Az Ószövetség

Az Ószövetség elsősorban Izrael népének a történetével és a megígért Messiás eljövetelével foglalkozik, az Istennel való szövetségi alapja pedig a mózesi Törvény (más néven a Tóra). Ebben az időszakban Istenhez úgy lehetett közeledni, ha valaki megtartotta a Tóra minden parancsolatát, amelyek szigorúak voltak, és számos erkölcsi vétség esetén halálbüntetést szabtak ki.

Mielőtt hozzáfognék az Ószövetség részletezéséhez, szeretném tisztázni azt a fontos dolgot, hogyan kell a kereszténységnek viszonyulnia az Ószövetséghez.

A keresztények hite szerint az Ószövetséget felváltotta a Jézus Krisztusban kötött Újszövetség, ezért a keresztényeknek nem kell a Tóra parancsolatait megtartaniuk. Ugyanakkor Jézus világossá tette, hogy a Törvényt nem eltörölni jött, hanem "betölteni", s tanításai, a farizeusokkal való szóharcai lényegében azt a felfogást tükrözik, hogy a Törvénynek a szelleméhez kell ragaszkodni, nem a betűjéhez. Jézus szerint az egész Törvény és minden parancsolat a következő két parancsolattól függ: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.", és "Szeresd felebarátodat, mint magadat." Ezért tulajdonképpen a keresztények is betartják Isten törvényét, amennyiben ezt a két törvényt maradéktalanul betartják. Ennek szellemében Jézus néhány ponton kifejezetten "radikalizálta" a Törvényt, például a házasságtörés (Máté 5:27-29), a válás (Máté 5:31-33) és a haragtartás (Máté 5:21-26) terén. Más területeken pedig bizonyos parancsolatokat (pl. a szombat megtartása) alárendelte a "szeresd felebarátodat, mint magadat" elvnek.

Továbbá fontos - bár ezt a kereszténység, főként a történelmi kereszténység teológusainak egy része tagadja -, hogy Isten annak ellenére sem tett le kiválasztott népe, Izrael felemeléséről, hogy a zsidó nép többsége elutasította Jézust mint Messiást. Ezért az Ószövetségben található számos, még beteljesületlen prófécia, melyek nagy része Izrael helyreállítására és egy Jeruzsálem központú messiási királyság felállítására vonatkozik, a mai napig ugyanúgy érvényes Isten előtt, és biztosak lehetünk abban, hogy erre vonatkozó akaratát érvényesíteni fogja, "ha törik, ha szakad". Nem fog számítani, hogy hányan és milyen erőkkel vonulnak fel a Föld népei Izrael és a zsidóság ellen, Isten minden bizonnyal meg fogja menteni és helyre fogja állítani őket.

Egy nem-zsidó kereszténynek tehát elengedhetetlen megértenie, hogy Jézus nem azért nem állította fel rögtön feltámadása után a messiási királyságot Jeruzsálemben, mert megharagudott volna a zsidókra, és letett volna erre vonatkozó tervéről, hanem éppenséggel azért, hogy nekünk, nemzeteknek is legyen lehetőségünk megtérni a mi megtartó Úr Jézus Krisztusunkhoz! Nem olyan írás tehát az Ószövetség, amelyre azt mondhatnánk, hogy keresztényekként nincs vele semmi dolgunk.

A következőkben először összefoglalom az Ószövetség általános jellemzőit és legfontosabb történeteit, majd röviden írok a könyvekről.

Az Ószövetség tartalma

Az Ószövetség történeti könyvekből, törvénykönyvekből, zsoltárok és példabeszédek gyűjteményéből, próféták könyveiből és egyéb könyvekből áll. A történeti vonal első részének lényege, hogy a lehető legtömörebben összefoglalja az emberiség történetét a teremtéstől és az első emberpár bűnbeesésétől az Ábrahámmal, a zsidó/izraelita nép ősatyjával kötött szövetségig. Nagyon fontos, hogy ezután a fókuszpontja már nem követi az egész emberiség történetét, hanem csak Ábrahám leszármazottaira (közülük is csak az izraelitákra) koncentrál. Természetesen ahogy ők élnek, vándorolnak, ennek során interakcióba kerülnek az ókori Közel-Kelet sok más népével is, így ezekről is több-kevesebb információt tartalmaz a Biblia. Az Ószövetségben Isten először Noéval köt szövetséget, majd Ábrahámmal, amely szövetséget Mózesen és a törvényadáson keresztül kiteljesít egész Izraellel. Mindvégig világossá teszi, hogy az izraelita nép kiválasztásának és elhívásának célja a már Ádámnak is megígért Messiás eljövetelével van kapcsolatban, az Ő eljövetelét készíti elő minden: Isten azért választotta ki Ábrahámot és az izraelita népet, hogy közülük származzon a Messiás, aki elveszi a világ bűneit. Miközben végigmegy Izrael népének történetén az Egyiptomból való kivonulástól és Kánaán elfoglalásától kezdve egészen a kb. i. e. 3-4. századig, bemutatja azt a szellemi küzdelmet, ahogy Izrael népe fokozatosan eltávolodott Istentől, ami miatt átkokat és sorscsapásokat kellett elszenvednie, majd hosszú évszázadokig tartó, a "babiloni fogsággal" végződő zűrzavaros időszak után visszatérhetett az Ígéret Földjére, megtérve és megállapodva az egy igaz Istenben való hitben. Az Ószövetség utolsó része számos prófétai könyvet tartalmaz, melyek részben a Babilonból való visszatéréssel és a babiloni fogsággal foglalkoznak, részben a Messiás leendő eljövetelével, és az emberiség történelmének utolsó időszakával, amely egyfajta "aranykor", ahol a Messiás királyként uralkodik, és egy idillikus országot rendez be a Földön az egész emberiség számára. Helyet kapott benne továbbá a minden hívő számára felbecsülhetetlen értékkel bíró Zsoltárok, a Példabeszédek és a Prédikátor könyve, melyek mindegyike a bibliaforgató, Isten-kereső ember számára valóságos kincsesbánya.

Mózes I. könyve: a Teremtés könyve

Mózes könyveit szokták jelölni a Biblia latin nyelvű fordításában, a Vulgatában található címük alapján is. Mózes I. könyvének címe a Vulgatában Genesis. Magyarul Teremtés könyvének is nevezik.

A Teremtés könyvében nagyjából kronológiai rendben jutunk el a földi világ megteremtésétől József haláláig, amely Izrael népe "egyiptomi fogságának" a kezdetét jelentette.

Az emberiség eredete, küldetése

Először nagyon tömör formában a földi világ és az ember teremtéséről, bukásáról és romlásáról számol be, melynek leglényegesebb tartalmi része az, hogy az ember Isten képére és hasonlatosságára, vagyis külső és belső másaként teremtett, szellemmel, lélekkel és testtel rendelkező lény, aki Istentől meghatározott küldetéssel és feladattal, illetve Istentől származó méltósággal és az örök élet lehetőségével rendelkezik. Ez az Isten által meghatározott feladat pedig a Föld feletti uralkodás, illetve annak irányításában az Istennel való intelligens együttműködés. A Biblia szerint Isten az embert a föld porából teremtette férfinak, majd a férfi oldalbordáját kivéve teremtette meg az asszonyt, ami azt fejezi ki, hogy a férfi és a nő a házassági kapcsolatban tökéletes, harmonikus, szétválaszthatatlan egységet képes alkotni, és "ketten egy testté" tudnak válni (az eredeti kifejezés az 'összetapadás', 'összeragadás'), mivel eredetileg is "egy testből" származnak. Isten az embert eredendően jónak teremtette, és nem volt alávetve sem az ember, sem a földi világ az elmúlásnak és az enyészetnek. Viszont megparancsolta nekik, hogy ne egyenek a "jó és rossz tudásának fájáról", különben meghalnak.

Azonban az első emberpár engedett az Édenkertben kígyóként megjelenő Sátán kísértésének, aki elhitette őket, hogy ha esznek is a tiltott fa gyümölcséből, nem fognak meghalni, hanem olyanok lesznek, mint Isten. Olyan zsarnoknak állította be számukra az Úr Istent, aki féltékenységből, hatalomféltésből valami jótól tiltotta el őket. Éva és Ádám bedőltek ennek a hazugságnak. Mivel megszegték Isten parancsát, bűnbe estek, és szellemük azonnal a halál uralma alá került, aminek súlyos következményei lettek mind a saját életükre, mind az egész földi világra nézve, és a leszármazottaik életére is. A szellemi halál nem okozta azonnal a testi halálukat, de olyan változásokat idézett elő a testükben, ami előbb-utóbb elkerülhetetlenül a halálukhoz vezetett. Isten a bűnbeesés miatt megátkozta a földet, hogy az embernek munkával és fáradsággal kelljen dolgoznia a létfenntartásért. A nőt is megátkozta, hogy fájdalommal kelljen megszülnie gyermekét, a férfi pedig uralkodjon rajta. Hogy a szellemi halál állapotában ne tehessenek szert örök életre, Isten kiűzte őket az Édenkertből, ahol az élet fája volt - mert már akkor is az volt a terve, hogy megváltja őket a halál állapotából! Isten rögtön az átkok után megígérte az embereknek, hogy lesz egyszer egy leszármazottjuk, aki "a kígyó fejére tapos", vagyis le fogja győzni a hitető Sátánt, és megváltja az egész emberiséget attól a haláltól és átoktól, amelyek uralma alá azon a végzetes napon került.

Legfontosabb történetek

- Az emberiség története, folyamatos és gyors erkölcsi lezüllése Noéig

- Noé és az özönvíz: egy új kezdet; az első szövetség: szivárvány

- Bábel építése: a nyelvek összezavarodása és a népek szétszéledése az egész Földön

- Isten szövetségkötése Ábrámmal (Ábrahámmal): a Messiás "vérvonalát" hordozó nép kiválasztása - a második szövetség: körülmetélkedés

- Izsák, majd Jákób pátriárkák életútja, megáldatása, Izrael 12 törzsének eredete

- Jákób fia, József története, és Izrael népének egy nagy éhínség miatt Egyiptomba való vándorlása, letelepedése.

Legfontosabb szereplők [nevük jelentése]

Ádám, Éva: első emberpár. [Ádám: "vörös" (a föld v. agyag színére utal, amelyből Isten az embert teremtette); Éva: "életet adó"]

Kain, Ábel: testvérgyilkosság - a hamis és az igaz istentisztelet [Kain: "tulajdon", "szerzés"; Ábel: "lélegzet, lehelet"]

Séth: Isten nevének segítségül hívása. ["másik helyére helyezés"]

Énókh: "titokzatos elragadtatás" a Mennybe. ["beavatott", "odaszentelt"]

Noé: Az özönvíz és a bárka. Fiai: Sém, Khám, Jáfet. [Noé: "pihenés", Sém: "név", Khám: "meleg, forró", Jáfet: "kiterjedő"]

Nimród: Bábel építése: az első globalizációs kísérlet, lázadás Isten ellen. A nyelvek összezavarodása Isten beavatkozása által. [Nimród: "lázadás", Bábel: "zűrzavar"]

Ábrám: egy férfi Mezopotámiából, akit elhív az Úr, hogy kiválasztott népének atyja legyen, és bevigye az Ígéret Földjére - később Ábrahám. Felesége: Szárai (később Sára), aki nagyon idős korában (91 évesen) szülte Izsákot. [Ábrám: "felmagasztalt atya", Ábrahám: "sokaság atyja"; Szárai: "fejedelmeim", Sára: "hercegnő"]

Ismáel: Hágárnak, Szárai egyiptomi szolgálójának a fia Ábrámtól; az arab nép tőle származik. [Hágár: "menekülés", Ismáel: "Isten meghallgat"]

Lót: Szodoma és Gomorra pusztulása - az Ammoniták és a Moábiták, Izrael későbbi ellenségeinek származása. [Lót: "takaró, fátyol", Benammi: "népem fia", Moáb: "az apától"]

Izsák: Ábrahám munkájának folytatása, kezdeti berendezkedés az Ígéret Földjén. ["nevet"]

Ézsaú (aka 'Edom') és Jákob (aka 'Izrael'): ikrek; közülük Jákobot választotta az Úr, hogy a kiválasztott nép tőle származzon. Ő kapja az Izrael nevet, és 12 fiától származik Izrael 12 törzse. [Ézsaú: "szőrös", Edom: "vörös"; Jákób: "sarkot megragadó" v. "csaló", Izrael: "Isten győz" v. "Isten harcosa"]

József: Egyiptom 2. emberévé válik, segítségével Egyiptom és Izrael népe is megmenekül a nagy éhínségtől - de a 12 törzs leszármazottai letelepednek Egyiptomban. [József: "adni fog"]