Álláspontom az elragadtatásról

Utam

Az elragadtatás témájában való sok-sok napnyi és órányi kutakodás, utánaolvasás és bibliatanulmányozás után jelenleg a  "harag előtti" álláspont tal értek egyet. Nem volt rövid idő eljutni egy olyan meggyőződésre, amellyel teljes békességem van, és amelyben teljes bizonyosságom arról, hogy jól gondolom. Alapelvem, melyre a gondolatmenetemet építettem, az volt, hogy mindent figyelembe (és lehetőleg szó szerint) vegyek az Úr beszédeiből (vagyis semmit ne vegyek el belőle), és semmit ne is tegyek hozzá. Hiszek abban, hogy Isten azt akarja, hogy olvassam a Bibliát, forgassam a gondolataimban, és meg is értsem, és napi örömeim közül a legszebbek közé tartoznak azok a pillanatok, amikor valami újat megértek az Ő Szavaiból.

Keresztényként évekig az általam általánosan elfogadottnak és teljesen igeinek vélt pretribulációs elméletet elfogadtam és aszerint gondolkodtam. Ezt hallottam a tanításokban, a bibliai próféciákkal pedig őszintén szólva elég keveset foglalkoztam. Azonban természetesen időről időre ezek a részek is előkerültek, de nem volt velük békességem. Akárhányszor olvastam a Bibliát, főleg ha a Jelenések könyvét, nagy nehézségeket okozott, hogy a világképem keretei között nem tudtam hova tenni a keresztények soha nem látott mértékű, antikrisztusi üldöztetéséről szóló egyértelmű utalásokat. Azzal rendeztem el a kérdést (mint ahogy ezt a témáról szóló filmekben láttam is), hogy nyilván ha megtörténik az elragadtatás, akkor a mostani kételkedők között sokan lesznek, akik ráébrednek, hogy mégis van Isten, mégis igaz a Biblia, és ők lesznek majd azok, akik nem akarják majd felvenni a fenevad bélyegét, és ha kell, az életüket adják a hitükért. Amikor erről gondolkodtam, mindig nagyon sajnáltam őket, de csodáltam is őket, hogy micsoda bátorság fog majd ehhez kelleni. Ugyanakkor már ebben az időszakban is volt bennem egy furcsa érzés, amit nem tudtam hova tenni, hogy én nem fogok részt venni az elragadtatásban, hanem itt fogok maradni és az lesz az én sorsom is, mint ezeknek az embereknek, akiknek "fejüket vették" (Jel. 20:4) a hitükért. Ez a gondolat általában bűntudattal töltött el, és arra gondoltam, hogy biztos azért érzek így, mert bűnös és rossz vagyok, és amikor visszajön az Úr, én nem leszek elég jó neki és itt fog hagyni. Ez nagyon rossz lehetőségnek tűnt, mégis egy halvány vigasz azért volt benne, hogy hát jó, akkor majd mártír leszek legalább... igaz, nem olyan kellemes, mint egy elő-elragadtatással megúszni az Antikrisztussal való szembenézést, de a Jelenések könyve mégis igazi hősökként számol be ezekről az emberekről, az "itthagyottakról", és egészen tömegesen. Gondoltam, akkor csak nem lehet az olyan rossz vagy lehetetlen dolog, végül is csak nem kell felvenni a bélyeget semmi áron, és akkor hamar túlleszünk rajta.

Nem olyan régen, 2012 elején, gyakorlatilag "véletlenül" ismertem meg egy próféciákkal foglalkozó angol nyelvű oldalon (sajnos már nem elérhető) a "pre-wrath", vagyis harag előtti nézetet az elragadtatásról, amiről azelőtt soha még csak nem is hallottam. Először természetesen nem akartam elhinni, mert mást állított, mint amiről meg voltam győződve, és a korábbi információim alapján majdnem biztos voltam abban, hogy a pretribulációs elragadtatás elmélete igaz. Mégis tovább olvastam, mert feltűnt, hogy minden alá van támasztva Igével és a gondolatmenetben egyszerűen nem találok kivetnivalót, bármennyire is keresem. Ráadásul a szellemisége is szimpatikus volt, azt írták, hogy nyilván nem ezt hallottuk az egyházban, de az Igének kell inkább engedni, mint embereknek. Majd amikor tüzetesen megvizsgáltam az Igében minden állítást, arra jutottam, hogy ez a magyarázat nemcsak hogy lehetséges, hanem ráadásul minden korábbi kétségemet is eloszlatta néhány hét alatt. Számos olyan rész vált sokkal, de sokkal világosabbá számomra az Igéből, amelyeket azelőtt homály fedett, és ez különösen igaz a Jelenések könyvére, vagy a Máté 24. részére. És semmi más nem kellett ehhez, csak az, hogy szó szerint kezdjem venni Isten Szavát. Én korábban is azt hittem, hogy így teszek, de voltak "lyukak", amiket tovább kellett gondolni, ki kellett tölteni, mert logikai kapcsok hiányoztak. Azóta sokkal nagyobb kedvet kaptam arra, hogy a Bibliával foglalkozzak, és úgy érzem, hogy egyre jobban értem, és már nem egy nehéz rejtvény a számomra, amit csak úgy tudok megérteni, ha megmagyarázzák, hanem a világon a legérdekesebb olvasmány, amiből saját magam is kijelentést vehetek. Mert ha szó szerint veszem, életre kel, és bár mindent még persze nem értek, mégis most egy olyan összeállt képnek látom, amin nincsenek lyukak.

És hadd tegyem hozzá: úgy érzem, megértettem, hogy miért éreztem már korábban is azt, hogy én itt leszek a földön akkor, amikor az Antikrisztus üldözi a keresztényeket. Úgy gondolom, hogy ez Isten elhívása volt az életemben már akkor is, csak nem láttam ezt a célt magam előtt, hanem a cél az volt, hogy ezt elkerüljem az elragadtatás által. Most viszont, hogy látom ezt a célt, az életemet sokkal céltudatosabban tudom fókuszálni arra, hogy hogyan várjam az Úr visszajövetelét, mert így már tudom, mire kell készüljek. A pretribulációban hívés állapota számomra kétséget, frusztrációt, információhiányt és bizonytalanságot jelentett. A mostani meggyőződésem viszont azt jelenti számomra, hogy az Úr "íme előre megmondott nekem mindent", és nincs más dolgom, mint mostantól fogva megtanulni bízni Őbenne úgy, hogy a legrosszabbra is úgy tekintsek, mint ahová boldogan követhetem az Uramat. És az Ő visszajövetelének napjára pedig nem úgy, mint a kétség és bizonytalanság napjára, hanem mint a szabadulás örömmel várt napjára, amelyen az övéit 100% bizonyossággal magához veszi!

Apcs 21:11  És mikor hozzánk jött, vevé Pálnak az övét, és megkötözvén a maga kezeit és lábait, monda: Ezt mondja a Szent Lélek: A férfiút, akié ez az öv, ekképpen kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben, és adják a pogányoknak kezébe.
Apcs 21:12  Mikor pedig ezeket hallottuk, kérők, mind mi, mind az oda valók, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
Apcs 21:13  De Pál felele: Mit műveltek sírván és az én szívemet kesergetvén? mert én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézusnak nevéért.
Apcs 21:14  Mikor azért nem engedett, megnyugodtunk, mondván: Legyen meg az Úrnak akarata.

Ámen, legyen meg az Úrnak akarata!

Meggyőződésem összefoglalása, és: miért nem pretrib?

A harag előtti elragadtatás nézete szerint az utolsó 7 év (Dániel 70. évhete) vonatkozásában annyit jelent, hogy az Egyház a földön lesz az Antikrisztus 7 éves uralmának egy jelentős részében, beleértve a második 3,5 éves időszak valamekkora szakaszát is (talán 1 év, talán 2, talán több...), de biztosan nem az egészet, mert világos, hogy "az Úrnak napja" nem 1 földi napot magába foglaló eseményt jelent, egyrészt, másrészt pedig Jézus megígérte, hogy "a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok" (Máté 24:22).

Úgy vélem, hogy bár a keresztény hívők az első 3,5 évben is üldöztetve lesznek, de a "nagy nyomorúság" a hét felén kezdődik, amikor az Antikrisztus (vagy fenevad - Jel. 13. és 19. rész, 17:11; törvénytaposó - 2Thessz. 2:8; bűn embere/kárhozat fia - 2Thessz 2:3) magának isteni imádatot követelve ül be a jeruzsálemi Templomba, és megszentségteleníti azt. Ez véleményem szerint egy nagyon masszív és gyakorlatilag népirtás/holokauszt jellegű hadjárat lesz a keresztények ellen, amely azonban a hívők teljes kiirtását nem tudja véghez vinni, mert a visszatérő Jézus Krisztus véget vet az övéi szenvedésének, a halott szenteket feltámasztja, a túlélőket pedig magához veszi az égbe (elragadtatás), azután teljes erővel elkezdődik Isten haragja, mely az egész Földet, sőt az egeket is megrázza, gyakorlatilag letarolja.

Egyetértek a pretribulációs felfogásnak azzal a részével, hogy Jézus Krisztus kétszer is vissza fog térni, először az elragadtatáskor a szentjeiért, amikor el is viszi őket a mennybe (Ján. 14:3), majd másodszor az armageddoni csatakor, hogy legyőzze és megsemmisítse az Antikrisztust a vele lévő seregekkel (az összes földi királlyal és hadsereggel) együtt, és megalapítsa ezeréves királyságát. Tagadom viszont, hogy az Antikrisztus fellépése előtt már lenne egy "elő-elragadtatás", azaz Krisztusnak egy nem látható, "titkos" eljövetele, amelyben kiragadná az Egyházat a földről, mielőtt az Antikrisztus üldözhetné őket. Azért, mert bár lázasan kerestem, de egyetlen olyan információt sem találtam az Igében, amely a keresztények (egy csoportjának) előzetes kivevését konkrétan megerősítené, viszont tele van olyan információkkal, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy tömegesen üldöztetni fognak az antikrisztusi rendszerben. Valahányszor Krisztus eljöveteléről/visszajöveteléről van szó a Bibliában, mindenütt azt találtam, hogy az Ő eljövetele az egész világon szabad szemmel látható lesz, amely igaz az elragadtatáskori megjelenésére is, mely az Isten haragja előtt lesz, és igaz az Isten haragja végén történő megjelenésére is, amikor az armageddoni csatában mint Izrael Szabadítója tér vissza a szentekkel együtt.

Részemről a pretribulációs felfogás legnagyobb gyengeségének azt tartom, hogy egy logikailag és igeileg is hibás axiómán alapul az egész elmélet. Képviselői között néhány általam nagyon tisztelt és meggyőződésem szerint hűséges Isten szolgáit is találhatjuk - akik valamiért mégsem képesek azt az egyszerű megkülönböztetést megtenni, hogy Dániel 70. évhete, a nagy nyomorúság és Isten haragja (v. harag napja) nem ugyanaz az esemény. Erre egy jó példa a nagyon összeszedett, de ebbe a hibába ugyanúgy beleeső alábbi pretribulációs írás, amely indoklás nélkül egyként kezeli ezt a három dolgot: Dr. Arnold Fruchtenbaum: Az Egyház elragadtatása

Pedig gyakorlatilag ezen a rendkívül fontos megkülönböztetésen áll vagy bukik minden. A pretribulációs felfogás ugyanis abszolút helyénvaló lenne, ha ezt az egybemosást az Ige megengedné. Ugyanakkor nem engedi meg, mert ezen kifejezések alatt egyértelműen három különböző dologról és három különböző időintervallumról van szó a Bibliában, amelyek egyszerűen nem eshetnek időben (teljesen) egybe. Amit az Igéből szövegszerűen/formális logikával is, és a Bibliából megismerhető "isteni logikával" is lehet igazolni. (Ez utóbbival a pretribulációs elmélet képviselői is gyakran élnek, mivel szövegszerűen nagyon kevés dolog támasztja alá elméletüket.) A megfelelő helyeken már kifejtettem, de a lényeget megismétlem:

- Dániel 70. évhete 7 év, azaz 2*3,5 év, azaz 2*42 hónap, azaz 2*1260 nap. Szó szerinti, naptári évek (360 naposak), naptári hónapok (30 naposak), naptári napok. Egy "sokakkal megerősített" 7 évre szóló szövetségkötéssel kezdődik, és Jézus Krisztusnak a földre való leszállása vet neki véget.

- A nagy nyomorúság Dániel 70. évhetének pontosan a közepétől kezdődik (méghozzá azonnal), amikor Jeruzsálemben megszentségtelenítik a Templomot (Máté 24:15-21). A nyomorúság oka pedig (még) nem Isten haragja, hanem Sátán haragja, aki ugyanebben az időpontban vettetik le az égből összes gonosz angyalával együtt (Jel. 12. rész), és azonnal üldözni kezdi a zsidókat és a keresztényeket, pl. bevezetik a fenevad bélyege rendszert, kötelezővé teszik a fenevad képének imádását stb., halálbüntetés terhe mellett (Jel. 13. rész). Ugyanerről az időszakról Dániel ezt írja: "És megnöve mind az ég seregéig; és a földre vete némelyeket ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodá. És a seregnek fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az ő szentségének helye. És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van", valamint "csodálatosképpen pusztít és jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek népét. És a maga eszén jár, és szerencsés lesz az álnokság az ő kezében, és szívében felfuvalkodik és hirtelen elveszt sokakat" (Dán. 8:10-12. és 24-25.) Ami kizárja, hogy ez ugyanarról az időszakról szóljon, mint az Úr napja v. a harag napja v. Isten haragja, mivel amikor Isten egy helyen kiontja a haragját, akkor akit megítél, az nem jó szerencsés lesz, hanem az olyan, mint az özönvíz, vagy olyan, mint Szodoma és Gomorra elpusztítása. Ahogy Sofóniás fogalmaz, azon a napon: "kiontatik vérük, mint a por, és testük, mint szemét." (Sof. 1:17)

- A harag napja v. az Úr napja v. Isten haragja: kezdetét a nap és a hold elsötétedése, az ég megrendülése és csillagok lehullása, valamint földrengés jelzi azokon a helyeken, ahol a Biblia erről beszél. Jézus ezeket a jeleket a nagy nyomorúság utánra (ez nem egyenlő Dániel 70. évhetének végével, mert "a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok." - Máté 24:22!) teszi a Máté 24:29-ben. És azt mondja, hogy ezzel egyidőben látja meg mindenki "az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel" (24:30), és ezzel egyidőben történik meg a választottak összegyűjtése (24:31), és amikor Noé és Lót napjaihoz hasonlítja ezt az eljövetelt (Máté 24:37-42, Luk. 17:26-30), akkor egyértelművé teszi, hogy ehhez a két történethez hasonlóan a választottak biztonságba helyezését követően itt is azonnal megkezdődik az ítélet és az istentelenek elpusztítása. Tehát nemcsak a Jézus eljövetelét kísérő jelek egyeznek meg az Úr napja/harag napja kezdetét leíró próféciákkal, hanem a Jézus eljövetelét kísérő események is. Ez azt jelenti, hogy az elragadtatás a nagy nyomorúság után (azt mintegy félbeszakítva), de Isten haragja előtt történik meg, valamikor Dániel 70. évhetének második felében. A Jelenések könyvének időrendjében elhelyezve ez azt jelenti, hogy a nagy nyomorúság a 6. pecsét felszakításáig tart, a harag napja pedig a trombitákat és a harag poharait foglalja magában. S láss csodát, a puzzle összeáll: a Jelenések 6-ban is a harag napja akkor kezdődik, amikor a nap és a hold elsötétül, az ég megrendül, a csillagok lehullanak és reng a föld, s ugyanekkor meglátják az istentelen emberek eljönni Krisztust nagy hatalommal és dicsőséggel, és ugyanekkor kerülnek át a szentek a földről a Mennybe.

Vagyis összefoglalva: Isten a saját haragja elől valóban kimenti az övéit, de ez nem azt jelenti, hogy a nagy nyomorúság elől menti ki őket. De mivel egyesek nem képesek látni, hogy a nagy nyomorúság nem esik egybe a harag napjával, hanem pont hogy addig tart, amíg Jézus visszajövetele és a harag napjának megkezdődése véget nem vet neki, ezért a vita továbbra is parttalan marad, mert azt hiszik, hogy Isten úgy veri haraggal és csapásokkal a földet, hogy az Egyház még itt van, ami nyilvánvalóan ellentmond az elragadtatásról szóló újszövetségi ígéreteknek. Valójában ennek épp az ellenkezője igaz: ha valaki azt hiszi, hogy Isten a saját gyermekeit veri azokkal az elképesztően súlyos ítéletekkel, amelyek a trombitákhoz és a harag poharaihoz vannak kapcsolva, azok nem mi vagyunk, hanem pont a pretribulációs elragadtatás hívei. Mert ők bizony azt tanítják, hogy lesznek olyan, az elragadtatásig "alvó", "névleges" keresztények, akik "késve" ébrednek föl, és nekik át kell menniük mindazokon a csapásokon, melyekkel Isten fogja az Antikrisztus birodalmát sújtani az ő rettenetes haragjában.

Két fontos mellékszál: miért nem kezdődhet meg a harag napja mindjárt az antikrisztusi rendszer felállításakor?

1. Az egész föld bírája tökéletes igazságot szolgáltat

Úgy gondolom, hogy nagyon érdekes, hogy azok az emberek, akik a pretribulációs elragadtatás valóságáról meg vannak győződve, úgy hiszik, hogy az antikrisztusi rendszer teljes 7 éves időtartamát azonosíthatják Isten haragjával, és azt Isten csapásai fogják végigkísérni (és emiatt lesz a földön "nagy nyomorúság"), és igazából ezért gondolják úgy, hogy az Egyház már nem lehet itt abban az időszakban. Ugyanakkor (azonkívül, amit Dániel 8. részéből már kiemeltem, hogy egy jó darabig abszolút jó szerencsével fog cselekedni az Antikrisztus) ha az ószövetségi isteni ítéleteket megvizsgáljuk, azokból nem úgy tűnik, hogy Istennek ez a módszere - nekem inkább úgy tűnik, hogy mindig a lehető legutolsó pillanatig vár és tűr. Jézus Noé és Lót példáját adja hasonlatnak, hogy szemléltesse, hogyan fog történni az ő visszajövetele, és biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül.

Noé idejében már bőven "megérett" az emberiség a pusztulásra, mégis Isten kivárja, míg Noé megépíti a bárkát, ami lehetett akár 100 év is. Azok a napok hihetetlenül gonoszak voltak (bár nem annyira, mint az antikrisztusi idők lesznek), hiszen az özönvízkor az egész emberiségből egyedül Noé és családja volt igaz Isten előtt (1Móz. 7:1), a föld megtelt erőszakoskodással és fajtalankodással. A Biblia elég szűkszavú a körülményekről, de pl. a Talmud azt írja, hogy az emberek gúnyolták az ítélet közeledtét hirdető és bárkát építő Noét, sőt meg is akarták ölni. Mégis azt olvassuk az 1Péter 3:20-ban, hogy Isten hosszútűrően várt ebben az időben (ami arra is engedhet következtetni, hogy lehetőség lett volna a megtérésre). Tehát Noénak ezt el kellett viselni egészen az Isten ítélete megérkezésének előestéjéig.

Hasonlóképp, Lót idejében Szodoma rendkívül bűnös város volt, sőt már akkor az volt, amikor Lót odaköltözött (1Móz. 13:13), legalább 15 évvel a város pusztulása előtt. S mikor Isten lejött "megnézni" a helyzetet, Ábrahámmal való beszélgetéséből kiderül, hogy ha talált volna még csak 10 igazat a városban, nem került volna ítélet alá (1Móz. 18:32). Az indok: "Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-e igazságot?" (18:25.) De csak egyet talált: Lótot, akit két lányával együtt kimentett a városból, és utána az egészet elpusztította. De előtte Lótnak hosszú évekig el kellett viselnie az akkori világ valószínűleg leggonoszabb emberi közösségének társaságát (vö. 2Pét 2:7-8).

Azaz ezekből a történetekből világosan kiderül, hogy nem kezdődik addig az ítélet, amíg igazak vannak a gonoszok között. Ezt Jézus is megerősíti a konkolyos példázatában (Máté 13:29-30). Most lényegében tökmindegy, hogy az utolsó 7 év során itt lévő keresztények alatt az Egyházról beszélünk-e, vagy csak az elragadtatás után az antikrisztusi korban (állítólag) megtérő szentekről, a lényeg az, hogy a Biblia szerint mindenképpen lesznek igazak mindenfelé a világon az antikrisztusi rendszer leggonoszabb időszakában is, azaz a 3,5 év után kezdődő nagy nyomorúságban (méghozzá "megszámlálhatatlan sokaság"-nak nevezi azok tömegét, akik a nagy nyomorúságból érkeznek a mennybe). Ha Isten (így a pretribulációs logika) nem ítélheti meg a világot, amíg itt van az Egyház, vajon megítélheti-e akkor, amikor itt vannak a nagy nyomorúság szentjei?! Természetesen nem, hiszen Isten soha nem változik meg, és a saját szabályait nem rúgja fel! "Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-e igazságot?"

Azaz, akármilyen elragadtatásban is higgyünk, az Isten haragja semmiképpen nem kezdődhet meg addig, amíg igazak vannak a földön, mégpedig azért, mert ez az ítélet hasonlóan totális, mint Noé korában az özönvíz vagy Lót korában a Szodomát és Gomorát érő kénes tűzeső. Tehát a harag napja semmiképp nem azonosítható sem Dániel 70. évhetével, sem a nagy nyomorúsággal, ezeknél mindenképpen rövidebb ideig tart, de akkor már egyáltalán nem lesznek szentek a földön, mert Isten a Jézus által hivatkozott két történelmi példában már bemutatta, hogy a menetrend mindig: előbb az evakuáció, aztán az ítélet. Az egyetlen kivétel [amennyiben ez a rész értelmezhető szó szerint, ez vita tárgya] a Jelenések 12 szerint fizikailag szűk helyen összegyűjtött, a pusztába kimenekített, Michaél angyal által személyesen őrzött Izrael népe lesz, akik a földön maradnak és csak akkor szabadulnak meg, amikor Krisztus az Olajfák hegyére teszi a lábát, és elpusztítja az armageddoni csatában az ellene összegyűlt seregeket.

2. A harag beteljesedése előtt a gonoszságnak is be kell teljesednie

De ez még mindig csak az egyik szál volt. A másik talán még érdekesebb: Isten nem kizárólag az igazak számát és érdekeit veszi figyelembe olyankor, amikor arról dönt, hogy elérkezett-e már az ítélet ideje egy gonosz nemzetségen, vagy sem. A másik fontos szempont: a gonoszságnak be kell teljesednie, mielőtt megítélné!

Ezt mondja az Úr Ábrámnak:

1Móz 15:13  "És monda [az] [Úr] Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
1Móz 15:14  De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annak utána kijőnek nagy gazdagsággal.
1Móz 15:15  Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
1Móz 15:16  Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az emoreusok gonoszsága még nem tölt be."

Mit is jelent ez? Isten ugyebár előtte megígérte Ábrámnak, hogy neki és leszármazottainak adja Kánaán földjét örökségül (1Móz. 12:7). Ugyanakkor itt egy látomásban azt jelenti ki neki, hogy ez csak 400 évvel később fog bekövetkezni, mert az ígéret földjének jelenlegi lakói még nem értek meg a megítéltetésre! Holott Isten, ha akarta volna, nyomban odaadhatta volna már Ábrámnak is a megígért földet, de azt mondta, hogy majd csak a negyedik nemzedék idejében teljesíti ezt az ígéretét, mert az emoreusok gonoszsága még nem teljesedett be. Magyarul csúsztatva lett a terv, mert akiket ki kellett volna űzni/irtani arról a földről (olyan brutális módon, ahogyan az aztán később meg is történt), azokkal szemben ez [még akkor] nem lett volna igazságos! Óriási kijelentés van ebben a nagyon fontos részletben, mert azt mutatja, hogy Isten nem azért irtotta ki Izrael elől Kánaán földjének lakóit, mert "útban voltak" a terve (ti. hogy azt a földet Ábrahám magjának adja) végrehajtásához, hanem a gonoszságuk miatt irtotta ki őket. És ezt nem úgy csinálta, hogy amikor már aktuális lett volna ennek a tervnek a végrehajtása, akkor "kikiáltotta" őket gonoszoknak, hanem képes volt 400 évet várni annak érdekében, hogy ne igazságtalanul űzze ki az ígéret földjéről a kánaánitákat.

Ez tehát azt jelenti, hogy Isten sohasem kénye-kedve szerint, nem személyválogatóan, hanem mindig igazságosan cselekszik, és az Ő igazságosságához az is hozzá tartozik, hogy a gonoszokat is csak akkor ítéli meg, amikor már a végső gonoszsági bizonyítvány ki van róluk állítva. Ha ez mindig is így volt Istennél, akkor az utolsó időkben is így kell lennie.

Ugyebár láttuk, hogy Jézus visszajövetele és az elragadtatás a hatodik pecsét felnyitásakor történik a Jelenések könyve szerint. Mit is olvasunk a Jelenések könyvében az ötödik pecsét felnyitásakor erről az időzítésről?

Jel 6:9  "És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, amelyet kaptak.
Jel 6:10  És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?
Jel 6:11  Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nekik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, amíg beteljesedik mind az [ő] szolgatársaik [nak], mind az ő atyjukfiai [nak száma,] akiknek meg kell öletniök, amint ők is [megölettek]."

A fenti felvezetés után, kell még ehhez bármit hozzáfűzni? :)

Isten haragja és ítélete, mint eddig minden alkalommal, ezúttal is akkor fog eljönni, amikor a gonoszok gonoszsága beteljesedik. Vagyis arról van szó, hogy nem az Antikrisztus nem jöhet el addig, amíg itt van a földön az Egyház (ami a pretribulációs logika alapvető tévedése), hanem arról, hogy az Isten haragja nem jöhet addig, amíg az Antikrisztus rendszerének gonoszsága el nem éri a csúcspontját! Ezt pedig, mint ahogy János elárulja, az Isten szolgái, a keresztények ellen elkövetett gonoszságokban, gyilkosságokban fogják lemérni: "amíg be nem teljesedik azoknak száma, akiknek meg kell öletniük" - ennyire vérszomjas Isten? Szeretné x számú szolgájának a halálát végignézni? Természetesen nem. Hanem annak az "indikátora", végső bizonyítéka, hogy az antikrisztusi rendszer és így az egész emberiség gonoszsága tényleg elérte a 6000 éves csúcspontot, a lemészárolt ártatlan, igaz emberek száma lesz, az a végtelenül, vadállatian, vegytisztán gonosz és gyilkos és erőszakos indulat, amellyel az emberek az Antikrisztus vezetésével gyűlölni fogják nemcsak Istent, hanem minden egyes földi képviselőjét is. Nem ismerős, megintcsak? Az 1Mózes 6-ban nem arról volt szó, hogy azért döntött úgy Isten, hogy eltörli az emberiséget, mert "megtelt a föld erőszakoskodással"? Csak halkan kérdezem: vajon annak az oka, hogy Noé egyedül maradt igaz az egész emberiségben, az általános romlottságon túl nem lehetett-e részben az is, hogy az Isten többi szolgáit addigra kiirtották a földről?

A végidők eseményeinek időrendje jelenlegi látásom szerint, Igékkel (magyarázatok kékkel és zárójelben):

1. Nem jön el a Templom megszentségtelenítése előtt

2Thess 2:1  Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve, [Krisztus eljövetele = egybegyűlés --> az elragadtatás ugyanaz, mint a Jézus Krisztus eljövetele]
2Thess 2:2  Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk [tulajdonított] levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja. [Ne higgyetek azoknak, akik szerint már megtörtént, vagy küszöbön áll az elragadtatás. "Ama napja": melyik is? Az egybegyűlés és az eljövetel napja, ami tehát egy és ugyanaz!]
2Thess 2:3  Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik előbb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, [Mert az elragadtatás nem történik meg a pusztító utálatosság - ahogy erre Jézus utal - feltevése előtt, amely Dániel 70. évhetének közepén, 3,5 évvel a kezdete után következik be]
2Thess 2:4  Aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát. [lásd Dániel 9:27 és 11:31, valamint Máté 24:15 - Pál teljes összhangban van az Írás többi részében vázolt menetrenddel: az ószövetségivel is, és a Jézus által elmondottal is. Mint fentebb kiderül, azért kellett mégis ezt levélben megírnia, mert valakik azzal riogatták a thesszaloniki tanítványokat, hogy már itt van/meg is történt az elragadtatás. Pál egyértelművé teszi, hogy a kérdés abszolút nem aktuális, amíg a szenthely megszentségtelenítése meg nem történik, tehát előbb ezt kell figyelni, hogy megtörténjen és utána lehet várni az elragadtatást!]

2. A Templom megszentségtelenítése után sem jön még el azonnal

Máté 24:15  Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, amelyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen... [ugyanaz, amiről Pál beszél, Dániel 70. évhetének közepén, 3,5 évvel az utolsó évhét kezdete után]

Máté 24:21  Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha. [tehát ezzel egy időben kezdődik a nagy nyomorúság, 3,5 évvel az utolsó évhét kezdete után - ennek ideje 42 hónap, illetve Izrael számára 1260 nap - Jel. 11:2, 13:5 és 12:6]

Máté 24:22  És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok. [Milyen napok? Hát az 1290 nap, amiről Dániel szólt (Dán. 12:11) - a Jelenésekben ez csak 1260, ált. értelmezés szerint azért rövidebb 30 nappal, mert Jézus ekkor jön vissza immár a szentekkel együtt, hogy Izraelt az armageddoni csatában megszabadítsa. Vagyis az elragadtatás pontos napját és óráját azért nem lehet tudni, mert előre nem ismerhető számú nappal az Antikrisztus uralma napjainak vége előtt megtörténik - a második 3,5 év letelte előtt már visszajön Jézus és megtörténik az elragadtatás - az Egyház felmegy a menyegzőre; illetve megkezdődik a harag, majd amikor ténylegesen vége lesz a 42 hónapnak, akkor megtörténik a végső leszámolás és Izrael megszabadítása is - Jel. 19:11-21.]

Máté 24:23  Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Íme, itt a Krisztus, vagy amott; ne higgyétek... [ha ezt mondja "AKKOR"! Mikor? A nagy nyomorúságkor! Vigyázzatok, mert ennek előtte nem lesz semmilyen eljövetelem, sem "itt", sem "amott"!]

Máté 24:26  Azért ha azt mondják majd néktek: Íme a pusztában van; ne menjetek ki. Íme a belső szobákban; ne higgyétek. [Mit jelent az, hogy "a pusztában" vagy "a belső szobákban"? Azt, hogy ezek a hangok azt hirdetik majd, Jézus visszajöveteléhez itt és itt kell lenni, mert különben titkon megtörténik és te lemaradsz róla! De mit mond Jézus? Hogy senki ilyennek ne higgyetek: vigyázzatok, mert nem lesz semmilyen "titkos" eljövetelem, sem kinn, sem a belső szobákban!!! MERT:]

Máté 24:27  Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is (...) [merthogy amikor én tényleg eljövök, azt mindenki látni fogja!!!]

Máté 24:29  Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek. [ezek lesznek a jelei az eljövetelemnek a nyomorúság után! - direkt olyanokat mond (elsötétedő nap és hold, nagy égi jelek), amelyekről Jézus zsidó hallgatóságának azonnal beugrottak az ószövetségi próféciák, melyek szerint ezek a jelek harangozzák be az Úr napjának eljövetelét: pl. Jóel 2:31, Sof. 1:14-18; Újszöv.-ben Apcs 2:20 és Jel 6:12 is megerősíti]
Máté 24:30  És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. [És AKKOR jövök el! Hogyan? "Feltetszik" (phainó = megjelenik, ragyog, fénylik) a jelem az égen - mindenki látni fogja! Ha ezeket a jeleket figyelitek, nem téveszthetitek el!]
Máté 24:31  És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig. [és ekkor megtörténik a választottak egybegyűjtése - uam. az elragadtatás, ld. alább 3. pont]

Máté 24:32  A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:
Máté 24:33  Azonképpen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt. [Ezeket a jeleket figyeljétek, és ebből tudni fogjátok, amikor már küszöbön áll a visszajövetelem! Ne azokra figyeljetek, akik azt mondják, Íme itt, vagy íme amott van, hanem ezekre a jelekre, amiket itt adtam! Minden más csak hitetés!]

3. Az elragadtatás pillanatának mikéntje, részletei

1Kor 15:51  Íme titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
1Kor 15:52  Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. [uam. a választottak egybegyűjtése nagy trombitaszóval a Máté 24:31-ben = elragadtatás]

4. Az elragadtatás elhelyezése az apokaliptikus időrendben1: az első 5 pecsét felszakítása után még nem

Jel 6:9  És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, amelyet kaptak. [az elragadtatáskor az elhunyt szentek teste föltámad - az itt szereplők viszont még testben nem támadtak fel, csak lelkek!]
Jel 6:10  És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?
Jel 6:11  Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nekik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, amíg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjukfiainak száma, akiknek meg kell öletniök, amint ők is megölettek. [még folyamatban van egy masszív keresztényüldözés a földön - nagy nyomorúság, vö. Máté 24:21-22. és alább 6.b. pont]
 

5. Az elragadtatás elhelyezése az apokaliptikus időrendben2: az első 6 pecsét felszakítása után azok a jelek történnek, amelyek Jézus szerint akkor lesznek, amikor Ő visszajön, a próféciák szerint az Úr napjának kezdetekor

A jelek:

- a nap és a hold elsötétedése (Máté 24:29, Jóel 2:31, Apcs. 2:20, Sof. 1:15, Ámós 5:18., 20., Ámós 8:9, Ézs. 13:10)

- csillagok lehullása, ég megrázása (Máté 24:29, Zsid. 12:26, Ézs. 13:10., 13., Ez. 32:7-8.)

- földrengés (Jézus nem mondja, de a többi idevágó prófécia igen: Jel. 6:12, Ámós 8:8, Ézs. 13:13)

Jel 6:12  Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és íme nagy földindulás lőn, és a nap feketévé lőn mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lőn, mint a vér;
Jel 6:13  És az ég csillagai a földre hullának, miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza.
Jel 6:14  És az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték. [Ugyanazok a jelek, mint amiket Jézus mond a Máté 24:29-30-ban arról, hogy milyen körülmények között történik az ő eljövetele. Két bizonyság megáll - egyedül ezt kell figyelni!!! - nota bene: 13. versben érdekes, hogy a fügefa-hasonlat megjelenik - Jézus pont azt mondta, hogy a fügefáról vegyük a példát, ha tudni akarjuk, mikor van "az ajtó előtt" az elragadtatás! - Máté 24:32-33]

6. A következő jelenetben a megdicsőült, feltámadott Egyház fenn van a Mennyben, amíg Isten kiönti haragját a Földre - tehát a 6. pecsét felnyitásakor megtörtént az elragadtatás!

Jel 7:9  Azután látám, és íme egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyi szék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak; [a 6. pecsét után, de a 7. pecsét előtt vagyunk - és a szentek már feltámadva a Mennyben vannak az Úrral - vagyis közben meg kellett történjen az elragadtatás, mert a 6. pecsét előtt még egy részük az oltár alatt volt, egy részük pedig még a földön, üldöztetés közepette! - ld. 4. pont]

    6. a. A földön maradó emberek látják, hogy Jézus az, aki visszajött (vö. Máté 24:30), és felismerik, hogy ez az Isten haragjának kezdetét jelenti

Jel 6:15  És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magukat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba;
Jel 6:16  És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi székben ül, és a Bárány haragjától:
Jel 6:17  Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg? [Az, hogy ezeket mondják, összhangban van azzal, amit a Máté 24:30 mond arról, hogy mit csinálnak az emberek, amikor meglátják Jézust visszajönni: "És akkor sír a föld minden nemzetsége" - vö. Sof. 1:8. Egyértelmű, hogy Jézus megjelenése tökéletesen váratlanul éri őket, "mint a tolvaj éjjel", hiszen ha ezt előre látták volna, nem úgy viselkedtek volna, mint egész eddig a pillanatig.]

    6. b. Elragadtatás = gabonaaratás (vö. Máté 13:30) - egyértelműen egy masszív keresztényüldözést követően történik

Jel 14:11  És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, akik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi. [az ég közepén repülő angyal figyelmezteti a föld lakosait, hogy semmiképp ne vegyék fel a fenevad bélyegét, mert az véglegesen kizár az üdvösségből]
Jel 14:12  Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét! [most dől el, hogy ki menti meg a lelkét: "A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket." (Luk 21:19) - ki az, aki élete árán is megtartja az Isten parancsolatait és a Jézus hitét. "Légy hű mind halálig, és neked adom az életnek koronáját." (Jel. 2:10) "Aki győz, annak nem árt a második halál." (Jel. 2:11) "És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért; és az ő életüket nem kímélték mind halálig." (Jel 12:11)]
Jel 14:13  És hallék az égből szózatot, amely ezt mondja vala nekem: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket. [fáradság = koposz --> ütés, kimerültség, fájdalom, szenvedés. megnyugosznak = anapauó --> megállít, megszűnik, megnyugszik. Borzasztó, amit átélnek, mégis boldogoknak mondja őket Isten!]
Jel 14:14  És látám, és íme vala egy fehér felhő; és a felhőn üle [valaki], hasonló az embernek Fiához, a fején arany korona, és a kezében éles sarló. [vö. Máté 24:30b: "és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel."]
Jel 14:15  És más angyal jöve ki a templomból, nagy szóval kiáltván annak, aki a felhőn ül vala: Indítsd a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt. [érdekes: megszáradt = xérainó - nem csak azt jelenti, hogy kiszárad, megszárad, hanem elapad, elsorvad is - átvitt szellemi értelemben is érthető! - vö. Jel. 7:16]
Jel 14:16  Bocsátá azért, aki a felhőn ül vala az ő sarlóját a földre; és learattaték a föld.

    6. c. És az elragadtatás után itt is azonnal jön a harag - összhangban a Jelenések 6. résszel, és azzal, amit Jézus mond az eljöveteléről, amikor Noé és Lót napjaihoz hasonlítja (Luk. 17:26-30)

Jel 14:17  És más angyal jöve ki a mennyben való templomból, s annál is éles sarló vala.
Jel 14:18  Más angyal is jöve ki az oltártól, akinek hatalma vala a tűzön, és kiálta nagy szóval annak, akinél vala az éles sarló, ezt mondván: Bocsásd a te éles sarlódat, és szedd meg a föld szőleinek gerézdeit; mert megértek annak szőlei.
Jel 14:19  Bocsátá azért az angyal az ő éles sarlóját a földre, és a földnek szőleit megszedé, és veté az Isten haragjának nagy borsajtójába.
Jel 14:20  És megtaposták a borsajtót a városon kívül, és vér jöve ki a borsajtóból a lovak zablájáig, ezer hatszáz futamatnyira.

7. Az elragadtatás után jön a 7 trombita

Jel 8:1  És mikor felnyitotta a hetedik pecsétet, lőn nagy csendesség a mennyben, mintegy fél óráig.
Jel 8:2  És látám azt a hét angyalt, aki az Isten előtt álla; és adaték nekik hét trombita. [mivel a 7. pecsét felnyitását követően történik, így mindenképpen a pecsétek (s így az elragadtatás) után jönnek a trombita-ítéletek (most nem részletezem őket)]

8. A hetedik angyal is trombitál - lejárt az idő!

Jel 10:5  És az angyal, akit láték állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az égre,
Jel 10:6  És megesküvék arra, aki örökkön örökké él, aki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet és a benne valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen:
Jel 10:7  Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, amint megmondotta az ő szolgáinak a prófétáknak.

Jel 11:15  A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lőnek a mennyben, amelyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, aki örökkön örökké uralkodik.
Jel 11:19  És megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában; és lőnek villámlások és szózatok és mennydörgések, és földindulás és nagy jégeső. [Egyelőre nem tudom bizonyítani, de feltételezésem szerint az, hogy a 7. trombitaszókor lejár az idő, megfeleltethető Dániel 70. évhete, a 2*1260 nap végének. Ha így van, akkor ekkor kezdődne Isten haragja és 30+15 napig tartana, Dán. 12:11-12. alapján. Talán 30 nap az első 6 pohár és 15 nap az armageddoni csata, ami szerintem egybeesik a harag 7. poharával és a talentumnyi (kb. 20 kilós) jégdarabokból álló jégesővel és Isten haragja hevének borsajtójával is. - vö. Sof. 1:17, Jóel 3., Ézs. 34., 63:1-6., Jel. 14:18-20., Jel. 19:13-15.]

9. A harag 7 poharának kitöltése

Jel 15:1  És láték mennyben más nagy és csodálatos jelt: hét angyalt, akinél vala a hét utolsó csapás; mert az által teljesedett be az Istennek haragja. (...)
Jel 16:1  És hallék nagy szózatot a templomból, amely mondja vala a hét angyalnak: Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát.

(...)

Jel 16:12  A hatodik angyal is kitölté az ő poharát a nagy folyóvízre, az Eufráteszre; és kiszárada annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessék.
Jel 16:13  És láték a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lelket kijőni, a békákhoz hasonlókat;
Jel 16:14  Mert ördögi lelkek azok, akik jeleket tesznek; akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe gyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára.

Jel 16:16  Egybegyűjték azért őket a helyre, amelyet zsidóul Armageddonnak neveznek. [a föld minden királyait és hadseregeit ide gyűjti a Sátán a mindenható Isten elleni háborúra az Antikrisztus vezényletével]
Jel 16:17  A hetedik angyal is kitölté az ő poharát a levegőégre; és nagy szózat jöve ki a mennyei templomból a királyi széktől, amely ezt mondja vala: Meglett!

Jel 16:18  És lőnek zendülések és mennydörgések és villámlások; és lőn nagy földindulás, amilyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy.
Jel 16:19  És a nagy város három részre szakada, és a pogányok városai elesének; és a nagy Babilon megemlítteték az Isten előtt, hogy adjon annak inni az ő búsult haragja borának poharából.
Jel 16:20  És minden sziget elmúlék, és hegyek nem találtatának többé. [vö. Zsolt. 97:5]
Jel 16:21  És nagy jégeső, mint egy-egy tálentum, szálla az égből az emberekre; és káromlák az Istent az emberek a jégeső csapásáért; mert annak csapása felette nagy.

10. Az utolsó nagy csata - Armageddon/Jósafát völgye

Jel 19:11  És látám, hogy az ég megnyílt, és íme vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hívatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. (...) [Krisztus]

2Thess 2:8 (...) a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével (...) [Antikrisztus]

Jel 19:19  És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, aki a lovon ül vala és az ő serege ellen.
Jel 19:20  És megfogaték a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette ő előtte, amelyekkel elhitette azokat, akik a fenevad bélyegét felvették, és akik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének:
Jel 19:21  A többiek pedig megöletének a lovon ülőnek kardjával, amely az ő szájából jő vala ki; és a madarak mind megelégedének azoknak húsával. [a szájból kijövő kard valószínűleg az Úr beszéde, amivel a csapásokat méri az ellenségeire - vö. Jel. 1:16, Zsidó 4:12]
 

Az elragadtatást közvetlenül megelőző és az azt követő események karakterisztikája:

Luk 17:26  És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.
Luk 17:27  Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mindama napig, amelyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte. [egyedül Noé tudott Isten tervéről és a menekülőútról, a többiek a megszokott életüket élték, nem vettek észre semmit; ő megmenekült, de utána azonnal Isten haragja lesújtott és mindenki meghalt az ítéletben]
Luk 17:28  Hasonlóképpen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;
Luk 17:29  De amely napon kiment Lót Szodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett: [egyedül Lót tudott a menekülőútról, a többiek nem vettek észre semmit; ő megmenekült, de utána azonnal Isten haragja lesújtott és mindenki meghalt az ítéletben]
Luk 17:30  Ezenképpen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik. [ugyanígy fog történni az elragadtatáskor: akik igazak, azok tudni fogják, mikorra kell készen állni, és távoznak a "vészkijáraton"; utána azonnal lesújt Isten haragja és ítéletében elpusztul a föld népe. Nota bene: megjelenik = apokalüptó --> feltár, leleplez, megmutat! Amiről itt beszél, az egyértelműen látható eljövetel. Ha az itt leírt esemény nem az elragadtatás lenne (mert a pretrib. elmélet szerint az elragadtatás láthatatlan, titkos lesz), hanem az, amikor Jézus az armageddoni csatára tér vissza, az teljességgel kizárná azt, hogy ezen a ponton még ne vegyenek észre semmit az emberek...]

[Mindkét esetben, Noénál és Lótnál is, a legvégsőkig várt Isten béketűrése. Amíg csak egy igaz is volt az ítélettel sújtandók között, addig nem kezdte meg Isten a csapást. "Siess, menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig, míg oda nem érsz." - mondja a Szodomát elpusztító angyal Lótnak (1Móz 19:22). A mentőakciónak sem Noénál, sem Lótnál nem az volt a célja, hogy az igazakat a próbatételek és a gonosz emberek elől kimenekítse, hanem az volt az oka, hogy Isten egy grammnyi haragot sem akart kiontani az emberekre addig, amíg igazak voltak közöttük, ezért a Maradékot muszáj volt eltávolítani közülük. Ahogy Jézus is mondja a Máté 13:29-30-ban: nincs addig gazolás, amíg a búza a földben van és teljesen meg nem érik. "Hagyjátok, hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe."

A pretribulációs elragadtatás hívei azt az abszurd nézetet tartják, hogy egy adott időpontban Isten kiveszi előbb a népének egy részét a földről, "akik már készen állnak", és velük együtt a pünkösdkor érkezett és azóta itt lévő Szent Szellem jelenlétét visszavonja, hogy felléphessen az Antikrisztus. Majd utána egy csomó ember ("későn ébredők", "hátrahagyottak") még megtér [hogyan térnek meg igehirdetők nélkül?], ezek nagy részét hagyja lemészárolni [Szent Szellem nélkül, a történelem legnagyobb szellemi nyomásának és hitetésének közepette, ők hogyan fognak mártírhalált vállalni?], de közben már az Antikrisztus birodalmát, benne a hátrahagyott szentekkel, elkezdi sújtani a csapásokkal, aztán kitölti a harag 7 poharát. A lemészárolt hátrahagyott szenteknek egy külön feltámadást biztosít, és végül Armageddonnál elintézi az Antikrisztus seregét. Hát, bocsánat az erős kifejezésért, de én eddig valahogy nem ilyen őrültnek ismertem meg Istent.]

Nézzük meg a tíz szűz példázatát:

Máté 25:1 Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé.
Máté 25:2 Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.
Máté 25:3 A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat; [Tehát az ő lámpásaikban is volt olaj, annyi amennyi.]
Máté 25:4 Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben. [A lámpásban lévő olajon túl, plusz edényekben tartalék olajat is vittek.]
Máté 25:5 Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.
Máté 25:6 Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe!
Máté 25:7 Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.
Máté 25:8 A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak. [Vagyis égtek azok, csak a hosszú várakozás miatt fogytán bennük az olaj]
Máté 25:9 Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.

Máté 25:10  Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és akik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó. [A pretribulációs elmélet hívei egyetértenek azzal, hogy a 10 szűz példázata az elragadtatásról szól. Itt láthatjuk, hogy Jézus az előző, Noéval és Lóttal kapcsolatos gondolatot viszi tovább: még abban is hasonlít Noé történetéhez, hogy az elragadtatás után bezáratik az ajtó - vö. 1Móz. 7:15-16: Kettő-kettő ment be Noéhoz a bárkába minden testből, melyben élő lélek volt. Amelyek pedig bementek, hím és nőstény ment be minden testből, amint parancsolta Isten őnéki: és az Úr bezárta utána az ajtót.]
Máté 25:11  Később pedig a többi szüzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk. [hűha... mégis vannak hátrahagyottak?!]
Máté 25:12  Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket. [Aki lekésett, annak nincs második esély! Nem volt Noé idejében sem, nem volt Lótnál sem! Nagyon nehéz elképzelni, hogy azok az emberek, akiknek ezt mondja az Úr az elragadtatáskor, szinte azonnal ezután elkezdenek mártírokká válni és az életüket adni Krisztusért.]
Máté 25:13  Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő.

[A 10 szűz példázatában még egy másik fontos részletet is félreinterpretálnak általában a pretribulációs elmélet hívei, amikor ez alapján tanítanak az elragadtatásról. Azt mondják ugye, hogy az 5 bolond szűznek és az 5 okos szűznek is van olaja, de az okosoknak tartalék is van, ezért ők készen állnak, amikor megjön a vőlegény, a bolondok meg nem, mert akkor jönnek rá, hogy kevés az olajuk. De hogy is interpretálja az okos és a bolond szűzek közti különbséget a pretribulációs elmélet? Hogy az okosok bemehetnek, mert már készen vannak, a bolondok nem, mert lusták voltak, és még nincsenek készen. A példázat azonban pont a fordítottját mondja! A bolond szűzek is ugyanúgy készen voltak kezdetben, de késik a vőlegény, és az éjszaka során elveszítik az alkalmasságukat! Már nincsenek kész, amikor visszatér a vőlegény, nem pedig még! Óriási tanítás van ebben, és óriási különbség! Miről szól akkor ez a példázat? Arról, hogy a bolond szűzek azt mondják: ennyi olaj elég lesz, mert úgyis mindjárt visszajön a vőlegény; az okos szűzek pedig: tartalékot is viszek, mert ha az éjszaka közepéig vagy hajnalig is kell várnom a sötétben, addig is kitartok, annyi idő múlva is készen akarom várni!]

Megjegyzés: a nap és a hold fényének elsötétedése nem csak egyszer fog megtörténni az Úr napja során. A fent említett helyek az első ilyen alkalmat mutatják be, amely az Úr napjának kezdetét jelzi, és Krisztus eljövetelével van kapcsolatban, és maga Jézus adta ezt a jelet a Máté 24:29-ben, majd Jánosnak adott kijelentésében a Jel. 6:12-14-ben szándékosan ugyanezeket a jeleket sorolja fel, hogy biztosan lehessen tudni, hogy amiről itt szó van, az ugyanaz, mint amiről a Máté 24:29-ben van szó. Viszont még (legalább) egyszer elsötétedik a nap és a hold, amikor az ötödik trombitaszó utáni csapás bekövetkezik: a természetfeletti, pusztító "sáskák" (Jelenések 9. rész, Jóel 2:2-11.).

Meg szokták kérdezni: miért szeretnénk annyira itt látni még az Egyházat a nagy nyomorúság és az Antikrisztus uralma alatt?

Már magával a kérdéssel is probléma van. Alacsonyabb rendűnek állítja be azt a helyzetet, hogyha az Egyháznak üldöztetést kell szenvednie, azzal szemben, hogyha a végső küzdelem nélkül, a leggonoszabb gonosszal való konfrontáció nélkül felvétetik a Mennybe. És általában próbálják azt ráhúzni az ezen nézetet képviselőkre, hogy nem tartják elég szeretőnek, jóságosnak Istent. Mert - így a gondolatmenet - ha Isten hagyja, hogy ezen átmenjen az Egyház, akkor nekik az azt jelenti, hogy nem is szeret minket eléggé Isten, "szükségtelen" mértékben átenged a gonosz erőinek. Szerintük ez azt jelentené, hogy kvázi vereséget szenved a Szent Szellemmel betöltött Egyház az Antikrisztus és a Sátán erejével szemben. Erre nincsen szükség, és ez "nem lehet Isten akarata".

De valahogy engem az ilyen eszmefuttatásoknál jobban érdekel, mit mond az Ige arról, hogy mi Isten akarata, hogy mikor dicsőséges az egyház, és hogy mit jelent a győzelem:

2Tim 3:12  De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.

Pál kerek perec kijelenti, hogy ez mindenkire vonatkozik.

De miért van rá szükség?

Dán 11:31  És seregek állanak fel az ő részéről, és megfertőztetik a szenthelyet, az erősséget, és megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felteszik a pusztító utálatosságot.
Dán 11:32  És akik gonoszul cselekesznek a szövetség ellen, azokat hitszegésre csábítja hízelkedésekkel; ellenben az Istenét ismerő nép felbátorodik és cselekeszik.
Dán 11:33  És a nép értelmesei sokakat oktatnak, de hullanak fegyver és tűz miatt, fogság és rablás miatt napokig.
Dán 11:34  És miközben elhullanak, megsegíttetnek kicsiny segítséggel, és sokan csatlakoznak hozzájuk képmutató beszédekkel.
Dán 11:35  És elhullanak az értelmesek közül is, hogy megpróbáltassanak, megtisztíttassanak és megfehéríttessenek a vég idejéig; mert a rendelt idő még [hátra] van.

- Ha hitszegésre csábítanak, az mindaddig nem komoly próbatétel, amíg nem nyerek vele semmit. De ha a hitszegés bére az életben maradás, a hitben való kitartás bére pedig a kivégzés, akkor ahhoz olyan hit és bátorság kell, amely csak a legodaszántabb, legőszintébb Isten-keresőkben van meg. Meggyőződésem, hogy Isten olyan népet akar, amely tömegesen átesett ezen a próbatételen, mert a 11:35 erről szól.

- Dániel azt írja, az üldöztetésben (fegyver, tűz, fogság, rablás) megpróbáltatunk, megtisztíttatunk és megfehéríttetünk. Ez azt is jelenti egyúttal, hogy ha ezeken nem kellene átmennünk, akkor nem próbáltatnánk meg, nem tisztíttatnánk meg és nem fehéríttetnénk meg. Jelenleg a nyugati egyházból tömegével hiányzik is a szentségnek ez az állapota, mert nem üldözi senki. Még az igaz szívű emberből is csak akkor lehet kihozni a legtöbbet, ha kizökken ebből a stabil állapotból - ekkor kiderül, ki az, aki felbátorodik és cselekszik ilyen körülmények között is, és ki az, aki látszólag a kősziklán áll, de házának alapja valójában futóhomok. Tehát ki az, aki ténylegesen ismeri Istent, és ki az, aki csak mondja.

Ézs 48:10 Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemenczéjében.

Jel 3:5  Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt. (...)

Jel 3:17  Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:
Jel 3:18  Azt tanácslom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.
Jel 3:19  Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. (...)

Jel 3:21  Aki győz, megadom annak, hogy az én királyi székembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyi székében.

- A laodiceai gyülekezetet sokan az utolsó idők egyházkorszakának tartják - amiben ma élünk. Ennek a gyülekezetnek látszólag mindene megvan, amire szüksége van, de nincs tűzben megpróbált aranya és fehér ruhái. Azért mondja nekik Jézus, hogy szemgyógyító írral kend meg szemeidet, hogy láss, mert ezeknek a legfőbb problémájuk az, hogy nem olyan szemmel nézik a dolgokat, ahogy az Úr, nem ugyanazok a dolgok a fontosak a számukra. Hanem hogy gazdagok legyenek, bővölködjenek, minden természetes szükségük be legyen töltve... amik az Úr szemében vackok, arra mondják, hogy érték és gazdagság, közben meg Isten értékrendje szerint meztelenek és rútak és betegek. Szerintem tökéletesen ráillik ma a kereszténység jelentős részére ez a jellemzés, és ezzel nem ítélgetni akarom őket, mert nekem is van miben változnom. Mindnyájunknak van, nem ez a lényeg. De jobb, ha mi szerencsések és az Úr elképesztő kegyelmében élők, nyugati keresztények, ahelyett, hogy abban bíznánk, hogy ez így is marad az Úr visszajöveteléig, inkább kezdjük elfogadni és ízlelgetni a gondolatot, hogy milyenek vagyunk, ha az Úr szemével elképzeljük magunkat, vajon egy kemény, a fizikai létünket fenyegető próbatételt kiállnánk-e, fel tudnánk-e áldozni mindent és egyetlen másodperc alatt képesek lennénk-e mindent veszni hagyni az Úrért? Megmondom őszintén, én csak bízom benne, hogy igen, de nem tudom biztosan. Az antikrisztusi időkben az embereknek szembe kell majd nézniük többek között az éhezéssel, a rokonok és barátok árulásával, és a rendszer által felkínált "könnyű kimenekedés" lehetőségével: csak vedd fel a bélyeget, és senkinek nem esik bántódása. Ugyan már, nem nagy dolog az életedért. Vagy a gyereked, az anyád, a feleséged életéért...

- Dánielnél láttuk, hogyan lehet tűzben megpróbált aranyat venni, és fehér ruhákat. "Elhullanak... hogy megfehéríttessenek"! Meg kell érteni, hogy nem azért van erre szükség, mert Isten nem szeret minket, hanem azért, mert csak így lehet az Egyház tökéletes.

- "Aki győz" = "amint én is győztem". Jézus akkor győzött, amikor legyőzöttnek, megvertnek, a leggyengébbnek látszott: amikor a kereszten is béketűrést tanúsított, orcáját tartotta az őt verőknek stb. - ami után mehetett fel az Atyához a dicsőségbe. Ha úgy győzünk, ahogy Ő is győzött, akkor mehetünk a királyiszékbe!

Keresztényként nem az a legnagyobb siker, ha meggazdagszol és bővölködsz javakban, amit hitből szereztél meg, és teljes elégséggel mész a koporsóba, hanem az, ha mindenedből kifosztanak és a fejedet veszik a hitedért, és te mégis szilárdan kitartasz abban. Ennél nagyobb siker és ennél nagyobb győzelem nincsen!

Luk 21:12  De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek [titeket], adván a gyülekezetek elé, és tömlöcökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért.
Luk 21:13  De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok.
(...)
Luk 21:16  Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek [némelyeket] ti közületek.
Luk 21:17  És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért.
Luk 21:18  De fejeteknek egy hajszála sem vész el.
Luk 21:19  A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket.

Hogyan mondod az Úrnak, hogy hosszútűrő voltál, ha nem is voltál olyan helyzetben, amikor fogadat összeszorítva tűrnöd kellett?

Jel 3:10  Mivel megtartottad az én béketűrésre [intő] beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait.

Jel 7:13  Akkor felele egy a Vének közül, és monda nekem: Ezek, akik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik és honnét jöttek?
Jel 7:14  És mondék neki: Uram, te tudod. És monda nekem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.
Jel 7:15  Ezért vannak az Isten királyi széke előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyi székben ül, kiterjeszti sátorát felettük.
Jel 7:16  Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség:
Jel 7:17  Mert a Bárány, aki a királyi széknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet.

- Az elragadtatás utáni szentek látképéről szól ez a rész a Jelenések könyvében. Ezek mind a nagy nyomorúságból jönnek, és ott mosták meg, ott fehérítették meg a ruháikat! És bizony épp csak abbahagyták az éhezést, a szomjazást és a sírást!

- "Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt!"

2Pét 3:12  Akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!
(...)
2Pét 3:14  Annak okáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.
2Pét 3:15  És a mi Urunknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok;

- Jó dolognak tartsad, hogy az Úr hosszan eltűri a világ gonoszságait, hogy minél több idő legyen megtérni! Ne egy katasztrofális lehetőség legyen a szemedben az, hogy esetleg az Úr nem veszi ki a népét az Antikrisztus elől, hanem lásd meg benne a lehetőséget! Mert az üldöztetés nem szégyen és nem vereség, hanem dicsőség - a mártírhalál pedig a legnagyobb dicsőség!

Ján 21:18  Bizony, bizony mondom neked, amikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, ahova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, ahová nem akarod.
Ján 21:19  Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla neki: Kövess engem!

1Pét 4:12  Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek;
1Pét 4:13  Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek.
1Pét 4:14  Boldogok [vagytok], ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke, [amit] amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt.

Kövesd Jézust, s ha kell, légy részese a szenvedéseinek, és akkor követni fogod a dicsőségébe is!

Nincs hozzászólás.