami valóban "újdonság" volt a számukra, amíg a Szent Szellem ki nem jelentette Péter apostolnak, hogy a nemzetekből is sokakat elhívott a megtérésre, nem csak a zsidókat (Apcsel 10-11. rész). Amikor Jézus feltámadt a halálból, ők először azt hitték, hogy az Úr Jézus Krisztus ott helyben nekiáll helyreállítani Izrael országát, és felállítja a Messiási Királyságot - de Jézus a mennybemenetelekor felvilágosította őket, hogy nem most van még itt az ideje ennek. Később mindent megértettek a próféciákból is.

Tehát nagyon fontos szem előtt tartani, hogy az Istentől kiszabott idő már rég lejárt, tehát minden feltétel adott ahhoz, hogy Isten bármikor, amikor úgy gondolja, hogy minden készen áll a 70. évhét elindulásához, elindítsa azt. Az egyetlen oka, hogy még nem adta ki az engedélyt, az, hogy szeretne még több megtérőt a nemzetek közül, amíg be nem teljesedik azoknak a száma, akiknek meg kell térniük! Amikor ez megtörténik, akkor már valóban csak 7 év (és mint a szövegekből kiderül, a 7 év után még 75 nap átmeneti időszak) lesz hátra a mostani világkorszak történelméből, és ennek lejárta után Krisztus megalapítja Ezeréves Királyságát. Ahhoz lehetne ezt a helyzetet hasonlítani, mintha egy 90 perces focimeccsből már lejárt volna a rendes játékidő, és már a hosszabbítás menne, amikor már csak a bírón múlik, hogy mikor fújja le a meccset - ezt megteheti bármelyik másodpercben.

2.) Azok az utolsó napok és a szülési fájdalmak, a "sok nyomorúság kezdete" , melyekről Jézus beszélt a próféciáiban, részben megelőzik Dániel 70. évhetét. Ezekben a próféciákban Jézus egy olyan zűrzavaros időszakot ír le, amely "még nem az a vég", hanem azt megelőzi. Ennek a korszaknak a jelei Jézus szerint a háborúságok, a zendülések/lázadások, az éhínségek, járványok, árvizek, földrengések, és a hamis krisztusok/próféták "első hulláma" - a keresztények szemszögéből pedig a világszerte történő evangelizáció és az üldöztetések kezdete. Meggyőződésem, hogy jelenleg ebben az időszakban, a szülési fájdalmak időszakában élünk, amikor "mindezek kezdenek meglenni", és ezt a természeti jelek súlyosbodása mellett sűrűsödő, súlyosbodó keresztényüldözéseknek kell követniük, illetve a gazdasági válságok miatti politikai átrendeződéseknek (pl. több integráció, több globalizáció stb.).

3.) Végül, előbb vagy utóbb, Dániel 70. évhetének meg kell kezdődnie ahhoz, hogy a végidők eseményei és az utolsó (előtti) nagy összecsapás  Armageddonnál lejátszódhassanak. Az utolsó 7 évet egy olyan, minden valószínűség szerint nyilvános esemény fogja bevezetni, melyet a világ valószínűleg örömmel fogad majd: egy nagy szövetségkötés (Dán 9:27), mely vagy globálisan az egész Föld országainak nagy részére kiterjed, vagy egy nemzetközi szervezet és Izrael között köttetik meg. Nem biztos, de lehetséges, hogy egy nagy háború lezárásaként kerül rá sor, mint olyan egyezményre, mely elvileg hosszú távon "békét és biztonságot" teremt (ezek árulkodó kulcsszavak lesznek, érdemes lesz rájuk figyelni). Ez a szerződés egy olyan tehetséges politikus nagy műve lesz, aki egy három ország egyesítéséből (Dán. 7:24) létrejövő nagyhatalomnak és 10 országból álló szövetségének (Dán 7:7-8 és 7:24, Jel. 13:1 és 17:12-13) vezetője lesz, és akiben a keresztények talán már akkor felismerik az Antikrisztust, talán nem, de az biztos, hogy ő lesz az a személy, akit később igazi jellemét felfedve a keresztények Antikrisztusként azonosíthatnak (a tengerből feljövő fenevad a Jelenések 13-ban, ill. mélységből feljövő fenevad a Jelenések 17-ben, Pál apostol pedig "a bűn emberének" illetve "a veszedelem [v. pusztulás, kárhozat] fiának", valamint "törvénytaposónak" nevezi a 2Thessz. 2-ben), akinek fő ismertetőjele a "nagyokat szóló száj", a gátlástalan istenkáromló beszéd, az öndicsőítés, a tömegeket megdelejező erő és a keresztényüldözés lesz, aki önmagának követel vallásos, isteni tiszteletet, és mindent meg akar reformálni a világon, természetesen a saját uralma alatt; valamint egy rejtélyes halálos seb, amely csodálatos módon meggyógyult (Jel. 13:3-5., 13:12., 13:14., 17:11.). (Ez utóbbi jellemzője annyira hangsúlyos a Jelenések könyvében, hogy egyesek - nem alaptalanul - feltételezik, hogy az emberek egy feltámadott embernek fogják hinni, vagy valaki reinkarnációjának.)  (Továbbá Dániel szerint "nem gondol az asszonyok kedvencével" [kívánságával/élvezetével], ami alapján feltehetőleg nem lesz se felesége, se semmilyen nője.)

Ennek a szövetségnek az ismertetőjegyei lehetnek:
- pontosan 7 évre szól
- valószínűleg kapcsolatban van Jeruzsálemmel, Izraellel, vagy általában a közel-keleti konfliktussal, esetleg közvetlenül egy e térségben lezajló háború előzi meg, s esetleg (ha ez addig még nem történik meg) magában foglalja a Templom-hegy státuszának rendezését, és/vagy a harmadik jeruzsálemi Templom felépítésére való nemzetközi engedélyt
- jelszava a "béke és biztonság" megteremtése
- kiemelkedően nagy jelentőségű, talán az összes országot magában foglaló egyezmény lesz (ilyen szintű szervezetet, ahol ezt kivitelezni lehetne, csak egyet ismerünk ma: az ENSZ)
- erősen kötődik egy kiemelkedő politikushoz.

Mindebből azt a következtetést tehetjük, hogy a nyitott szemmel járó keresztény hívők számára egyértelmű lesz ekkor, hogy a 70. évhét elkezdődött. Ekkor még nem lepleződik le az Antikrisztus valódi énje, hanem egy nagy békecsinálóként fog tetszelegni a világ előtt és mindenkit becsapni. Itt még nem üldöz keresztényeket, nem szentségtelenít templomot. Ez az esemény azért hihetetlenül fontos, mert egy vészcsengő és egy indikátor a keresztények számára: mostantól nyomorúságos, üldöztetéses idők jönnek, és 7 év van hátra a pogányok idejéből. Ezért ha meglátod, hogy bárki 7 évre szóló békeszerződést köt Izraellel, azonnal szólaljon meg a belső vészcsengőd, és ne törődj senkivel és semmivel, ne támogasd semmilyen módon ezt a szövetséget. Ne alkudj meg minden idők leggonoszabb emberével a béke reményében, még ha a világ legszelídebb bárányának tűnik, akkor se!

4.) A 7 éves szövetség felén, vagyis a megkötéstől számított pontosan 3,5 év (= 42 bibliai hónap, azaz 1260 nap) múlva az Antikrisztus váratlan és az emberiség számára végzetes fordulatot idéz elő: a jeruzsálemi zsidó Templomot megszentségteleníti azzal, hogy istenként ül be oda, isteni tiszteletet követel meg magának, betiltja az Izrael Istenének szentelt áldozatokat, és "felteszi a pusztító utálatosságot" (Dán 9:27, 11:31, 12:11 és Máté 24:15, Márk 13:14, 2Thessz 2:3-12), ami valószínűleg a saját képmásáról mintázott szobor lesz, és megparancsolja, hogy azt imádják az emberek.

Ez az esemény minden olyan ember számára egyértelművé teszi az Antikrisztus valódi identitását, aki olvasta és megértette a Bibliát (vö. Márk 13:14). Már ha korábban nem jött volna még rá, amikor a 7 éves szövetséget megkötötték. Amikor ez megtörténik, nagyon csúnya világ köszönt be az egész emberiség számára, de különösen a keresztény hívők és a zsidók számára. Ők ugyanis, ha számít nekik az üdvösségük ugyebár, soha nem engedhetik meg maguknak, hogy ezt az öndicsőítő "istent", aki magának követel imádatot, istenként imádják - ezért iszonyú üldöztetésre, élet-halál küzdelemre kell felkészülniük, és mindenkit, aki a továbbiakban Krisztust Úrnak vallja, halálbüntetés fog fenyegetni (ld. pl. Jel. 12., 13. rész). A többi ember egy része önként, egy másik része az egzisztenciális fenyegetettség és a kényszer miatt be fog hódolni az Antikrisztusnak, és talán lesznek közöttük is olyanok, akik nem-keresztény létükre ellenezni fogják ezt az új rendszert, és inkább vállalják az életveszélyt, mint hogy egy ilyen despotát szolgáljanak. De úgy gondolom, hogy ők a kisebbséget fogják alkotni. A rendszer jellegzetes ismertetőjegye lesz továbbá az Antikrisztus gazdasági-kereskedelmi monopóliuma, ami azt jelenti, hogy senki nem vehet, sem el nem adhat semmit, csak akinek a kezén vagy a homlokán a Fenevad bélyege, vagy neve, vagy nevének száma (666) van. Akkor majd ha valaki e jegyek közül valamelyiket (a bélyeget, a nevet vagy a név számát) nem viseli, arra halálbüntetés fog várni. De jegyezz meg valamit, és jegyezd meg jól. Nem számít, hogy mitől mentenéd meg általa magadat, vagy bármely szerettedet, semmiképp nem szabad ezt a bélyeget fölvenned sem a kezedre, sem a homlokodra. Ahogy Jézus mondta: ne félj attól, aki a testet megöli, és utána nem árthat. Attól féljél, aki mind a testedet, mind a lelkedet elveszítheti a gyehennában. Semmilyen mentő körülmény nem fog téged megmenteni az ítélet napján, ha rajtad lesz a fenevad bélyege!

!!! Megjegyzés: a keresztény közösségek nagy részében, különösen a karizmatikus keresztény körökben népszerű és tanított "pretribulációs elragadtatás" dogmája szerint a keresztény hívők, az Egyház nem lesznek már a földön, amikor ez az esemény megtörténik, mert az elragadtatás (ld. alább, 6. pont) ezt időben megelőzi. Erről mindenkinek magának kell meggyőződnie, de úgy gondolom, hogy ez ellentmond annak, ami a Bibliában olvasható, aminek részletesebb kifejtését az Elragadtatás menüpontban találhatod meg. (Minimum a 2Thessz. 2:1-4-nek, de mivel ez összhangban van a többi igehellyel, ezért lényegében az egésznek.) Jézus nem mondta, hogy titokban eljön az övéiért egyszer, majd utána látható módon még egyszer, hanem egy visszajövetelről beszélt csak, és kifejezetten hangsúlyozta, hogy azt mindenki látni fogja. Persze nem rossz sztori fantasy könyvekhez/filmekhez a nyomorúság előtti elragadtatás, meg a pilóta nélküli egymásnak menő utasszállító repülőgépek meg a hirtelen észbe kapó és megtérő, majd az Antikrisztussal mindhalálig dacoló családtagok, de Isten azért adta a Bibliát, hogy abból tájékozódjunk, ne mesekönyvekből. Ezeknek igei alapja szinte semmi nincsen, sőt egyenesen cáfolhatóak. (Egyedül a "ketten őrölnek a malomban"-féle példa hozható fel, de csak akkor, ha feltételezzük arról, aki "ott hagyatik", hogy tovább őröl a malomban, ami viszont nincs odaírva. A Jelenések 6. szerint az elragadtatás napja után senki nem fog tovább dolgozni, hanem királytól rabszolgáig mind pucolnak be a barlangokba, hogy elrejtőzzenek Isten haragja elől. Másrészt a tíz szűz példázata, amely a pretribulációs elmélet hívei szerint is az elragadtatásról szól, egyenesen kizárja, hogy az elragadtatás után még bárki megtérhessen. Egyszerűen be lesz zárva az ajtó, ugyanúgy, mint ahogy Noé bárkájának ajtaját is bezárta az Úr. - Máté 25:10-13.) Ezért nagyon kérek mindenkit, aki úgy gondolja, hogy ő már nem lesz itt, amikor a jeruzsálemi Templom megszentségtelenítése megtörténik, hogy ha nem is hisz most nekem, azért lélekben készüljön fel rá, hogy mi lesz, ha mégis itt lesz! !!!

Első ránézésre talán nem túl hihető, hogy egy ilyen "őrültet", kérésére, istenként kezdjenek imádni az emberek. Ugyanakkor tudjuk, hogy lesz egy nagy hatalmú természetfeletti segítője is ennek a vezetőnek, aki vallási vezetőként, prófétaként stb. fog fellépni, őt nevezzük hamis prófétának (Jel. 13:11-18, a földből feljövő fenevad). Sok hamis próféta lesz, de ez különb lesz mindegyiküknél, mivel olyan hitető jeleket és csodákat cselekszik majd, melyekkel nemcsak hogy az emberiség többségét elhiteti, hanem még a keresztényeket is erősen gondolkodóba, kísértésbe, csapdába ejti (vö. Márk 13:22). Úgy írja le János ezt a hamis prófétát, mint akinek "két szarva vala, a Bárányéhoz hasonló, de úgy szól vala, mint a sárkány", azaz lefordítva: külsőre Jézusra fog hasonlítani (igaz, hogy nem tudjuk, hogy nézett ki Ő, de mégis mindenkinek beugrik egy fiatal, szelíd arcú, szakállas, hosszú hajú férfi képe, nemde?! - ld. alább), de akik éberek lesznek, azok számára a beszéde elárulja, hogy valójában a sárkány, azaz a Sátán küldötte.

Kis kitérő: hogyan emlékezteti a külseje az embereket Jézusra, ha valójában egyik ma élő ember sem tudja, hogy nézett ki Jézus?

Állj meg itt egy pillanatra, és emlékezz csak vissza - feltéve, hogy olvastad :) - a honlap Kezdőlapján, a Mi az izzó érc? bekezdésben olvasható szövegre! Az itt idézett bibliai szövegben János részletesen leírja a feltámadott és megdicsőült Jézus kinézetét. Gondold át alaposan: te ilyennek képzeled Jézust?
Nem lepődnék meg, ha azt mondanád, hogy nem, nem ilyennek képzelted, s ha tudtad is, hogy ez le van írva a Jelenések 1. részében, valójában amikor rá gondolsz, akkor ezt látod. Nem vagy egyedül ezzel: a világ legtöbb kereszténye nem olyannak képzeli Őt, mint a Jelenések 1, hanem mint aki a linken látszik. Még mindig olyannak látják, mint ahogy (szerintük) a földön jártakor kinézett. Gondolkodtál rajta, hogy vajon miért annyira hasonló szinte az összes vallási ábrázolás Jézus arcáról, mikor mind akik csak lefestették, sosem látták őt? Gondoltál arra, hogy vajon miért hiszi mindenki, amikor ezt a képet nézi, hogy Jézust látja (akkor is, ha előre nem mondják meg neki, hogy mit kell látnia)? Vagy hogy vajon kihez tartozik valójában a torinói lepel?
Persze lehet rá azt mondani, hogy csak véletlen az egész, illetve a kultúra, a hagyomány... stb., sőt akár a torinói lepel is lehetne Jézusé. Én meg azt mondom, hogy ha Pál kerek perec leírta, hogy "Avagy maga a természet is nem arra tanít-e titeket, hogy ha a férfiú nagy hajat visel, csúfsága az neki?" (1Kor 11:14 - az eredeti szó a csúfságra az atimia, amely azt jelenti: szégyen, gyalázat, tiszteletlenség, megvetés), akkor eleve kizárt, hogy Jézusnak hosszú haja lett volna. Azt ugyan nem tudjuk biztosan, hogy ő maga látta-e valaha Jézust, mert annyit tudunk csak, hogy nem volt a tanítványa akkor, amikor a földi szolgálatát végezte. (Egyébként a 2Kor 5:16-ból logikus arra következtetni, hogy Pál is láthatta - még nem hívőként - Jézust, másképp nem beszélhetett volna többes számban.) De az biztos, hogy nagyon sok embert ismert, akik szemtől szemben ismerték Jézust, és számomra elképzelhetetlen, hogy ilyet leírjon, hogy a hosszú haj szégyen, gyalázat a férfinak, ha tudta, hogy Jézusnak is hosszú haja volt! Nagyon valószínű tehát, hogy Jézusnak NEM volt hosszú haja, következésképp az az arc, amit ma a legtöbben neki tulajdonítanak, nem az Övé! Lehetséges lenne, hogy valaki 2000 éve azon dolgozik, hogy kialakítson egy hamis "Jézus-imidzset" az emberekben, amit a megfelelő idő elérkeztével majd felölthet, és így sokakat még a keresztények közül is (ismét: vö. Márk 13:22!) elhitethet? Valaki, akinek "két szarva vala, a Bárányéhoz hasonló, de úgy szól vala, mint a sárkány"? Ha érdekel a téma, olvass róla többet!
 

5.) Miután az Antikrisztus felfedi valódi identitását, és a hamis próféta segítségével imádtatja és dicsőítteti magát, azt olvassuk, hogy fel fog állítani egy (addigra már jól előkészített) egyközpontú, világméretű, az országokat politikai és gazdasági egységbe tömörítő hatalmat, amelynek valószínűleg lesznek ugyan ellenszegülői, de ezeket könnyedén le fogja győzni (Dán 8:25 és 11:36). Ennek a világbirodalomnak az ura ő maga lesz, a központja valószínűleg Jeruzsálem (amit ebben az időszakban János szellemi szempontból Babilonnal, Szodomával és Egyiptommal azonosít - Jel 11:8, 16:19, 17:5, 18. rész). A hatalma pedig olyan nagy lesz, hogy "senki nem vehet és el nem adhat semmit, hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma", vagyis totális kontrollal fog rendelkezni minden pénzügyi tranzakció felett az egész világon.

Ennek az időszaknak az egyik legfőbb jellegzetessége, hogy - nyilvánvalóan a fenevad bélyege felvételének megtagadása, illetve a fenevad képe imádásának elutasítása miatt - irdatlan módon üldözni fogja a keresztényeket és a zsidókat (Jel 12. rész vége). A zsidók a pusztában bujdosnak "ideig, időkig és az időnek feléig", vagyis 3,5 évig, ami ekkortól még hátra lesz a 70. hétből. Az akkor a földön élő keresztények elég nagy része pedig sajnos mártírhalált fog halni, amennyiben kitartanak amellett, hogy nem imádnak más istent az egy igaz Istenen kívül (Jel 13:7). Jó hír, hogy Jézus megígérte, hogy "a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok." (Máté 24:22.), ami - több más igehellyel együtt - sejteti, hogy lesz a keresztényeknek maradéka a földön, amikor Jézus visszajön.

6.) Egyszer csak - előre nem tudható sem a napja, sem az órája, de véleményem szerint a Biblia arra utal, hogy a második 3,5 év közben - megtörténik az ún. elragadtatás. Ez az esemény azt a Pál Thesszalonikabeliekhez írt 1. levelében (4-5. rész) és 2. levelében (1-2. rész) leírt eseményt jelenti, hogy az Úr Jézus Krisztus kürtzengések közepette, dicsőségesen megjelenik, egy szempillantás alatt feltámasztja és magához veszi "a felhőkön" [v. felhőkre] a régebben elhunyt és az Antikrisztus által megölt igazakat [szenteket], valamint azokat is átváltoztatja és felveszi, akik még életben vannak (1Thessz 4:14-17), így mentve ki őket Isten haragja elől (1Thessz 5:9) és a biztos pusztulástól, mely a következő időszakban a Földet érő csapások miatt várna rájuk. Így ők az Úrral együtt, biztonságban lesznek, míg betelik Isten szörnyű haragja, és innentől ott kell őket keresni, ahol a Bárány (=Krisztus) tartózkodik ("s ekképpen mindenkor az Úrral leszünk" - 1Thessz 4:17.). Azaz panorámából nézhetik végig az Isten haragját és utána az armageddoni ütközetet, és az Úrral együtt térnek vissza a földre, immár mindnyájan feltámadott, halhatatlan testben. Ez a nap, amikor Jézus megjelenik, úgy van leírva az Újszövetségben nagyon következetesen, mint amely váratlanul és fájdalmasan éri azokat, akik nem számítanak rá (Máté 24:30, Jel. 6:15-17.), és felszabadítóan, megkönnyebbülésként és nem váratlanul éri azokat, akik várják az Urat (1Thessz 5:4, vö. Luk. 21:34.). Ez utóbbiak sem tudják "kiszámolni", hogy pontosan mikor történik meg, de az üldöztetések miatt garantált, hogy borzasztóan fogják várni. A Jelenések könyvében ezt az eseményt a 6. részben és a 14. részben találhatjuk meg. A 6:12-14-ben a 6. pecsét felnyitását hajszálpontosan ugyanazok az események jelzik, mint a Máté 24:29-31-ben, ami Jézus próféciája az elragadtatásról. (Jóel könyvének 2-3. fejezetében is felfedezhetjük.) Tehát ekkor történik a szentek elragadtatása. (Ez konkrétan a Jelenések 6-ban nincs leírva, de azt látjuk, hogy a hatodik pecsét felnyitása előtt - 9-11. vers - az Antikrisztus által legyilkolt szentek még nem támadtak fel, a pecsét felbontása után - 7:9-17. - viszont mindenki a Bárány előtt van.) Ekkor a Jelenésekből még a trombiták vannak hátra és Isten haragja 7 poharának kitöltése. (Van, aki a két esemény közti sok hasonlóság miatt úgy gondolja, hogy ez a kettő eseménysor ugyanaz, én ebben nem vagyok biztos, de inkább nem.) A Jelenések könyvének 14. része (14:14-20) újra leírja az elragadtatást, ezúttal nem a földi, hanem a mennyei szemlélő nézőpontjából, és a 15. részben (1-4. vers) megismétlődik az a jelenet is az Úr előtt álló (inkább leboruló) igazakról, amit a 7. részben olvashattunk.

!!! Miután az elragadtatásról vallott nézeteim potenciálisan kényelmetlenséget okozhatnak az olvasóban, ezért szükségesnek látom megjegyezni, hogy a legkomolyabban, nyomatékosan kérek minden olvasót, hogy amennyiben csak a legkisebb mértékben is megbotránkoztatóak számodra az állításaim, és a pretribulációs elméleten kívül minden más valóságos eretnekségnek tűnik előtted, akkor inkább hagyd teljesen figyelmen kívül ezeket, és fogadd el azt a magyarázatot, amelyet jó szívvel el tudsz fogadni - ez még mindig jobb, mintha értelmetlen háborúságokba keverednél, vagy magában a hitedben bizonytalanodnál el! Én sem tudom, senki sem tudja, hogy melyik elmélet helyes, de van egy erős meggyőződésem. Ha a meggyőződéseddel ezt nem tudod összeegyeztetni, ne erőltesd - foglalkozz mással! A legeslegfontosabb dolog, hogy akármi történik, mindvégig megmaradjunk a mi megtartó Úr Jézus Krisztusunk kegyelmében és végtelen szeretetében! Mert akkor akármiben is hittünk az elragadtatással kapcsolatban, akármikorra is vártuk vissza az Urat, semmiképp sem maradhatunk le róla, amikor tényleg megtörténik! Hidd el, hogy szerető Urunk nem fog itthagyni egyetlen keresztényt sem holmi dogmatikus tévedések miatt!

Épp ezért viszont szintúgy a legkomolyabban, nyomatékosan kérek minden olvasót, hogy amennyiben helyesnek tűnik előtted az elragadtatásról szóló okfejtésem, és esetleg azt érzed, meg vagy döbbenve, hogy ha ez így van, akkor miért a pretribulációs elméletet "nyomatják" oly sok helyen: ne cselekedj semmit elhamarkodottan! Nem az a célom, hogy lázítsak bárkit bárki ellen, a gyülekezeti tagokat a saját vezetőik ellen, és hogy tekintélyeket romboljak. Nekem sem tetszik ez a helyzet, hogy másban vagyok kénytelen hinni, mint amit tanítanak azok, akik elvileg nálam sokkal jobban ismerik az Igét. De nem hiszem, hogy érdemes emiatt az embernek szócsatákba, hitvitákba keverednie. Én úgy érzem, és hiszem, hogy ez Isten útmutatása, hogy várni kell. Ha igazunk van, és ez ilyen fontos kérdés, akkor bízom benne, hogy Jézus be fog avatkozni, és ha ez egy hamis dogma, meg fogja tőle tisztítani az ő Egyházát. Ha nincs szerencsénk, akkor akár ez válhat azzá a témává, amely mentén bekövetkezik a szakadás, melyet Pál apostol jósolt (2Thessz. 2:3) - ami logikus lenne egyébként, hiszen a pretrib. elmélet végét az jelenti, ha a Templom megszentségtelenítését innen a földről nézi végig az Egyház. Ha ez így lesz (szerintem igen - ld. Máté 24:15) és addigra még nem haladjuk meg ezt a dogmát (amire se igent, se nemet nem tudok mondani), akkor tényleg baj lesz. Adja az Úr, hogy ne így történjen. !!!

7.) A 70. évhét végső időszakában pedig Isten ki fogja tölteni az egész Földre az előtte lévő 7 pohárból rettenetes haragját az istentelenség miatt, és bosszúállását az ártatlanul megölt szentek véréért. Ez egy hosszabb, itt most nem részletezendő, egészen elképesztő és borzasztó csapássorozatot foglal magában, melynek a Földön addig még megmaradó emberek nagyon nagy része, Zakariás könyve (13:8, amennyiben így értelmezhető) alapján talán kb. kétharmada áldozatul esik (de a Jelenések szerint is, már amennyi konkrét szám van, legalább 1/4 + 1/3, ami 50%-nál több, vagy 1/4 + 0,75*1/3, ami pont 50%, és még nincsenek benne pl. az armageddoni áldozatok). Mindazok, akik felveszik a fenevad bélyegét, menthetetlenül elvesznek. A Jelenések szerint az emberek akkor már nem hitetlenségből, hanem gyűlöletből nem fognak megtérni Istenhez, mivel már teljesen nyilvánvaló lesz előttük a tény, hogy isteni eredetűek a csapások (vö. Jel. 6:16-17), nem lehet majd egyszerű természeti katasztrófáknak felfogni azokat (mint mondjuk pl. egy mai súlyos földrengést). A harag utolsó poharának kitöltésekor pl. húszkilós jégdarabok fognak az égből ráesni az emberekre. A tenger is és az édesvizek is "vérré" illetve mérgezővé válnak. Akkora földrengések lesznek, hogy eltűnnek a hegyek és a városok. Gyakorlatilag egy romhalmazzá válik az egész Föld, Isten haragjának következtében.

Akik megmaradnak mindezek után, azokat a Sátán össze fogja gyűjteni egy Armageddon (=Megiddó) nevű helyen (a mai Izrael területén), hogy ott "háborúzzanak" a földre visszatérő Úr Jézus Krisztus, a Királyok Királya és Uraknak Ura ellen. Valójában semmiféle háború nem lesz, mert az Úr a szavával, "a szájából kijövő karddal" megöli mindnyájukat, akik felsorakoznak ellene. A fenevadat és a hamis prófétát az angyalok a "tűz tavába" vetik (a végső kárhozat és ítélet helye, a Gyehenna), a Sátánt pedig láncra verve bezárják a Föld mélyében, a "feneketlen mélységben" (Abüsszosz) 1000 évre.

8.) Ekkor tulajdonképpen vége lesz ennek a világkorszaknak, és jön egy 1000 évig tartó, békés, prosperáló, boldog időszak a Földön, egy olyan világ, ahol az egész Föld Királya az Úr Jézus Krisztus lesz, a székhelye Jeruzsálemben lesz, és a vele együtt visszatérő igazakat pedig "királyokká és papokká" teszi az Ő királyságában. Az erről a Messiási Királyságról v. más néven Millenniumról szóló ószövetségi próféciák szerint fog maradni a földön egy olyan "maradék" a nemzetek közül, akik túlélik a Harag Napját, és szintén részesülnek Jézus Királyságának nagyszerű áldásaiból. Az Úrral visszatérő szentek feladata elsősorban az lesz majd, hogy ezeket az embereket megtanítsák a helyes istentiszteletre, az Istennek tetsző életmódra. (Azt, hogy ezúttal, Noé és Lót esetétől eltérően, nem hal meg mindenki azok közül, akik az elragadtatáskor itt maradtak és átmentek Isten haragján, abból gondolom - ez csak tipp -, hogy talán lesznek olyan emberek, akik nem voltak megtérve az Úr visszajövetelekor, de az ég közepén repülő három angyal intésére (Jel. 14.) mégis hallgatva nem vették fel a fenevad bélyegét, és úgy döntenek, hogy nem mennek el az armageddoni csatába az Úr ellen harcolni, vagy túl fiatalok hozzá, és ők bemehetnek az 1000 éves királyságba.) Mivel a hitető, a hazugságok atyja, Sátán, be lesz zárva ebben az időszakban, Jézus pedig látható módon fog trónolni Jeruzsálemben, ezért minden bizonnyal sokkal könnyebb lesz az embereket Isten igazságára tanítani, mint bármikor valaha. Fontos törvény lesz a szombat megtartása, illetve az évenkénti "zarándokút" a sátoros ünnepen Jeruzsálembe, a Királynak való hódolat céljából. Például azt is írja a Biblia, hogy akik ebben mulasztást követnek el, azok nem kapnak esőt a földjükre, egész addig, míg be nem pótolják. (Erről a Zakariás 14-ben lehet olvasni.) Ebből látszik, hogy ebben az időszakban sokkal inkább a tanító célú kegyelem és atyai fegyelmezés lesz a jellemző, semmint a komoly büntetés. Természetesen háborúk sem lesznek, sőt az emberek minden fegyverüket átalakítják földművelő eszközökké (Ézs. 2.). Mint mindenhol, a természetben is harmónia lesz, olyannyira, hogy még ragadozó állatok sem lesznek többé (pontosabban a mostani ragadozó állatok is növényevők lesznek):

"És lakozik a farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat; a tehén és medve legelnek, [és] együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik; és gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliszkusz lyuka felett terjengeti kezét: nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják." (Ézs 11:6-9)

9.) Az 1000 éves királyság végén el fogják oldani a Sátánt a fogságából. Ekkor már csak nagyon kevés időt kap, amit arra fog használni, hogy körbejárjon az egész Föld színén, és akit tud, azt elhitesse, és fellázítsa jóságos Királyuk, az Úr ellen. Ismét összegyűjti őket Jeruzsálem elé - ám ezúttal még annyi háború sem lesz, mint Armageddonnál: Istentől a mennyből tűz száll alá, és elégeti őket egy szempillantásban (Jel. 20. rész).

Nagyon szűkszavúan írja le már ezt a részt a Biblia, de felmerülhet valakiben a kérdés: miért engedi meg az Úr, hogy még egyszer fellázítsa a Sátán az embereket Isten ellen? Próbálom megtippelni. Emlékezzünk vissza, hogy ez egyfajta "átmeneti" időszak lesz, ahol az embereknek csak egy része lesz feltámadott, szent, halhatatlan ember, másik részük azoktól fog származni, akik túlélik a Harag Napját, de eredetileg nem voltak megtérve - tulajdonképpen részben lázadó emberektől, akik azért fogadták el Jézust Uruknak, mert muszáj volt. Ezért van szükség az ő újbóli megkísértésükre: hogy Isten mindenkiről "bizonyítvánnyal rendelkezzen" arról, mi van a szívében, merthogy az örök ítéletet ez alapján hozza majd meg. Sátán ekkor már - mivel a Földön színről-színre való Isten-ismeret lesz - csak azokat tudja elhitetni, akik külsőleg ugyan engedelmeskedtek a Messiáskirálynak, de belül lázadást tápláltak vele szemben. Erre az utolsó szétválasztásra tehát még szükség van - mert ugyanakkor bizonyára lesznek sokan a "halandó" emberek között olyanok is, akik időközben teljes szívükből megtérnek az Úrhoz, és megváltoznak úgy, hogy méltók lesznek az örök életre.

10.) Ezután Isten végleg eltörli a mostani eget és a földet (tulajdonképpen úgy néz ki, az egész általunk ismert Világegyetemet), feltámaszt a halálból és megítél minden embert a cselekedetei szerint és aszerint, hogy fel van-e írva a neve az élet könyvében, és egy "vadiúj" eget és földet fog teremteni, ami elképzelhetetlenül szép, csodás és kincsekkel teli lesz. A Sátán minden angyalával és gonosz szellemmel együtt a tűz tavába lesz vetve, ami az örök kárhozat; s ugyanígy mindazok az emberek, akik a gonoszságot cselekedték életükben, illetve nem találtatnak beírva az élet könyvébe, a tűz tavába, az örök tűzre vettetnek.

Az igazak pedig öröklik az új eget és az új földet, és egy minden bizonnyal számos meglepetést és nagyszerű, izgalmas feladatokat tartalmazó új életet kezdhetnek. Ez egy teljesen új kezdet, bűnre való hajlam nélküli emberekkel. Egy boldog örökkévalóságot fognak Istennel és az angyalokkal és ki tudja még kikkel eltölteni - csupa olyan lénnyel, akik már soha nem fognak fellázadni Isten ellen. Minden fájdalom és szomorúság megszűnik, és minden könnycseppet letöröl az emberek arcáról. És amit csak Isten tud megtenni: el is fogják felejteni mindazt a rosszat, amin keresztülmentek. Ez a célja és értelme a hitünknek, és talán egyetértesz velem: ezért a célért mindent érdemes feláldozni!

Ez a kérdés számos embert foglalkoztatott már és foglalkoztat ma is, és nagyon sokan vannak olyanok, akik azzal az indokkal utasítják el, hogy egy szerető és velünk törődő Istent (vagyis amilyet a kereszténység hirdet) keressenek, hogy nem tudnak erre a kérdésre más magyarázatot, mint hogy vagy nincsen semmilyen Isten, vagy ha van, akkor nem törődik velünk. Legtöbbször maga a kérdés visszavezethető valamilyen belső keserűségre, személyes tragédiára az emberek életében (balesetek, betegségek, gyilkosságok), vagy pedig a múltban vagy a jelenben megtörtént felfoghatatlan szörnyűségekre (háborúk, népirtások, katasztrófák). Sok esetben ilyenkor az Isten iránt megkeseredett emberek magát Istent hibáztatják ezekért az eseményekért, mondván, hogy ha Ő mindenható, (mi több, előre látta mindezt), és mégis hagyta ezeket megtörténni, akkor Ő a felelős.

Amikor erre a kérdésre kell felelnünk, fontos tudni, hogy ez egy bizonyos logika szerint értelmes gondolat, ám az emberi logika alacsonyabbrendű, mint Isten logikája. Ezt mondja Isten:

"Ézs 55:8  Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti utaitok az én utaim, így szól az Úr!
Ézs 55:9  Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én utaim utaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!"

Ezért amikor mi, keresztények, ahhoz hasonló kérdésekre próbálunk válaszolni, mint "Isten miért..." tette vagy nem tette ezt és azt, miért hagyta vagy nem hagyta, hogy valami megtörténjen vagy ne történjen meg, óvatosan kell megfogalmaznunk a választ, mert valójában nem érthetjük meg teljesen Isten motivációit és "miértjeit". Az embernek mindig rosszul esik, ha valamit nem képes megérteni, de inkább ismerjük be ezt, minthogy olyasmit adjunk Isten szájába, amit Ő soha nem mondott.

A szabad akarat

Ennél a kérdésnél fontos és megkerülhetetlen a szabad akarat témája, de nem érdemes rá sok időt szánni, mert az embereket nem elégíti ki ez a válasz. Ez a válasz általában abból áll, hogy azért nem lehet Istent hibáztatni a világban történő rosszért, mert az embereknek szabad akaratot adott, és a rosszul döntő emberek rossz döntései miatt történnek a szörnyű dolgok a világban. Ez eddig mind igaz, de általában nem kielégítő. A jellemző visszakérdezés ilyenkor, hogy "de ha tudta, hogy ezek fognak történni, akkor miért nem úgy teremtette meg az embert, hogy ne tudjon rosszat csinálni / ne legyen hajlamos a rosszra?" Valójában a bibliai teremtéstörténet szerint kezdetben, amikor az Isten az embert megteremtette, nem ismert semmi rossz dolgot, csupa jó dolog vette körül és nem volt benne bűnre való hajlam - de elbukott az egyetlen próbán, amit ki kellett volna állnia, hogy ne egyen a jó és rossz ismeretének fájáról. Viszont nem tudunk változtatni azon a tényen, hogy Isten minden teremtménye számára szabadságot akart adni, ezért mind az angyalokat, mind az embereket úgy teremtette meg, hogy képesek a jót visszautasítani, ami egyenlő a rossz választásával - az ember számára ez a lehetőség a jó és rossz tudásának fája volt. Minden jó dolognak a végső forrása Isten; egyetlen jó dolgot sem lehet elképzelni, ami ne Istentől származna. Viszont Isten, aki nem rabszolgákat akart, hanem szabadságot, a jó dolgokat (azaz önmagát) sem erőlteti rá a teremtményeire. Mindnyájan ismerjük azt az érzést szerintem, amikor valaki olyasmit akar ránk erőltetni, amiről meg van győződve, hogy jó nekünk, de mi egyszerűen nem kívánjuk elfogadni, ezért nagyon rosszul esik, ha erőltetik. A világ legfinomabb sütije sem esik jól, ha úgy tömik bele a szánkba, viszont egész más, hogyha egy ezüsttálcáról szelíden megkínálnak bennünket, és szabadon elvehetjük vagy - még ha bolondság is visszautasítani - nem vesszük el.  Ez a különbség egy szabad akaratot nem tisztelő Isten képe és a szabad akaratot komolyan vevő valódi Isten között. Azonban meg kell jegyezni: ha elutasítjuk, nem részesülünk abban a csodálatos élményben, hogy megkóstolhattuk a világ legfinomabb süteményét.

A valódi szabad akarat azonban nem a világ legfinomabb sütijéről szól, hanem az életről. Isten maga az élet, és minden teremtménye számára "ezüsttálcán" felkínálta önmagát, az életet, becses ajándékként, de nem kötelező elfogadni. Azonban, ha valaki nem fogadja el Istent, akkor az életet utasítja vissza, mert - tetszik, nem tetszik - az élet egyedüli forrása Isten, tehát ennek a döntésnek a következménye rossz lesz, halál lesz. Ha valaki fellázad Isten ellen (nem választja Istent), az szükségszerűen a halál mellett döntött, amely összehasonlíthatatlanul rosszabb, mint az élet. Innen van a rossz létezésének lehetősége a világban, és nem azért, mert Isten rosszat teremtett, mivel a szabad akarat önmagában nem rossz, de lehet Isten elutasítására és Istentől való eltávolodásra is használni, ami viszont kárt okoz. Valójában a bűnnek a definíciója az, hogy olyan cselekedet, amely kárt okoz. Az Istentől való igazságos büntetése (következménye) pedig azért a halál, mert végső soron mindenféle bűn halált okoz, hiszen elválaszt a tökéletesen szent Istentől, azaz az élettől. Vannak, akik erre azt mondják, hogy akkor minek bünteti meg Isten a bűnösöket, hol van itt a szabad akarat? Nos, ha élni akarsz, vendég vagy Isten házában. Csak ezen a házon belül van élet, de a vendéglátónak joga van megszabni, hogy kiket enged be a házába és kiket nem. Te is fel lennél háborodva, ha köztiszteletben álló emberként tartanál egy pompás vendégséget, magas rangú vendégekkel, és direkt kikötnéd, hogy a sáros cipőt le kell venni és csak alkalomhoz illő öltözetben szabad megjelenni, erre valaki betoppanna sáros csizmában és izzadtságos-olajos munkás overálban. Valószínűleg kidobatnád, és azt mondanád, akkor jöhet vissza, ha megfürdik és alkalomhoz illő öltözetben jelenik meg. Amíg erre nem hajlandó, semmi keresnivalója a te házadban. Igazságtalan lennél? Nem, szerintem érthetően és helyesen cselekednél, hisz ki vagyok én, hogy megmondjam neked, kit engedjél be a házadba?!

És Isten nem egy köztiszteletben álló ember, hanem a Teremtőnk, a szent Isten, akinek mindenünket köszönhetjük, többet, mint amit a saját anyánknak, aki megszült minket; és történetesen gyűlöli a bűnt. De nemcsak azért nem mehetnek a bűnösök Isten jelenlétébe, mert Isten nem tudja őket így elfogadni, hanem azért sem, mert ők nem tudnának életben maradni Isten szent jelenlétében. Isten jelenléte azonnali halálos ítélet lenne számukra. (Vö. II. Mózes 19. rész)

A világban lévő rossz

Fontos megérteni, hogy a rossz és a bűn a Biblia szerint már az ember teremtése előtt jelen volt a világban. A bibliai teremtéstörténet ugyanis emberi, földi szempontból mutatja be a teremtést, és direkt az embert állítja a középpontba, elhallgatva rengeteg olyan részletet, amelyek ebből a szempontból nem fontosak. A Biblia más részeiből viszont egyértelmű, hogy az ember teremtésének története nem egyenlő a világmindenség teremtésének történetével, hanem kellett lennie ember előtti korszaknak vagy korszakoknak, nem tudjuk, hogy mennyinek. Ezt a korszakot a Teremtés könyve elintézi egyetlen mondattal: "Kezdetben teremtette Isten az egeket és a földet." Ez az ún. "hatnapos teremtés" előtt történt. Máshol azt írja az Ige, hogy amikor Isten a Földet teremtette, addigra már léteztek az angyalok (Jób 38:7). A bűnbeesés történetéből pedig megtudjuk, hogy az egyik főangyalnak, Isten és az ember ősi ellenségének, Sátánnak (ez a szó "ellenség"-et jelent) és az őt követő angyaloknak a lázadása is már addigra lezajlott, mire Isten az embert megteremtette, hiszen gonosz kísértőként jelenik meg rögtön az Édenkertben. (De őt sem teremtette Isten eredendően rossznak. Sátán ősbűne a hiúság, kevélység és felfuvalkodás volt, tulajdonképpen úgy is lehetne mondani, hogy a Fiú helyére "pályázott": Istent szolgáló angyalból olyan lénnyé lett, aki Istennel egyenlő helyet és tiszteletet követelt magának az univerzumban, Istent pedig zsarnoksággal vádolta, hogy rossz uralkodó, és azzal, hogy a teremtményei igazából csak érdekből-kényszerből szolgálják Őt, de ha hagyná őket azt tenni, amit jónak látnak, akkor nem szeretnék és nem fogadnák el Istent. Az én felfogásom szerint Isten azért teremtette az embert, hogy bebizonyítsa, ez mennyire nem így van, és azt, hogy Ő a jó, és Sátán a rossz. Isten jóságának bizonyítékai a minden nyomorúság és nehézség ellenére is, és annak ellenére, hogy Istent sohasem látták, Istent szerető emberek és az Istennel egyenlőből emberré lett, önmagát önzetlenül az emberekért odaadó Jézus Krisztus lesznek. A Sátán gonoszságának fő bizonyítéka pedig a bűntelen és önmagát kiszolgáltató ártatlan Isten Fia, Jézus megölése lesz.)

Az embert sem teremtette Isten eredendően rossznak, hanem amikor a Sátán megkísértette, és a tiltás ellenére mégis evett a fa gyümölcséből, elbukott a küldetésében. Mi volt ez a küldetés?

"1Móz 1:28  És megáldá Isten őket, és monda nekik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon."

Isten tehát az embert a földi világ feletti uralkodásra teremtette! Ez a hatalom az emberé volt, és az egész földi világ az embernek lett alárendelve. Ez egyben azt is jelenti, hogy az ember szellemi állapotától függ a teremtett világnak az állapota is. Amíg az ember megmaradt Istennel való tökéletes kapcsolatában, addig tökéletes harmónia volt a természetben, az állat- és növényvilágban. Azonban amikor az ember, mint a föld ura, Isten ellen való lázadásban elbukott, vele bukott az egész földi világ is, mint ahogy ha egy miniszterelnök megbukik, akkor vele bukik az egész kormánya is. És ennek hatására bejött a halál és a romlás és a diszharmónia a természetbe is, ugyanúgy, mint ahogy az ember életébe is. Sajnos az ember, mivelhogy Isten szava helyett a Sátán szavának engedelmeskedett, ezért Isten szolgájából a Sátán szolgájává vált ("Ján 8:34  Felele nekik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek."). Mivel pedig a "főnök", az ember, a Sátán szolgája lett, ezért a teremtett világ feletti uralom is a Sátáné lett, amint ezt megtudjuk a Lukács 4:6-ból. Ezért nevezte őt Jézus több alkalommal is (Ján. 12:31, 16:11, ld. még Ef. 2:2) az "evilág fejedelmének".

Vagyis nagyon fontos, hogy bár a világmindenség Ura a mindenható Isten, de ennek a világnak a (korlátozott hatalmú) fejedelme nem más, mint az Isten elleni lázadás vezetője, és a halál "főnöke" (Zsidó 2:14.), Sátán. Ezért, bár Isten korlátozza Sátánnak az evilág feletti hatalmát (semmit nem tehet úgy, hogy Isten meg ne engedné), de alapvetően egy olyan világban élünk, amelynek egy gonosz ura van, aki gyűlöl bennünket és a célja az, hogy fellázítson mindannyiunkat Isten ellen. Ez pedig, hogy egy ilyen rossz világban élünk, nem azért van így, mert Isten már eleve egy ilyen rossz környezetbe teremtett bele minket, hanem mert mi, akiktől függ az egész földi világ állapota, úgy döntöttünk, hogy nem Istennek engedelmeskedünk, hanem a Sátánnak.

Isten nem zsarnok

Most térjünk vissza ahhoz a kérdéshez, hogy miért engedi meg Isten a rosszat a világban. Gondoljuk át, mi lenne, ha nem engedné. Ez esetben Istennek meg kellett volna akadályoznia, hogy Ádám és Éva bűnbe essen. Mit bizonyított volna ez? Pontosan azt, amit a Sátán akar (mindhiába) bizonyítani: hogy Isten rossz uralkodó, zsarnok, és mivel attól fél, hogy a teremtményei, ha megtehetnék, elutasítanák az Ő uralmát, ezért megakadályozza őket a szabad döntésben, valamint a pozícióját féltve a valós érdemeiknél kevesebbet ad nekik. Természetesen ha abban a pillanatban, amikor Éva kinyújtotta a kezét a tiltott gyümölcsért, ott termett volna Isten, és azt kiáltotta volna neki, hogy nehogy megtedd, mert meghalsz!, akkor azzal megakadályozhatta volna az ember bűnbeesését, de ennek az lett volna az ára, hogy megfélemlítéssel befolyásolta volna a szabad döntésében. Sátán pedig azonnal lecsaphatott volna az alkalomra, és vádolhatta volna Istent azzal, hogy zsarnok, igazságtalan, féltékeny, stb., és a teremtményei csak azért szeretik, mert nincs más választásuk. Soha nem bizonyosodott volna be ennek az ellenkezője.

Nemcsak akkor, egyszer lázadt az emberiség (akkor még összesen 2 ember) Isten ellen, hanem azóta is minden valaha élt ember folyamatosan követi el a bűnöket és lázad Isten ellen, amelyeknek folyamatosan megvan a következménye a világ állapotára és a világban történő eseményekre. Isten figyelmeztette az embert, hogy minden döntésének következményei vannak: a jó döntéseknek áldás és élet, a rosszaknak átok és romlás és halál. Az emberek minden rossz döntésükkel hozzájárulnak, hogy Sátán befolyása növekedjen a világban. Isten ugyanis világosan kijelentette, hogy nemcsak a saját életünkre, hanem a világra is kihatással vannak a bűneink. Mivel a világ urainak lettünk teremtve, ezért a felelősségünk nem csupán önmagunkra terjed ki, hanem a világunkra, vagy például az utódainkra is. Mindazoket a szörnyűségeket, amik rákövetkeztek erre a világra (és azok még nagyobb szörnyűségek, amik ezután fognak rákövetkezni), az emberek saját, szabad akaraton alapuló döntéseikkel idézték elő.

Ezt jól érzékelteti a következő Igeszakasz:

"Ez 36:17  Embernek fia! mikor Izrael háza a maga földén lakott, megfertőztette azt életével és cselekedeteivel; mint a havi betegség tisztátalansága, olyan vala élete előttem.
Ez 36:18  És kiöntém haragomat reájuk a vérért, amelyet ontottak a földre, és bálványaikkal megfertőztették azt."

Minden kiontott vér és minden bálványimádás (tulajdonképpen minden ember, aki nem imádja Istent, bálványimádó), végső soron minden bűn megfertőzteti a földet!

[Igazság szerint a bűnnel annyira megfertőztettük a világot, hogy Isten már eldöntötte, hogy nem fogja helyreállítani, hanem mindenestől eltörli és új eget és új földet teremt. (Ézs. 65:17, 2Pét. 3:12-13, Jel. 21:1.)]

Az pedig, hogy az atyák bűne kihat a fiak lehetőségeire és életére, nem igazságtalan, hanem logikus következmény. A hatásmechanizmusa pontosan ugyanaz, mint például, ha úgy döntünk, hogy kivágjuk az összes erdőt a Földről, akkor a fiaink, az unokáink nem fognak tudni egészséges levegőhöz jutni, és ez nem Isten hibája lesz, hanem a mienk. Ugyanez megy végbe a szellemi szférában is. Ha például mi úgy döntünk, hogy hagyjuk, hogy olyan politikai eszmék legyenek úrrá a világban, amelyek az embereket meg akarják fosztani a szabadságuktól, akkor azzal nem csupán a magunk szabadsága ellen vétünk, hanem a fiainké ellen is, mert ők olyan világba fognak beleszületni, amilyet mi rájuk hagyunk. Isten hibája lesz ez? Nem, hanem a mienké.

Az összes rossz és sajnálatos és szörnyű eseményt, ami a világban történik, végső soron vissza lehet vezetni egyes emberek sorozatos és konok rossz döntéseire, arra, hogy nem Isten igazságának engedelmeskedtek, hanem a bűnnek, azaz Sátánnak. Ha az emberek a bűnnek engednek, akkor átengedik a terepet a Sátánnak, tulajdonképpen behívják az életükbe, hogy hadd pusztítson. Sátán tudja, hogy ilyen esetben joga van ártani az embereknek, és kíméletlenül ki is használja. Ezt a jogalapot az adja számára, hogy Isten igazságossága alapján a jó döntéseknek jó következményei vannak, a rosszaknak meg rossz következményei. Ha Isten nem engedné meg, hogy az emberek rossz döntéseinek rossz következményei legyenek, akkor igazságtalan lenne, mert akkor akár jól cselekszik valaki, akár rosszul, mindenképpen jól járna. Vagyis a következmények mentén nem avatkozhat be. Ha pedig már eleve a rossz döntéseket megakadályozná, akkor zsarnok lenne, és Sátánnak lenne igaza vele szemben. A zsarnokság szempontjából nem számít, hogy a jó vagy a rossz zsarnoksága-e; ahogy Illyés Gyula fogalmazott híres versében: "Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van". Vagyis a döntések mentén sem avatkozhat be.

Isten nem annak ellenére jó, hogy hagyja ezeket megtörténni, hanem épp ezért!

Az egyetlen dolog tehát, amit Isten megtehet úgy, hogy a jósága is, és igazságossága is érvényesüljön, az az, hogy megad minden lehetséges eszközt az emberek számára, hogy képesek legyenek jól dönteni, a könyörületessége pedig abban érvényesül, hogy még ha rosszul döntöttünk is, de megbánjuk és megtérünk, megszünteti vagy enyhíti a döntéseink rossz következményeit. Mivel mindnyájan esendőek és gyarlók vagyunk, sokat és sokféleképpen vétkezünk (Jakab 3:2), ezért nincs esélyünk máshogy, csak Isten kegyelmében bízhatunk.

Ezzel el is érkeztünk oda, hogy miért nem lehetséges, hogy Isten önkényesen megakadályozza a rossz dolgokat a világban. Mert ha megtenné, mindnyájan elvesznénk, mivel a rossz döntésekbe való beavatkozás azonnali ítéletet jelentene és azt, hogy Istennek le kellene mondania a kegyelmezés lehetőségéről. Ő egészen másképp gondolkodik, mint mi. Ő mindenkinek fel akarja kínálni a kegyelem lehetőségét, még azoknak is, akik szerinted abszolút nem érdemlik meg. Ugyanis a kegyelmet senki nem érdemli meg; ha megérdemelné valaki, akkor az nem kegyelem lenne, hanem jutalom. De egyetlen ember sem lesz az Úr Jézuson kívül, aki a saját érdemei alapján támadna fel az örök életre; mindnyájan egyedül a kegyelemben reménykedhetünk.

Hadd mondjak még valamit. Amikor azt kérdezed, hogy Isten miért hagyta, hogy az a gonosz ember a múlt héten legyilkoljon hat embert egy bevásárlóközpontban, majd végezzen magával, akkor azt is kérdezed, hogy miért hagyta, hogy hazudjál, amikor hazudtál, miért hagyta, hogy puskázzál az iskolában, miért hagyta, hogy csaljál, amikor azt hitted, hogy nem látja senki, miért hagyta, hogy lehülyézd és más csúnya dolgokat vágj az embertársaid fejéhez, miért hagyta, hogy utálkozzál, miért hagyta, hogy házasságtörő legyél, és bocsánat, ha ezek közül valamelyiket nem követted el. Isten értékrendje nem ugyanaz, mint a miénk. Mi hajlamosak vagyunk önigazolást keresni és eredményesen találunk is, ha a saját hibáinkról van szó, másokban viszont sokkal könnyebben megtaláljuk a hibákat. Ő viszont azt mondta:

"Máté 5:21  Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre.
Máté 5:22  Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka [=szemét], méltó a főtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond [=hülye], méltó a gyehenna tüzére."

és János ezt:

"1Ján 3:15  Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna ő benne."

Pál pedig ezt:

"mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek." (Róma 14:12.)

Egyikünk sem tud úgy odaállni Isten elé, hogy én jó ember voltam, úgyhogy aztán el is várom ám, hogy beengedj az örök életre. Ha tettem is rosszat, sokkal több jót tettem, úgyhogy nyilván a mérleg errefelé billen, különben is, az a merénylő meg az a terrorista sokkal rosszabb volt nálam.

Csakhogy Isten nem úgy ítél, hogy mérlegbe teszi a jó cselekedeteidet és a bűneidet, és ha több a jó, akkor átmentél, ha nem, akkor nem; vagy ha legalább kevésbé voltál rossz, mint némelyek, akkor jobb híján átenged. Az igazságszolgáltatás nem így működik, és ezt Te is jól tudod. Nézd a földi igazságszolgáltatást: ha egész életedben életeket mentettél is, de egyszer ittasan vezetve elütsz egy anyát a két gyerekével, és meghalnak, a bíróságot nem az fogja érdekelni, hogy máskor mennyi jót csináltál, hanem hogy azzal az egy alkalommal hogyan tudsz elszámolni. Ha elkövetted, mész a börtönbe, függetlenül minden jó cselekedetedtől. Mit vársz akkor Istentől? Semmit nem tehetsz meg nem történtté, amit megtettél. Egyetlen dolgot tehetsz: megbánhatod, amit tettél, és kegyelmet kérhetsz, mert van valaki, aki leülte helyetted a börtönt, és elszenvedte helyetted a büntetést. Ez Jézus, a Krisztus, aki maga nem volt bűnös, de azért, hogy te ne vessz el a bűneid miatt, hanem meg lehessen őrizni a benned lévő jót, átadta magát a hóhéroknak, mintha Ő tette volna azokat, amiket tettél. Rajtad múlik, hogy kéred-e ezt a kegyelmet, vagy azt mondod, inkább magadban és a jó cselekedeteidben bízol, és így állsz az ítélőszék elé.

Van még valami, amit hozzá kell fűzni ehhez a témához. Az a mód, ahogyan az emberek ezt a kérdést fel szokták tenni (ld. 1. bekezdés a legelején), elárulja, hogy milyen felfogásuk van az életről és a halálról, és arról, mi a jó és mi a rossz - de ennek általában köze nincs ahhoz, amit Isten gondol ezekről a dolgokról. Azok, akik ilyeneket kérdeznek, meg vannak győződve róla, hogy a legrosszabb, ami az emberrel történhet, a biológiai élet vége, azaz a földi halál, de legfőképpen az értelmetlen és korai halál. Nos, Istennek erről más véleménye van, mert Ő - az emberekkel ellentétben - tisztában van azzal, hogy a földi élet rövid, silány és értéktelen, akár jó, akár rossz sorsa van valakinek egy földi mércével. Semmit nem számít ez. Csak az számít, hogy az örökkévalóságban milyen helyre kerül. Nem, nem az a legrosszabb, ami az emberrel történhet, hogy meghal. Nem is az, ha megkínozzák, ártatlanul és védtelenül. Jézus azt mondta:

"Máté 10:28  És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában."

illetve ugyanez Lukácsnál:

"Luk 12:4  Mondom pedig néktek én barátaimnak: Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak.
Luk 12:5  De megmondom néktek, kitől féljetek: Féljetek attól, aki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek."

A legnagyobb tragédia ugyanis nem az, ha az ember ártatlanul és igazságtalanul megölve, vagy értelmetlenül, idő előtt elhunyva végzi, hanem az, ha úgy hal meg, hogy nincs a lelkének üdvössége, örök élete. Ha viszont örök élete van Krisztusban, akkor semmi kárt nem tehetnek benne, akik megölik!

A gonosz emberek és a természeti katasztrófák megölhetik az ember testét, de nem tudják elvenni senkitől a lelkét. Viszont ha az ember úgy hal meg, hogy nem fogadta el Isten kegyelmét a földi élete során, akkor mindegy, hogy 20, 50 vagy 100 évet élt a földön: a kárhozatból semmi nem fogja visszahozni, és az örökkévalóságban sokkal nyomorultabb állapotban lesz egy 100 évet gazdagságban és bővölködésben, de hitetlenül leélt ember, mint egy ártatlanul meghalt csecsemő, akit lebombáztak egy háborúban.

"Márk 8:35  Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én értem és az evangéliumért, az megtalálja azt.
Márk 8:36  Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?
Márk 8:37  Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?"

Vagyis azért hagyja Isten a világot folyni a maga rendje szerint, és azt a sok rosszat is azért engedi meg közben, ami sajnos megtörténik, mert még ennél is sokkal rosszabb lenne az embereknek a másik lehetőség: ha nem tűrné el mindezt Isten és nem adna nekik lehetőséget megtérni. Mert a teste így is, úgy is minden embernek elpusztul, de a lelke megmenekülhet, ha elfogadja a krisztusi kegyelmet. Isten a hatalmát nem arra akarja használni, hogy a szabad akaratuk korlátozásával megakadályozza a gonoszokat abban, hogy rosszat tegyenek, hanem arra, hogy a lehető legtöbb embernek a lehető legtöbb időt adja a megtérésre, majd az ítéletkor visszaadja az igazaknak az életüket egy szép, jó és tökéletes világban, a gonoszokat pedig örök tűzzel megbüntesse. Jézus egyik példázatában úgy szól ez, hogy hagyja együtt növekedni a hamisságot és az igazságot (a konkolyperjét és a búzát), és amikor mindegyik "megérik", akkor, az "aratáskor", választja csak szét őket, nehogy a konkolyperjével együtt a búzát is kiszaggassa. (Máté 13:24-43.) Ennek a példázatnak az a lényege, hogy a konkolyperje egy mérgező gyomnövény, amely a búzatáblákban előszeretettel nő, a búza meg ugye ehető, amiből a liszt lesz. A konkolyperje és a búza elég sokáig, a kalászérésig hasonló kinézetű, könnyen összetéveszthető, ezért kockázatos lenne kigazolni azelőtt, mielőtt beérne a gabona, mert óhatatlanul az ember kitépne néhány szál búzát is. Jézus viszont itt egyértelművé tette, hogy Isten egyetlen szál búzát sem fog kitépni! Vagyis, ha Isten nem hagyná a gonoszt ténykedni az igazak mellett, hanem idejekorán nekilátna a "gazolásnak", akkor olyanok is elvesznének, akikben megvan a potenciál, hogy búzák legyenek (értsd: olyan gonoszul viselkedő emberek, akiknek a szívében ott van a megtérésre való készség, de még nem tértek meg, mint amilyen pl. Pál volt akkor, amikor a jeruzsálemi keresztényeket buzgón irtotta).

Mi ebből a tanulság? Nem lehetsz jobb, nem lehetsz igazságosabb, mint Isten. Isten a saját legszentebb, legodaszántabb szolgáit is tömegével hagyta lemészároltatni ebben a világban, csak azért, hogy hátha a gyilkosaik közül is megmenthet néhányat, mint ahogy meg is mentett (lásd pl. Pál apostol!). Sőt. Isten Fia saját magát is hagyta megkínozni és kivégezni a kereszten, abban a reményben, hogy hátha az őt verő, gyalázó tömegben lesznek olyan emberek, akik majd idővel hitre jutnak Őbenne, és megmenekülhetnek. Ez memutatja, hogy mennyire értéktelen Isten szemében ez a földi élet ahhoz az örök élethez képest, amit Jézusban örökölhetünk, és milyen hatalmas az Isten jóságos hosszútűrése és kegyelme, ez az Isten végéremehetetlen szeretete! Mert Neki minden egyes ember számít - nemcsak azok, akik "megérdemelnék", hogy éljenek, hanem azok is, akik nem.

Valóban jobb lenne a világ, ha nem lennének ezek a szörnyű, értelmetlen erőszakos cselekmények és tragédiák, de ezt igazából nem Isten hagyja megtörténni, hanem mi, emberek. Mi vagyunk azok, akik önfejűen és következetesen, évezredeken keresztül (egy kis számú kisebbséget leszámítva) nem kértünk az Ő törvényéből és az Őneki való alárendeltségből, hanem a saját szabályaink, a saját törvényeink, a saját belátásunk és a saját vágyaink szerint akartunk élni. Mégis Őt hibáztatjuk azokért a rossz dolgokért, amelyek a világban miattunk történnek. Ez a bűn természete, és kezdettől fogva így működik. Amikor Ádám és Éva "lebukott", hogy evett a tiltott fa gyümölcséből, Isten nem esett nekik haragosan és durván, hanem a lelkiismeretüket próbálta ébresztgetni a kérdéseivel. "Hol vagy?", kérdezte, de nem azért, mert nem tudta a választ. "Ki mondta neked, hogy meztelen vagy? Talán ettél a tiltott fa gyümölcséből?" Isten tudta, mit csinált Ádám, de így, hogy feltette ezt a kérdést, itt volt a lehetőség, hogy azt mondja Ádám: Igen Uram, szégyellem, de sajnos megszegtem a parancsolatodat, és ettem belőle. De nem ezt mondta, mert a bűn azonnal megváltoztatta a természetét: a bűn atyjához, Sátánhoz kezdett hasonlítani a gondolkodása, akinek, mint említettük, az a jellemzője, hogy önmagát felmagasztalja, Istent pedig vádolja. Ádám azt felelte: "Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem arról a fáról, úgy ettem." Hárman voltak ott jelen összesen, és ebből a háromból mindenki hibás volt, Ádám kivételével! Az asszony adta nekem... az ő hibája nagyobb... akit ráadásul Te adtál mellém! Végső soron, Isten, Te vagy a felelős!

Ez a bűnös ember gondolkodása. Ha nem akarsz ilyen lenni, akkor ne azt kérdezd, miért hagyja Isten, hogy ilyen rossz legyen a világ, hanem tedd fel magadnak a kérdést: mit tehetsz Te azért, hogy legalább egy kicsivel jobb hely legyen? Amit minden ember megtehet, az az, hogy legalább ő maga nem áll be azok közé, akik a Sátán szekerét tolják azáltal, hogy Isten nélkül akarnak élni. Ha átállsz Isten oldalára, máris eggyel kevesebb ember van, aki a rosszat erősíti a világban, és a Sátánnak ennyivel kevesebb joga és hozzáférési lehetősége van a világhoz. Minden egyes ember számít! Nem kell az egész világot megmentened, mert ezt Jézus teszi meg, amikor visszajön. De ha tényleg érdekel, hogy ne a rossz, hanem a jó uralkodjon a világban, akkor gondoskodj róla, hogy amikor Jézus visszajön, te már azok közé számláltassál, akik a béke és az igazság követei voltak a világon már akkor is, amikor még a gonosz uralkodott. Isten nem fogja örökké eltűrni a gonosz ámokfutását a világban, sőt hitem szerint nagyon hamar, legfeljebb néhány évtizeden belül véget vet neki. Most azért vár még, hogy a hozzád hasonló jószándékú emberek, akik gyűlölik a gonoszságot, a jót és az igazságot pedig szeretik, nehogy elvesszenek a gonoszokkal együtt, amikor az Úr visszajön megítélni a világot. Ehhez az kell, hogy egyértelműen kinyilvánítsad, kihez tartozol, ki mellett foglalsz állást. Ha nem foglalsz állást Isten mellett, akkor már állást foglaltál ellene. Ne hagyd magad becsapni a világban lévő rossz dolgok miatti keserűséged által! Isten is legalább úgy búsul miatta, mint te, de ha szabadjára engedi a bűn és a gonoszok miatti haragját, itt kő kövön nem fog maradni. Ne akarjál itt lenni akkor, csak amiatt, hogy most nem értetted meg, hogy Isten látszólagos tétlensége a gonosszal szemben teérted van! Értsd meg és fogadd el Isten kegyelmét még ma!