Kezdőlap > Elragadtatás > Pretribulációs elragadtatás

Pretribulációs elragadtatás

Pontos adataim nincsenek, de legjobb tudomásom szerint jelenleg a kereszténységben a legtöbben arra számítanak, hogy az elragadtatás a "nagy nyomorúság" előtt fog megtörténni. Olyannyira közismert nézet (különösen az Egyesült Államokban), hogy a populáris irodalom (pl.: Left Behind sorozat) és filmgyártás is számos bőrt lehúzott már a témáról, sőt a népszerű dokumentumfilm-csatornák is foglalkoznak a témával (pl.: Nostradamus-hatás: A titkos elragadtatás). Az interneten számos olyan oldalt is találhatunk, melyeket keresztények a "hátrahagyottaknak" készítenek, hogy amikor megtörténik az elragadtatás, ne legyenek teljesen nyom nélkül azok, akik csak ekkor döbbennek rá, hogy mégis meg kellett volna térni Istenhez, amíg tartott a kegyelem.

A pretribulációs elmélet lényege

A lényegét nagyon reduktív módon határozva meg, két meghatározó eleme van az elméletnek: 1) az elragadtatás az Antikrisztus uralma / a nagy nyomorúság előtt történik, 2) az elragadtatás titkos esemény lesz, Jézus ez alkalommal még nem látható módon jön el.

1. elem: Pretribuláció

Mint az elragadtatásról szóló bevezetőben láttuk, az elragadtatás-elméleteket leginkább az különbözteti meg egymástól, hogy Dániel 70. évhetének viszonylatában hová helyezik el az eszkatologikus időrendben az elragadtatás eseményét.

A "pretribuláció" szó egy latin kifejezésből, a pre + tribulatio szóból ered, ahol pre = 'előtt', tribulatio = 'nyomorúság, megpróbáltatás, lelki kín' (egyébként a Máté evangéliumának (24:21) eredeti görög szövegében található thlipszisz = 'nyomás, szorítás, szorongattatás, megpróbáltatás' szónak a latin fordítása). A pretribulációs elragadtatás elmélete szerint tehát az Egyház elragadtatásának a "nagy nyomorúság" előtt kell megtörténnie. Mint említettük, a köznapi szóhasználatban a tribulációt azonosítani szokás Dániel 70. évhetével (bár maga Jézus nem ebben az értelemben használta). Vagyis a pretribulációs elragadtatás elmélete szerint az Egyház elragadtatása még azelőtt megtörténik, hogy

a) az Antikrisztus bármilyen formában színrelépne, vagy legalábbis

b) a 7 éves szövetség megkötése és az Antikrisztus uralma megkezdődne, de legkésőbb

c) a 7 éves uralom első felében, az első 3,5 évének végét megelőzően. (ez már egy ritka, megengedőbb verzió)

A pretribulációs nézetet egy alternatív kifejezéssel "eszképizmusnak" (angol escape = szökés, megmenekülés; escapism = a) légvárépítés b) eszképizmus ~ kb. "megszökésben hívés", "megszökés-orientáltság") is nevezik. A lényeg tehát, hogy az Egyház meg lesz kímélve az üldöztetéstől és a nyomorúságoktól. (Illetve, pontosabban: azok legdurvább időszakától, az Antikrisztus és szolgái általi üldöztetéstől.)

2. elem: Jézus titkos eljövetele

A pretribulációs elmélet szerint Jézus Krisztusnak az elragadtatáskori visszatérését meg kell különböztetni a "második eljövetelétől" (ami így már inkább a harmadik), azaz a látható, "minden szem meglátja őt" eljövetelétől. Az elmélet szerint tehát Jézusnak egyértelműen nem egy parúziája (második eljövetele v. visszajövetele) van, hanem lesz először egy titkos, a világ számára láthatatlan eljövetele, ami maga az elragadtatás, és később (Dániel 70. évhetének végén) egy nyilvános, látható eljövetele, "az Úr napja", amikor "eljön az Úr, és minden szent vele" (akiket ugyebár korábban felkapott a földről), "minden szem meglátja őt", "az Olajfák hegyére teszi a lábát" és az armageddoni csatában győzelmet arat.

Ezt általában úgy képzelik el, hogy a keresztények elragadtatása lesz az az esemény, amely természetes szinten létrehozza az Antikrisztus fellépéséhez szükséges feltételeket. Logikus, hogy több millió keresztény hirtelen eltűnése a bolygóról az itt maradó földi szemlélő számára egy félelmet keltő, kétségbeejtő, materialista-racionális alapon nem magyarázható jelenség lenne, ami óriási káoszt okozna. Ezt szokták szemléltetni pl. összeütköző pilóta nélküli repülőgépekkel/autókkal, a boltokat néhány nap alatt megrohamozó és kifosztó bepánikolt tömeggel, gazdasági és katonai instabilitással stb. Így nem tűnik logikátlannak az az elképzelés, hogy ebben a helyzetben az emberek valószínűleg bármennyi hatalmat hajlandóak lennének megadni egy olyan vezetőnek, aki képes úrrá lenni a helyzeten, helyreállítani a világbékét, netán előállni valamilyen "kézzelfogható" magyarázattal (pl. UFO-k) stb. - azaz "jó" környezet lenne a világuralomra törő Antikrisztus számára.

Másrészt sok keresztény hívő úgy gondolja, hogy természetfeletti szinten is csak ekkor válik lehetővé az Antikrisztus fellépése. Ehelyütt gyakran hivatkoznak arra a roppant érdekes és rejtélyes kijelentésre, melyet Pál írt meg a Thesszalonikiben élő keresztényeknek:

"2Thess 2:6 És most tudjátok, mi tartja vissza, amiért [csak] a maga idejében fog az megjelenni.
2Thess 2:7 Működik ugyan már a törvényszegés titkos [bűne]: csakhogy annak, aki [azt] még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
2Thess 2:8 És akkor fog megjelenni a törvénytaposó (...)"

A pretribulációs elragadtatás hívei között meglehetősen általános az a nézet, miszerint az a visszatartó erő, amiről itt Pál beszél, s amely miatt az Antikrisztus még nem léphet fel, az Egyház és/vagy a Szent Szellem jelenléte a Földön (az értelmezések megoszlanak, mindenesetre a Biblia alapján a Szent Szellem nem a földön úgy általában, hanem az egyháztagokban mint "templomokban" van jelen, ezért logikus, hogy a kettő együtt jár). Vagyis ők úgy gondolják, hogy mivel az Antikrisztus (szellemi okok ill. a természetfeletti világban lévő hatalmi viszonyok miatt) képtelen fellépni addig, amíg a Szent Szellemmel betöltött Egyház jelen van a földön, ezért az elragadtatásnak a fenevad 7 éves uralma előtt kell megtörténnie, a színrelépésének tehát épp az elragadtatás az egyik előfeltétele.

Mindebből pedig levezethető, hogy az elragadtatásnak titkosnak is kell lennie, hiszen ha az emberek meglátnák a feltámadott Jézust eljönni és elvinni a keresztényeket a földről, akkor nem lenne logikus felsorakozniuk másvalaki mögé, aki isteni hatalmat tulajdonít saját magának, mivel tényszerűen tudnák az emberek, hogy amit mond, az nem igaz. (Megj.: a pretribulációs meggyőződésű keresztények szerint épp ezért fontos az embereket a jelen korban informálni az elragadtatásról, mivel így talán, ha most nem is térnek meg, de amikor az elragadtatás megtörténik, rá fognak jönni, hogy "ez volt az, amiről a keresztények beszéltek", "tehát mégis igaz volt!", és akkor megtérnek és nem sorakoznak fel az antikrisztusi rendszer támogatói közé.)

Diszpenzációk - szentek a nagy nyomorúságban

A pretribulációs elmélet egyúttal diszpenzacionalista is, azaz szükségképpen feltételezi, hogy az elragadtatás során csak a választottak [szentek] egy részét veszi az Úr magához (az egyház-kori szenteket), egy másik részüket a Földön hagyja, mert ők egy másik diszpenzáció (~üdvterv) részei. Ez azért logikus, mert bár a pretrib. elmélet tagadja, hogy a keresztény Egyház az antikrisztusi üldöztetésből részesülne, de nem tudja megkerülni azt a bibliai tényt (Jel. 12:12-17 és 13. fejezet), hogy az Antikrisztus világméretű, véres és kegyetlen keresztényüldözést fog végrehajtani a hétéves uralma, annak is leginkább a második fele során (Jel. 13. rész), amely alatt nagyon sok embernek, tömegeknek életét kell adnia a keresztény hitéért. Ez nyilván nem lenne lehetséges, ha Isten minden kiválasztott keresztény szentet magához venne az elragadtatáskor. Ezért a pretribulációs elmélet úgy "számol", hogy Jézus egyrészt az elragadtatáskor magához veszi az Egyház azon részét, amely felkészítette magát a Vele való találkozásra, azért, hogy megkímélje az Antikrisztussal való szembenézéstől és az ő birodalmára jövő isteni csapásoktól. Itt hagy viszont számos olyan embert (ők a "hátrahagyottak"), akik vagy nem is voltak hívők, vagy még nem állnak készen a Vele való találkozásra ("alvó keresztények"), hanem csak az elragadtatás után fognak "felébredni" (vagy ekkor térnek meg). Ám a körülmények miatt ekkor a legnagyobb részük már csak úgy menekülhet meg, ha az Antikrisztus üldöztetése ellenére nem veszi fel a "fenevad bélyegét", hanem életét adja a hitéért, mártír lesz. Ők egy külön feltámadásban részesülnek Krisztus látható eljövetelekor, közvetlenül az ezeréves királyság (Millennium) megalapítása előtt. Vagyis az elmélet szerint az Egyház-korszak szentjeit és a Tribuláció-kori szenteket (valamint Izrael népét) meg kell különböztetni egymástól, mert Istennek más és más üdvtervében vesznek részt, melyek közül egyidejűleg csak az egyik lehet érvényben.

Felmerült, de nem járható út az Antikrisztus által üldözött szentek helyére kizárólag a zsidókat behelyettesíteni, mivel a Jelenések 12. fejezete azt mutatja be, hogy amikor az Izraelt jelképező asszony a pusztába menekül a sárkány (=Sátán) elől (vö. Máté 24:15-19), utóbbinak azzal kell szembesülnie, hogy Isten Izrael iránti természetfeletti védelme fennmarad az egész hátralévő 3,5 éves időszakban (Jel. 12:14), s emiatt nem tudja őket bántani. Ezért haragjában a "maradékot" (17. vers) (görög: loipoi) kezdi üldözni, akik megtartják Isten parancsolatait és bizonyságot tesznek Jézus Krisztusról. Ők - mivel Izrael a pusztában van - nem lehetnek mások, mint a nemzetek közül való keresztények. Azt, hogy a fenevad által megölt szentek között mindenféle nemzetből valók vannak, megerősíti a Jelenések 7. része is. Vagyis ezen az úton is oda érkezünk, hogy a pretribulációs elméletben mindenképpen meg kell különböztetni az Egyház-korszak szentjeit és a Tribuláció-kori szenteket. Mindenképpen kell lennie lehetőségnek a megtérésre, Krisztusban való hitre jutásra és üdvösség szerzésére az elragadtatás utáni időben, lényegében még több évig (akár 7) utána.

A pretribulációs elmélet részletes alátámasztása

A pretribulációs elmélet bibliai alátámasztása két főbb és néhány kisebb megoldandó problémával áll szemben:

1.) A Bibliában nincs direkt, konkrét bizonyíték egy titkos vagy szemmel nem látható eljövetelre, viszont nagyon sok konkrét bizonyíték van Krisztus szemmel látható eljövetelére. Nincs egy olyan igehely sem, amely egyszerre említene két elkülönült (egy titkos, egy nyilvános) eljövetelt.

2.) A Bibliában direkt, konkrét bizonyíték van Krisztusban hívő emberek megszámlálhatatlan sokaságának antikrisztusi üldöztetésére.

Ezekből következően, a pretribulációs elméletet direkt módon nem lehet bebizonyítani, ezért hívei indirekt módon igazolják álláspontjukat, egyes igehelyeket a megfelelő interpretációs keretbe téve. Igyekszem a legfontosabb, általuk hivatkozott igehelyeket felsorolni:

1. Annak alátámasztása, hogy az Egyház nem megy be a nagy nyomorúságba

1Thess 1:10 És várjátok az Ő Fiát az égből, akit feltámasztott a halálból, a Jézust, aki megszabadít minket amaz eljövendő haragtól.

1Thess 5:9 Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
- Érv: Jézus megszabadít minket Isten haragjától, tehát a nagy nyomorúság idején már nem leszünk itt.

1Thess 4:16 Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban;
1Thess 4:17 Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.
1Thess 4:18 Annak okáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel.

- Érv: Ha az elragadtatás üzenete arra való, hogy vigasztaljuk vele egymást, akkor ez azt jelenti, hogy nem megyünk át a nagy nyomorúságon, mert az az igazi vigasztalás, ha már onnantól az Úrral lehetünk, amikor a sötétség hatalmat vesz a földön.

Jel 3:10 Mivel megtartottad az én béketűrésre [intő] beszédemet, én is megtartalak* téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait.

*: téreó = vigyáz, megóv, őriz, megtart - vö.: (a teljesség igénye nélkül) Máté 19:17, 27:36, 28:20; Ján. 8:51, 12:7, 14:15, 17:11-12, 17:15; Apcs. 12:5; 1Thessz 5:23; Jak. 1:27; 2Pét. 2:4, 9, 17; 1Ján. 2:3-5.; Júdás 1, 6, 13, 21.; Jel. 12:17.
- Érv: "a megpróbáltatás idején" = ek tész hórasz tú peiraszmú - vagyis a kísértés/megpróbáltatás órájától vagy órájából. (Ek/ex = -ból/-ből, -tól/-től, -ról/-ről, közül, által, szerint.) A pretribulációs logika szerint itt Jézus azt mondja, hogy megőrzi az Egyházat a megpróbáltatás órájától, tehát nem is kell bemenniük abba [a megpróbáltatás órájába] - ha így van, az a nagy nyomorúság előtti elragadtatás bizonyítéka.

Jel 4:1 Ezek után látám, és íme egy megnyílt ajtó [vala] a mennyben, és az első szó, amelyet mint egy velem beszélő trombitának szavát hallék, ezt mondja vala: Jöjj fel ide, és megmutatom neked, amiknek meg kell lenni ezután.
Jel 4:2 És azonnal elragadtatám lélekben (...)

- Érv: "kövesd a mennybemenetelt" logikája: a Jelenések könyvében a 2-3. részben "tárgyalja" Jézus az Egyház korszakát, itt pedig - mintegy az elragadtatás előképeként - azt mondja Jánosnak: "Jöjj fel ide", és azonnal megérkezik a mennybe. Míg az ezt megelőző részekben 18 alkalommal fordul elő az "ekklészia" (=gyülekezet/egyház) kifejezés, az ezt követő apokaliptikus próféciákban egyetlenegyszer sem fordul elő. Vagyis a hét gyülekezetnek írt levelek tárgyalják az Egyház korszakát, és az "egyházkorszak lezárását" követően megtörténik az elragadtatás, és innentől kezdődnek az Úr látható visszajöveteléhez vezető eszkatologikus események: a hét pecsét felbontása, az Antikrisztus fellépése, a hét trombita-ítélet és a hét pohár-ítélet - amikor a szó hiánya is mutatja, hogy nincs már Egyház a földön.

Másrészt Pál apostol az 1Thessz 4-ben és az 1Kor 15-ben is kijelenti, hogy kürtzengés fogja kísérni az elragadtatás eseményét, és itt Jánosnak is egy kürtszóhoz hasonló hang mondja, hogy "jöjj fel ide", ami után "elragadtatik". Tehát a két dolog közti párhuzam is megerősíti, hogy Jánosnak a gyülekezeteknek küldött levelek utáni mennybe vitele az Egyháznak az elragadtatás általi mennybe vitelének előképe, amely után következik a hét pecsét, a hét trombita és a harag hét poharának kitöltése. Tehát az elragadtatás pretribulációs.

2. A titkos eljövetel alátámasztása

"1Kor 15:52 Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk."

- Érv: nagy hirtelen, vagyis 1) nagyon gyorsan, 2) váratlanul történik - tehát titkosan, az emberek azt se fogják tudni, mi történt.

1Thess 5:1 Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek;
1Thess 5:2 Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel.
1Thess 5:3 Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekednek.
1Thess 5:4 De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy [az] a nap tolvaj módra lep[het]ne meg titeket.
1Thess 5:5 Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!
1Thess 5:6 Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.
1Thess 5:7 Mert akik alusznak, éjjel alusznak; és akik részegek, éjjel részegednek meg.

- Érv: "mint a tolvaj éjjel" - tehát nem fogják tudni (látni), mi történt, csak a következményeit veszik észre, amikor már megtörtént. (Hasonlóan, mint amikor "utólag" vesszük észre, hogy éjjel betörtek a házunkba, vagy pl. amikor a Pusztító végigment Egyiptomon az elsőszülöttek levágásakor - 2Móz. 12:12-33.) Azaz az elragadtatás a világ számára egy titkos esemény lesz.

Luk 17:34 Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
Luk 17:35 Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
Luk 17:36 Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

- Érv: ebből is látszik, hogy semmit nem fognak észrevenni, csak azt, hogy a másik eltűnik mellőlük.

A pretribulációs elmélet összefoglalása és érvei a poszttribulációval szemben - Todd Strandberg

The Pretribulation Rapture_ford.pdf (121606)

A pretribulációs elmélet egyszerűen - ún. evangéliumi fundamentalista gyülekezetek álláspontja

Gotquestions

A pretribulációs elmélet rövid levezetése a Hetek c. hetilapban

Az utolsó kürtszó

A pretribulációs elméletettel szembeni ellenérvek

Mivel szerettem volna a pretribulációs elméletet először kritika nélkül bemutatni, ismertetni, ezért a fentiekhez nem tettem hozzá, hogy szerintem helyesen értelmezik-e az elmélet alátámasztásához használt Igéket vagy sem, csupán leírtam, hogyan és milyen érvek alapján épül fel ez az elmélet. A következőkben pedig végigmegyek ugyanazon a gondolatmeneten, az érveikkel szemben felhozható jogos ellenérveket is bemutatva. A végén - megdöbbentő módon - az a kép látszódik, hogy valójában egyetlen olyan állításuk sincs, amit az Ige maga, vagy a logika szabályai ne cáfolnának. Ez a rész nem tartalmazza az összes érvet, ami miatt nem tartom valószínűnek egy pretribulációs elő-elragadtatás bekövetkezését. Azokat részletesebben felsorolom az Álláspontom menüpontban.

Egy másik magyar nyelvű összefoglaló, amely ellenérveket hoz fel az elmélettel szemben:

Szabados Ádám: A titkos elragadtatás fikciója

(megj.: a cikkre való hivatkozás a további tájékozódást segíti, de jómagam nem feltételnül értek egyet a szerző fogalmazásmódjával, minden állításával ill. értelmezésével!)

1. Az Egyház nem megy be a nagy nyomorúságba?

1Thess 1:10 És várjátok az Ő Fiát az égből, akit feltámasztott a halálból, a Jézust, aki megszabadít minket amaz eljövendő haragtól.

- Ellenérv: Ez csak akkor igazolna egy pretribulációs elragadtatást, ha Isten haragja és az Antikrisztus 7 éves uralma, illetve a nagy nyomorúság közé egyenlőségjelet tehetnénk. Ezzel szemben az Ige kifejezetten állítja, hogy az Antikrisztus egy darabig (a 7-ből több mint 3,5 évig!) jó szerencsés lesz (Dán. 8:12, 24, 25; Dán. 11:36) és a szenteket is legyőzi (Dán. 7:21, Jel. 13:6-7.), ami egyáltalán nem jellemzi azokat az uralkodókat, akikre 7 éven át Isten haragja zúdul. Amikor Isten haragszik, az olyan, mint az özönvíz, ami alig több mint egy év alatt elejétől a végéig végbement, vagy mint Szodoma és Gomorra megítélése, ami néhány óra alatt végbement, vagy mint Sénakhérib seregének a levágása, ami egy éjszaka alatt megtörtént. Azt is látjuk, hogy a választott népet, Izraelt mennyi kudarc és vereség érte olyankor, amikor Isten haragudott rájuk a bálványimádás miatt (erről szól lényegében a Királyok I-II. könyve). Ezzel ellentétben az Antikrisztusról a Jelenések 13. világosan leírja, hogy az emberek egy rendkívül sikeres és legyőzhetetlennek látszó vezetőt fognak követni. Pontosan azért fognak hinni neki/benne, mert nagy dolgokat fog mondani és cselekedni is. Az ő szájából hihetően fog hangzani (sokaknak), hogy ő az isten, mert természetfeletti, hitető jeleket és csodákat fog cselekedni az emberek szeme láttára (a hamis próféta segítségével), és olyan sikereket fog tudni felmutatni, amelyek meggyőzőek lesznek az emberek számára egészen addig a mértékig, hogy hajlandóak lesznek felvenni a bélyegét a kezükre vagy a homlokukra, megcsinálni a képmását és imádni őt. És itt olyan emberekről beszélünk nagy többségében, akik hasonlóak a kortársainkhoz, és azért azt látjuk, hogy a mai világban a legtöbb ember a tudományos tényeket tekinti tényeknek, a kézzelfogható, szemmel látható dolgokat, vagyis nem lehet őket bármivel elhitetni. Azok, akik az Antikrisztust fogják imádni, semmivel nem lesznek alacsonyabbrendűek vagy butábbak, csak rettentően eltévedt és megtévesztett, becsapott emberek. Jelenleg azok a vezetők, akik gazdasági téren nem tudnak (legalább látszólagos) sikereket felmutatni, sorra megbuknak a világban, mert senki nem akar olyan vezetőt támogatni, akinek az irányítása alatt az adott országot sorozatos szerencsétlenségek, gazdasági visszaesés, csapások, éhínség stb. éri. Mivel a Biblia világosan állítja, hogy az embereknek a túlnyomó része tényleg el fogja hinni, hogy az Antikrisztus (fenevad) az isten, ezért csakis egy (legalábbis kezdetben) sikeres, nagy intelligenciával és vonzerővel, "karizmával" bíró vezetőként képzelhetjük el az Antikrisztus személyét.

A nagy nyomorúság és a harag közé tehát nem lehet egyenlőségjelet tenni, különben még azt hinnénk, hogy őbenne hívő embereket is sújt Isten haragvó ítélete. A nyomorúság tehát nem Isten haragja miatt lesz, hanem azért, mert a fenevad, egy abszolút gonosz erőktől irányított, sátánimádó és az ellenségeivel (Isten szolgáival) szemben nagyon kegyetlen ember fogja a hatalmat gyakorolni a föld igen nagy részén. Ez a felfogás a nagy nyomorúságról harmóniában van azzal, ahogy Jézus leírta a körülményeket, amikor "bevezette" a fogalmat a Máté 24-ben.

Vagyis összességében az, hogy Isten megígérte, hogy megszabadít minket az eljövendő haragtól (a saját haragjától!), még nem azt jelenti, hogy a nagy nyomorúságon sem kell átmennie az Egyháznak, mivelhogy az Antikrisztus uralkodása, a nagy nyomorúság, valamint Isten haragja (Ószöv.: az Úrnak napja) időben nem (teljesen) esnek egybe.

- Ellenérv1: Ez az Ige se pro, se kontra nem mond semmit az elragadtatás idejéről a nagy nyomorúsághoz képest. Az elragadtatás reménysége akkor is vigasztal, ha a nyomorúság közbenre várható, sőt a "vigasztalóértéke" ez esetben napról napra nő!

- Ellenérv2: Ezt az Igét a titkos elragadtatás alátámasztására csak akkor lehet alkalmazni, ha feltételezzük, hogy az Úr riadóját, az arkangyal szózatát és az isteni harsonát csak az Egyház tagjai fogják hallani. Itt háromszorosan erősíti meg Pál, hogy az esemény igen hangos lesz, és egy szót nem szól arról, hogy ezt csak azok fogják hallani, "akiknek szól", tehát ez egy nagyon gyenge érv.

Jel 3:10 Mivel megtartottad az én béketűrésre [intő] beszédemet, én is megtartalak* téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait.
- Érv: - "a megpróbáltatás idején" = ek tész hórasz tú peiraszmú - vagyis a kísértés/megpróbáltatás órájától vagy órájából. (Ek/ex = -ból/-ből, -tól/-től, -ról/-ről, közül, által, szerint.) A pretribulációs logika szerint itt Jézus azt mondja, hogy megőrzi az Egyházat a megpróbáltatás órájától, tehát nem is kell bemenniük abba [a megpróbáltatás órájába] - ha így van, az a nagy nyomorúság előtti elragadtatás bizonyítéka.

- Ellenérv: a "megőrizlek/megóvlak a megpróbáltatás órájától v. -ból" kifejezésnek nem a fenti az egyetlen logikus és lehetséges értelmezése.

A Jel. 3:10-re vonatkozó pretribulációs állítás két feltevéssel együtt lehet igaz:

1. Jézus a "megtartás" [megőrzés] alatt fizikai jellegű megoldást ért.

2. A fizikai megőrzés az Egyháznak a világból való tényleges eltávolítását jelenti.

A fenti feltevések nem tekinthetőek maguktól értetődőeknek, sőt véleményem szerint az Ige alapján kielégítően megcáfolhatók - erre teszek kísérletet az alábbiakban.

Ha nyelvészkedünk egy kicsit, érdekes dolgokat találhatunk. A *-gal jelölt "megtartalak" ige az eredetiben "téreó" = vigyáz, megóv, őriz, megtart - vö.: (a teljesség igénye nélkül) Máté 19:17, 27:36, 28:20; Ján. 8:51, 12:7, 14:15, 17:11-12, 17:15; Apcs. 12:5; 1Thessz 5:23; Jak. 1:27; 2Pét. 2:4, 9, 17; 1Ján. 2:3-5.; Júdás 1, 6, 13, 21.; Jel. 12:17. Itt különösen a János evangélium 17:15-re hívnám fel a figyelmet, amely azért nagyon érdekes, mert ez az ige mind tartalmában, mind az itt alkalmazott nyelvtani szerkezet megfejtésében cáfolni látszik a pretribulációs elragadtatást:

Ján 17:15 Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. [kiemelések tőlem]

Az itt alkalmazott nyelvtani szerkezet nagyon hasonló ahhoz, amit a Jelenések 3:10-ben olvashatunk, íme az összehasonlítás:

Ján 17:15 - őrizd meg őket a gonosztól: térészész autúsz ek tú ponérú (téreó ige + ex elöljáró)

Jel 3:10 - megtartalak téged a megpróbáltatás idején: térészó ek tész hórasz tú peiraszmú (téreó ige + ex elöljáró)

Vagyis mit is mond itt Jézus? Azt, hogy az "őrizd meg őket a gonosztól" épp az ellentéte a "vedd ki őket a világból"-nak! S ez a szembeállítás az elragadtatás szempontjából még inkább beszédessé válik, ha megnézzük a görögben a pontos nyelvtani kifejezést a "vedd ki őket a világból"-ra: arész autúsz ek tú koszmú, amelyben a 'kivesz' az airó igével van kifejezve, amely azt jelenti, hogy 'felemel, felvesz, kivisz, elvisz, eltávolít, elragad, kiszakít'.

Tehát úgy gondolom, hogy amit Jézus ért a gonosztól való megőrzés, és a megpróbáltatás idején való megtartás (=megőrzés) alatt, az nem egyenlő a világból való fizikai eltávolítással, az elragadtatással, hanem szellemi értelme van (mint a Ján. 17:15-ben). A Jelenések 3:10 ilyen olvasatban azt jelenti, hogy amikor a megpróbáltatás ideje "az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait", akkor Krisztus megőriz bennünket, hogy el ne szakadjunk az ő kegyelmétől, amennyiben megtartjuk a béketűrésre intő beszédét.

De mi az a béketűrés, amit a megtartatásért a Jel. 3:10 értelmében meg kell tartanunk?

Az itt alkalmazott szó, amit béketűrésnek fordított Károli, a hüpomoné, amely azt jelenti, hogy 'tűrés, elviselés, állhatatosság'. A Jelenések 3:10-ben Jézus hivatkozik valamire, amit a "béketűrésem beszéde"-ként nevez meg. [Megj.: Károli "béketűrésre [intő] beszédem"-ként fordítja, ahol az "intő" betoldása jobban érthetővé teszi a szöveget, de az eredetiben nincs ott.] Nagyon érdekes, hogy ha mind a 4 evangéliumot végignézzük, Jézus csak egyetlenegy féle összefüggésben alkalmazza a "felszólítást" a béketűrésre (a hüpomoné szóval vagy az ennek alapjául szolgáló hüpomenó igével), és ezt a következőképpen tette:

Luk 21:12 De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek [titeket], adván a gyülekezetek elé, és tömlöcökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért.
Luk 21:13 De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok.
Luk 21:14 Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre:
Luk 21:15 Mert én adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magukat ellenetekbe vetik.
Luk 21:16 Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek [némelyeket] ti közületek.
Luk 21:17 És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért.
Luk 21:18 De fejeteknek egy hajszála sem vész el.
Luk 21:19 A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket.

(továbbiak: Máté 10:22, 24:13; Márk 13:13. - mind ugyanebben az összefüggésben alkalmazza a béketűrést, ami ugyanaz, mint az állhatatosság, elviselés)

Ezek tehát Jézus "béketűrésre intő beszédei", amelyekre hivatkozik a Jelenések 3:10-ben.

(Szintén érdekes, hogy milyen összefüggésben jelenik meg a hüpomoné szó a Zsidókhoz írt levél 12:1-ben: "Annak okáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással [hüpomoné] fussuk meg az előttünk levő küzdő tért." - Ugyanitt a 4. vers meg is határozza, hogy meddig kell tartson a hüpomoné, vagyis a kitartás/állhatatosság [Jel. 3:10-ben béketűrés]: "Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen." Itt Károli sajnos finomított az eredeti szövegen, abban ugyanis az Úpó mekhrisz haimatosz antikatesztéte kifejezés szerepel, melyben a haima = vér/vérontás, vagyis nem a "még végig nem állottatok ellent" a pontos fordítás, hanem kb. "még a vérontásig nem állottatok ellent"! Ezt a legismertebb angol (KJV) és német (Luther) fordítás is kifejezi: "Ye have not yet resisted unto blood, striving against sin." az angolban, és "Denn ihr habt noch nicht bis aufs Blut widerstanden in den Kämpfen wider die Sünde." a németben.)

Vagyis megtartani Jézus "béketűrésének beszédeit", avagy "béketűrésre [intő] beszédeit", nem mást jelent, mint állhatatossággal kitartani a Krisztus nevéért való üldöztetések között, akár "mindhalálig" (Jel. 12:11) vagy a "vérontásig" (Zsid. 12:4). A pretribulációs elragadtatás tana azonban azt tanítja, hogy a hívőknek lesz egy kivételezett csoportja, akiknek nem kell "végig [vérig] ellenállniuk, tusakodván a bűn ellen", hanem mielőtt a bűn totális hatalmat venne a világ felett, ki lesznek véve onnan. Azaz a hüpomoné végső próbája nélkül. Hiszen az üldöztetésnek soha nem volt vagy lesz nagyobb mértéke, mint az Antikrisztus uralkodásának idején, ami azt jelenti, hogy amíg ez nem történik meg, addig nem is lehet tudni, hogy ki tartotta meg Jézus béketűrésre intő beszédét és ki nem. Ki az, aki végig [vérig] ellenállt, tusakodván a bűn ellen, és ki nem.

Mindezek alapján a véleményem az, hogy a Jelenések 3:10 éppen nem alátámasztja, hanem cáfolja a pretribulációs elragadtatást.

Összefoglalóan: Jézus a Jel. 3:10-ben megígéri, hogy a béketűrés (állhatatosság) beszédét megtartókat megőrzi a megpróbáltatás idején (pontosabb fordításban: órájától), de a János 17:15-ben megtudjuk, hogy a megőrzés nem ugyanaz, mint a világból való fizikai eltávolítás. A Luk. 21-ben megígéri, hogy a béketűrés által nyerjük meg (ktaomai = megszerez, birtokol, birtokában tart) a lelkünket, sőt a fejünk egyetlen hajszála sem vész el. Ugyanakkor épp előtte mondja, hogy üldöztetések lesznek a keresztények ellen, és lesznek, akiket meg is ölnek. Tehát Jézus azt mondta egy bekezdésen belül, hogy elárulnak, gyűlölnek, kergetnek, üldöznek és megölnek majd minket, de a "fejünk egy hajszála sem vész el" és a lelkünket birtokunkban tarthatjuk. Az itt lévő önellentmondást egyedül úgy lehet feloldani, hogy a megtartás ígérete nem vonatkozhat másra, mint az igazak feltámadásában való részvétel reménységére. Ezért én úgy gondolom, hogy sokkal nagyobb alapunk van azt feltételezni, hogy a Jel. 3:10-ben a "megtartalak /megőrizlek/ a megpróbáltatás idején /kísértés órájától/" is elsősorban erre a (szellemi) típusú megőrzésre értendő. Magyarul, hogy Jézus megőriz bennünket attól, hogy áldozatául essünk /behódoljunk/ az antikrisztusi rendszer rendkívül erős hitetésének, hamis prófétáinak, jeleinek és csodáinak, valamint megfélemlítésének, terrorjának, amelyeknek a világ legnagyobb része behódol majd. Ennek a megtartatásnak az ára az lesz, hogy el kell mindezt tűrnünk. Minden, amit Jézus az utolsó időkről mondott, erről szól, és nem arról, hogy Jézus, mielőtt a megpróbáltatás órája eljönne, elragadná az Egyházat a földről.

De ne becsüljük alá a szellemi megőrzés, megtartás jelentőségét. Még egy olyan embernek is, aki már megismerte Jézust, óriási szellemi erőre lesz szüksége ahhoz, hogy semmilyen körülmények között se kössön kompromisszumot az Antikrisztus rendszerével, mert ez az élet minden területét átszövi és megnehezíti majd a keresztények számára. Nemcsak az alapvető életfeltételekhez (víz, élelem) lesz nehéz hozzájutni, hanem ráadásul a félelem, terror légköre hatja át az egész világot. Jézus szerint a nyomás olyan erős lesz, hogy "Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is", illetve "Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok támadnak szülők ellen, és megöletik őket." (Márk 13:12). Ilyesmit vagy akkor csinál csak az ember, ha rendkívüli gyűlölet van benne a családtagjai iránt, vagy akkor, ha rendkívüli módon meg van félemlítve, és úgy érzi, nincs más választása.

- Érv: "kövesd a mennybemenetelt" logikája: a Jelenések könyvében a 2-3. részben "tárgyalja" Jézus az Egyház korszakát, itt pedig - mintegy az elragadtatás előképeként - azt mondja Jánosnak: "Jöjj fel ide", és azonnal megérkezik a mennybe. Míg az ezt megelőző részekben 18 alkalommal fordul elő az "ekklészia" (=gyülekezet/egyház) kifejezés, az ezt követő apokaliptikus próféciákban egyetlenegyszer sem fordul elő. Vagyis a hét gyülekezetnek írt levelek tárgyalják az Egyház korszakát, és az "egyházkorszak lezárását" ezt követően megtörténik az elragadtatás, és innentől kezdődnek az Úr látható visszajöveteléhez vezető eszkatologikus események: a hét pecsét felbontása, az Antikrisztus fellépése, a hét trombita-ítélet és a hét pohár-ítélet - amikor a szó hiánya is mutatja, hogy nincs már Egyház a földön.

- Ellenérv1: a Jelenések 4:1-2 esetében az Igében nem az van, hogy felmegy az Egyház a mennybe, hanem hogy egy kürtzengéshez hasonló szó szól Jánosnak, hogy menjen fel a mennybe megnézni az apokaliptikus eseményeket. János nem változik át romolhatatlan testű emberré, sőt egyáltalán nem is testben van jelen, hanem szellemi látomást lát (amit a Jelenések 1:10 kifejezetten megerősít), sőt a 4:2-ben is hangsúlyozza, hogy csak "szellemben" érkezik a mennybe. Tehát a Jánosnak szóló "Jőjj fel ide" hívásnak nem más volt a célja, mint ami oda van írva: "megmutatom neked, amiknek meg kell lenni ezután". Semmivel több jelentőséget nem kell ennek tulajdonítani, mint amikor a 6. részben a lelkes állatok mondják Jánosnak, hogy "Jöjj és lásd." Ezenkívül, az, hogy kürtszóhoz hasonló a hang, ami Jánost szólítja, és hogy az elragadtatás is kürtszóra fog végbemenni, nem jelent szükségszerű kapcsolatot a két dolog között (bár kizárni sem lehet).

- Ellenérv2: igaz, hogy a Jelenések 4-től kezdve nincs említve az ekklészia. Ugyanakkor a teljes 4 evangélium közül is egyedül a Máté 16:18-ban és 18:17-ben van említve. Jelenti-e ez, hogy a Márk, Lukács, János evangélium nem az Egyháznak szól? Természetesen nem! Az Apcsel 21-28. részében (amelynek túlnyomó része Jeruzsálemben játszódik) sincs egyszer sem említve az ekklészia. Jelenti-e ez, hogy akkor nem volt Jeruzsálemben gyülekezet? Az Eszter könyvében, a Prédikátor könyvében és az Énekek énekében egyszer sem fordul elő az Úr négybetűs יְהֹוָה neve - ez jelenti-e azt, hogy azok a könyvek nem Isten Igéjét tartalmazzák? Ugye, milyen abszurd ez a logika?

- Ellenérv3: Az ekklészia ugyan nincs említve a Jel. 4-től kezdve, de a szentek (hagiosz) annál inkább. Az Újszövetség egészében a szentek egy alternatív kifejezés a gyülekezeti tagokra. (Ld. pl. Apcsel 9:31-32., 26:10) Sőt, Pál több helyen azonosítja a szenteket az ekklésziával és az elhívottakkal/választottakkal, egyenlőségjelet tesz közéjük (1Kor 1:2, 1Kor 14:33, Kol. 3:12). Nem látunk a Jelenések könyvében olyan megkülönböztetést, amely elárulná számunkra, hogy miben mások ezek a szentek, mint azok az egyháztagok, akikről a 2-3. részben a gyülekezeteknél olvashatunk.

[Megjegyzés: valami oka viszont kell, hogy legyen annak, hogy nincs említve az ekklészia, mindig csak mint "szentek". Véleményem szerint itt arról van szó, hogy amikor János szellemben felvitetik a Mennybe, akkor nem lehet nem észrevenni, mennyire megváltozik a látásmódja, és vele együtt az általa alkalmazott kifejezések is. Jelképeket kezd alkalmazni, melyek talán azt fejezik ki, hogy milyen képekben, kategóriákban gondolkodnak, milyen formában "látszik" a világ a Mennyből. A 4. részt megelőző fejezetekben még Jézus Krisztus is, az Atya is, a Szent Szellem is az általunk használt, "rendes" emberi nevük szerint meg vannak nevezve, a földrajzi helyek is "rendes", földi nevükön meg vannak nevezve, a Sátán is, és így a gyülekezetek is mint "gyülekezetek". Viszont onnantól, hogy János a mennyei szemlélő szemével kezd látni, a mennyei jelenetekben minden mennyei jelképekben jelenik meg, egészen a 20. részig. Krisztus ezután Bárányként, az Atya ezután "a királyiszékben ülőként", a Sátán sárkányként, a földrajzi helyek szellemi nevekkel ("ama nagy város", "Babilon"), a Krisztusban hívők pedig "szentek"-ként.]

- Ellenérv4: János a Jelenések 4-5-ben részletesen írja le a szereplőket és a történéseket a Mennyben, de sehol nem látjuk az elragadtatás során a Mennybe érkezett hívőket (akiknek, ha a Jelenések 4:1-2 valóban kijelöli az elragadtatás időpontját, már ott kellene lenniük). Ehelyett látjuk a négy lelkes állatot (feltehetőleg szeráfok: Ézs. 6:2-3, vö. Jel. 4:8-9), a 24 Vénet és 101 millió angyalt, akik dicsőítik Istent (sőt, még "minden teremtett állat" is csatlakozik), viszont feltűnően nincs sehol a feltámadott igaz emberek, szentek sokasága! Ha ez a jelenet már az elragadtatás után játszódna, akkor nekik is itt kellene lenniük, és valószínűtlen, hogy pont őket hagyta volna ki János a felsorolásból. Mint ahogy az elragadtatás utáni részekben láthatjuk is, hogy beszámol a jelenlétükről a 7., a 15. és a 19. részben. Az is árulkodó jel, hogy a könyörgéseik viszont ott vannak (5:8), egész a 7. pecsét felnyitásáig (8:3-5), amikortól már nem könyörögnek többé, hiszen fenn vannak a mennyben.

Mindezen okok miatt abszolút nem indokolt azt feltételezni, hogy a Jelenések 4:1-2-ben, ami Jánossal történik, annak az előképe lenne, ami az Egyházzal fog történni, és főleg nem indokolt azt feltételezni, hogy annak az időzítését jelezné előre. Viszont visszájára fordítva a logikát, ha a Jelenések könyvében nyomon követjük a megváltott szentek "mozgását", tartózkodási helyét, akkor azt láthatjuk, hogy a 6. pecsét felnyitásáig a földön vannak és üldöztetnek, utána viszont a mennyben vannak és Istent dicsérik, a földön pedig nincsenek üldözött szentek. Vagyis a "kövesd a mennybemenetelt" logikája alapján az elragadtatás éppen nem pretribulációs (mert az első 5 pecsét felnyitása során még a szenteket üldözik), hanem haragelőtti.

2. Az elragadtatás titokban történik?

"1Kor 15:52 Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk."

Érv: nagy hirtelen, vagyis 1) nagyon gyorsan, 2) váratlanul történik - tehát titkosan, az emberek azt se fogják tudni, mi történt.

Ellenérv1: Sem az esemény hirtelenségéből, sem a gyorsaságából nem következik, hogy az elragadtatás "titokban" megy végbe. Ehhez az igéhez ez betoldás lenne.

Ellenérv2: Ha az elragadtatás titkos, akkor ennek az igehelynek az értelmezéséhez feltételezni kell, hogy a kürt zengését csak az Egyháznak az Úrral való találkozásra készen álló tagjai fogják hallani. A szövegből ez nem következik; ehhez az igéhez ez betoldás lenne.

Érv: "mint a tolvaj éjjel" - tehát nem fogják tudni (látni), mi történt, csak a következményeit veszik észre, amikor már megtörtént. (Hasonlóan, mint pl. amikor a Pusztító végigment Egyiptomon az elsőszülöttek levágásakor.) Azaz az elragadtatás a világ számára egy titkos esemény lesz.

Ellenérv: Hozzágondolhatunk egy ilyen magyarázatot, de ez a saját agyszüleményünk, nincs odaírva. Ne felejtsük el: az Ige mindig önmagát magyarázza. Az igei kontextus itt is világosan megmagyarázza, hogyan kell érteni a hasonlatot. Először is fontos megjegyezni, hogy Pál itt "az Úrnak napjáról" beszél, amely egy ismert ószövetségi fogalom, és a "harag napjával" szinonim, amelynek bevezető eseményei az Ézs. 13:6-13-ban, a Sofóniás könyvében, a Jóel 2:31-ben, a Máté 24:29-ben és a Jelenések 6:12-17-ben leírt hirtelen és rendkívüli, kozmikus jelenségek. Ugyanakkor sejteti Pál azt is, hogy az elragadtatás is ezen a napon történik (amit másutt részletesen levezetve olvashatunk)!

1-2. vers: az időkről nem kell, hogy írjak nektek, mert tudjátok, hogy úgy jön el az Úrnak napja, mint az éjjeli tolvaj, nem tudjuk, az éjszaka melyik szakaszában. ("mert tudjátok": azaz már volt szó róla korábban - nyilván Pál már mondta nekik. Vö. Máté 24:43.) 3. vers: [ők] "ezt mondják" - ez a világ reakciója! És azt mutatja, hogy őket teljesen váratlanul éri. 4-7. vers: de minket nem fog meglepni, mert mi éberek és józanok vagyunk éjszaka is! Mit jelent ez? Azt, hogy bár nem tudjuk, hogy az éjszaka melyik pillanatában jön a tolvaj, de ébren vagyunk (vigyázunk/őrködünk) és úgy számítunk rá, hogy tudjuk, bármelyik pillanatban jöhet. A világ pedig, "a sötétség fiai", alszanak vagy részegek, ezért ha eljön a tolvaj, még azelőtt távozik a zsákmánnyal, mielőtt ők észbe kaphatnának. Ugyanezt a hasonlatot, ugyanezzel az értelmezéssel, Jézus is használja a Máté 24:42-44-ben, illetve még részletesebben a Lukács 12-ben.

Egy másik helyen, ahol szintén az "éjjeli tolvaj" eljövetelről van szó, szintén azt látjuk, hogy ez a hasonlat nem a titkosságra utal, hanem a váratlanságra:

2Pét 3:10 Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.

Tehát az "éjjeli tolvaj" eljövetel nem a láthatatlanságra vonatkozik, hanem a váratlanságra. Senki nem tudja a pontos idejét, de nem mindenkit ér egyformán váratlanul, és sehol nincs arról szó, hogy az emberek egy része nem fogja látni. Jézus azt mondja: "Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok." Vigyázzatok = grégoreuó ige, azaz "ébren van, éber, virraszt, őrködik". Jézus lényegében azt mondja, hogy úgy jövök el, mint éjjeli tolvaj, ezért virrasszatok, mert csak akkor jöhettek, ha azonnali indulásra készen lesztek. Az ellenpélda a Luk. 17:32-ben Lót felesége (aki sóbálvánnyá lett, amikor visszatekintett Szodomára, mert a szíve a várossal volt, és sajnálta otthagyni).

Mindenesetre, azt, hogy Jézus eljövetele olyan lesz, mint az éjjeli tolvaj, az Ige mindenhol úgy magyarázza, hogy a célja a kiszámíthatatlanság, váratlanság (vö.: "ha tudná a ház ura..." - Máté 24:43). Sehol nem azt jelenti, hogy nem lesz látható. Hanem azt, hogy váratlan lesz mindazoknak, akik alszanak vagy részegek (átvitt, szellemi értelemben), és abban a pillanatban, amikor látják, hogy itt van Jézus, már késő lesz bármit tenni azért, hogy magával vigye őket. Megintcsak azt látjuk, hogy ahhoz, hogy a pretribulációs "titkos" elragadtatás keretébe beilleszkedjenek ezek az Igék, hozzájuk kell toldani valamit a magyarázat során. Csak így lehet a váratlan eljövetelből (amit az Ige mond) titkos eljövetelt gyártani (amit az Ige nem mond).

- Érv: ebből is látszik, hogy semmit nem fognak észrevenni, csak azt, hogy a másik eltűnik mellőlük. Ez is a titkos elragadtatást támogatja.

- Ellenérv: ehhez az igéhez ez emberi betoldás. Az van csak odaírva, hogy egészen az elragadtatásig ezek a "normális" tevékenységek (alvás, munka) folytatódnak. Nem implikálja viszont a szöveg sem azt, hogy az otthagyottak nem fogják látni, mi történt a társukkal, sem azt, hogy tovább fogják folytatni, amit addig csináltak. A valóság ezzel szemben az, hogy az Ige mindenhol úgy számol be erről a napról, mint amikor "sír a föld minden nemzetsége", az emberek pedig jajgatva húzódnak be a barlangokba és a sziklák közé, de semmi nem segíthet rajtuk. Az Ige egyszerűen nem támogatja azt a Left Behind-sorozat és pretribulációs társai által felvázolt forgatókönyvet, hogy a titkos eljövetel után egy csomóan rájönnek, hogy hoppá, ez volt az elragadtatás, mégis igazuk volt a keresztényeknek, és rohannak megtérni, és belőlük lesznek a Jelenések 6. és 13-14. antikrisztusi rendszerben üldözött és legyilkolt mártírjai. Jézus összes beszéde, amely az elragadtatásról szól, nagyon nyomatékosan figyelmeztet arra, hogy nincs az elragadtatás után második esély:

Noé-hasonlat:

"Luk 17:27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mindama napig, amelyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte."

Lót-hasonlat:

"Luk 17:29 De amely napon kiment Lót Szodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett:"

Gondviselővé tett szolga példázata:

"Máté 24:50 Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja,
Máté 24:51 És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás."

Bolond és okos szüzek példázata:
"Máté 25:10 Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és akik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.
Máté 25:11 Később pedig a többi szüzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk.
Máté 25:12 Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket."

Tehát: igen, az elragadtatás teljesen váratlanul éri a világi embereket, és abból a szempontból a keresztényeket is, hogy a pontos napját és óráját nem tudják előre. De nem, az elragadtatás után nincs találgatás, hogy most akkor ez mi volt, mert mindenki látni és tudni fogja, hogy Jézus jött vissza az övéiért, és azonnal elkezdődik a harag napja, amely az Ószövetségben az egyik legfontosabb prófécia-téma. Ezután a földön maradó emberek jajgatni fognak, de meg nem térnek (vö. Jel. 6:15-17, Jel. 9:20-21, Jel. 16:9-11, 16:21) - ugyanúgy, mint ahogy minden bizonnyal Noé kortársai is jajgattak, amikor látták, hogy igaza volt Noénak, emelkednek a vizek, és a bárka be van zárva; és a szodomai és gomorai emberek (mint pl. a Lót vői, akik kinevették, amikor azt mondta, "Keljetek fel, menjetek ki e helyből, mert elveszti az Úr e várost") is biztosan jajgattak a kénköves tűz miatt, de nem tudunk róla, hogy bárki megtért volna közülük. Véleményem szerint azért, mert Isten jóságos, és ebbe nem fér bele az, hogy olyan embereket elpusztítson, akiknek benne van a szívében a megtérésre való készség - ezért látjuk, mind Noénél, mind Lótnál, de különösen Lótnál! (1Móz 18-19. rész, nagyon beszédes: 19:22!), hogy ezek az ítéletek nagyon az utolsó pillanatban, csak akkor érkeztek meg, amikor Isten 100%-ig meggyőződött arról, hogy az ítélet által érintettek között nincs egyetlen igaz szívű ember sem. Amikor a kegyelem napja lejár, akkor lejár, és azonnal megkezdődik a harag napja. Isten hosszútűrő és visszatartja a haragját, ameddig lehet, de amikor megkezdi, akkor már nincs többé kegyelem. A harag célja ugyanis már nem a megtérés (ellentétben pl. a tanító célzatú, néha szintén fájdalmas feddéssel, dorgálással), hanem a büntetés és a bosszú (vö. Jel. 6:10). De a harag napján már keresztényeket nem fognak üldözni, mert nem lesz itt egy sem! Ezt nemcsak Noé és Lót példájából tudjuk, hanem abból is, hogy a Jelenések könyvében a 7. pecsét felnyitásától kezdve mindazon események során, amelyek kronologikusan utána következnek (8-11. rész, 15-16. rész, 19. rész) egyetlenegyszer sem látjuk, hogy keresztényeket (szenteket) üldöznének a földön. Azaz, ha az elragadtatás után nem lesz keresztényüldözés, az azt jelenti, hogy az elragadtatás előtt kell az üldözéseknek megtörténnie - tehát az Egyház elragadtatása nem pretribulációs.

Szerintem mindezek alapján már eléggé érthető, hogy miért nem tudom elfogadni a pretribulációs elragadtatás elméletét bibliailag helyes elméletnek.

Még egy gondolat az elmélet történeti hátteréről.

A pretribulációs elmélet eredete

A pretribulációs elmélet eredete némileg vitatott. A nézet hívei előszeretettel hivatkoznak arra, hogy a korai egyháztól (az apostolok korától, első századtól) kezdve ez volt az általánosan elfogadott nézet az elragadtatás időpontjáról a kereszténységben, viszont ez nem bizonyítható, sőt tulajdonképpen cáfolható. Igaz, a pretribuláció védelmezői bemutatnak forrásokat, melyek alapján úgy tűnik, századokra visszamenőleg is voltak pretribulacionista nézetű szerzők is, viszont egész biztosan a kisebbséget alkották egészen a 19. századig, pontosabban az 1830-as évekig, amikor a tekintélyes plymouth-i prédikátor, John Darby elkezdte népszerűsíteni. Egyes források úgy tartják, hogy a "titkos eljövetel"-ről szóló tanítás valójában egy skóciai 15 éves kislány (Margaret MacDonald) 1830-ban bekövetkezett látomása alapján keletkezett, és vált mára szinte mindenütt bevett dogmává, elsősorban két meghatározó 19. századi prédikátor, az angol John Darby és az amerikai Cyrus Scofield munkássága nyomán. (Ld. pl.: Ed Tarkowski: History: The Pretribulational Parousia of Margaret Macdonald, David MacPherson: Deceiving and Being Deceived, Carl E. Armerding and W. Ward Gasque (szerk.): A Guide to Biblical Prophecy: A Balanced and Biblical Assessment of the Nature of Prophecy in the Bible (1989).)

Hogy korrektek legyünk, valószínűleg nem igazolható az az állítás, miszerint ez az 1830-as látomás lett volna az első és eredeti forrása, kezdete a pretribulációs elméletnek, minthogy a pretribulacionisták viszonylagos sikerrel "találtak" 1830 előttről is olyan keresztény szerzőktől származó írásokat, melyek az ő álláspontjukat látszanak erősíteni.

Ellenben bármikor is "bukkant fel" először az elmélet, az vitathatatlan, hogy nagyon jelentős szerepet játszott az elterjedésében és az Egyházban (különösen nyugaton, ill. az USA-ban az evangéliumi keresztények között) való általánossá válásában Margaret MacDonald 1830-as látomása, miközben annakelőtte egyáltalán nem volt közismert, főleg nem dogmatikusan tanított dolog. Ez a tény akkor nyer különös jelentőséget, ha közelebbről megvizsgáljuk a látomást. Ugyanis akár lehetne is biblikus jellegű, új kinyilatkoztatás az Egyház részére, azzal érvelve, hogy az Úr, amikor "ez utolsó időkben" elérkezettnek látta az időt, megosztott egy újabb részletet az Egyházzal. Ám sajnos ez az eset, úgy tűnik, nem erről szól. Ugyanis sok jel mutat arra, hogy a látomás legalábbis kétes forrásból ered, rosszabb esetben pedig egyenesen a sötétség erőitől. Ha pedig így van, akkor nagyon erősen el kell gondolkodni ennek lehetséges következményein.

Ed Tarkowski idézi a már említett Amerding-Gasque könyv egy részletét:

"Ennek az elképzelésnek [ti. a pretribulacionizmus által hirdetett "titkos eljövetelnek"] az eredetét gyakran vitatják. Néhányan feltételezték, hogy ennek a nézőpontnak a nyomait találták meg az Albury Konferenciákról szóló jelentések között, amelyek úgy ismertek, mint Párbeszédek a Próféciákról, míg mások Edward Irvinghez és legközvetlenebb ismeretségi köréhez kötik. Csak a közelmúltban volt újra egy nagyszabású kísérlet az elmélet eredetének felderítésére. Dave MacPerson 1973-ban kiadott egy könyvet, melynek címe A pretribuláció hihetetlen eredete. A rég feledésbe merült Katolikus Apostoli Egyház bizonyos kiadványai alapján ragaszkodik ahhoz, hogy a titkos elragadtatást egyértelműen a skóciai Port Glasgowban lévő, karizmatikus ajándékokat kapó hívek között kezdték hirdetni 1830 tavaszán. A mindössze 15 éves Margaret Macdonald a prófétálás szellemét kapta, és a kijelentései között volt egy olyan is, amely megkülönböztette Krisztus eljövetelének második szakaszát, amely nyilvános lesz, és az elsőt, amely titkos és rejtett lesz, csak a hívők fogják látni, és amely által felemeltetnek Krisztushoz. Az kétséges, hogy Margaret Macdonald volt-e az első olyan személy, aki megfogalmazta ezt az elképzelést, és az is kétséges, hogy a kijelentése valóban olyan világosan megfogalmazott volt-e, mint ahogy MacPherson állítja."

Tarkowski írásában idéz néhány, Margaret látomásáról szóló beszámolót is. Ezek alapján nagyon megalapozott kételyeket fogalmaz meg azzal kapcsolatban, hogy adhatta-e a Szent Szellem ezt a látomást, és lehetett-e Margaret az Úr által küldött próféta.

"... És a nemzetek szorongását látom, zavarodottsággal együtt, a tenger és a hullámok zúgnak, az emberek szíve megcsalja őket félelemmel - most vigyázz az Emberfia jelére. Itt meg lettem állítva, és felkiáltottam, Ó, nem tudni, mi az Emberfiának a jele; Isten népe azt hiszi, erre vár, de nem tudja, mi az. Éreztem, hogy ezt fel kell fedni, és hogy nagy sötétség és tévedés volt ezzel kapcsolatban; de hirtelen egy dicsőséges fényesség szakadt rám. Láttam, hogy csupán maga az Úr volt, aki leszállt a Mennyből egy kiáltással, csak a megdicsőült ember, Jézus; [itt jön a váltás a látható parúziáról a titkos eljövetelre:] de mindenkinek, mint Istvánnak, be kell töltekeznie a Szent Szellemmel, hogy felnézzenek, és lássák az Atya dicsőségét. Láttam, micsoda hiba, hogy az emberek azt gondolják, hogy ez olyasmi lesz, amit a testi szemeikkel látni fognak; de itt szellemi tisztánlátásra van szükség, ami Isten szeme az ő népében..." (Robert Norton: James & George Macdonald emlékiratai, Port-Glasgow-ból [1840], pp. 171-176; idézi Dave MacPherson: A hihetetlen álca, p. 151, én pedig Ed Tarkowski: Történelem: Margaret MacDonald pretribulációs parúziája c. írásból idéztem ill. fordítottam.)

Tarkowski kiemeli, hogy ez egy olyan "prófécia", mely egyértelműen hozzátesz az Íráshoz. Az Ige ugyanis szó szerint azt mondja, hogy "minden szem meglátja" (nem pedig csak azok, akik úgy, mint az első vértanú István, betöltekeztek Szent Szellemmel), és amikor meglátják, "siratja őt a föld minden nemzetsége". Az Igében továbbá nem lehet egyetlen olyan verset sem találni, amely kerek perec megkülönböztetne egy titkos, láthatatlan eljövetelt és egy nyilvános, látható eljövetelt. Csak egy eljövetelről van szó, és azt mindenki látni fogja, mégpedig nem "Istennek a népében lakozó szemével", hanem a saját szemeikkel.

De nézzünk még egy érdekes idézetet ebből:

"... töltekezzetek be a Szellemmel. Ez volt az az olaj, amelyet az okos szüzek magukkal vittek az edényeikben - ez az a fény, amelyet égve kell tartani - Isten fénye - amit fel kell ismernünk, hogy nem a természetes szemünkkel megfigyelhetően jön. Csak azok, akikben benne van Isten fénye, fogják látni az Ő megjelenése jelét. Nincs szükség arra, hogy azokat kövessük, akik azt mondják, itt, vagy amott, mert az ő napja úgy jön el, mint a villámlás, azok számára, akikben az élő Krisztus van. A bennünk lévő Krisztus az, aki fel fog minket emelni - ő a fény - csak azok, akik élnek őbenne, fognak felvétetni, hogy találkozzanak vele a levegőben."

Ahelyett, hogy átfogalmaznám, hadd tegyem hozzá Tarkowski ehhez a részhez fűzött, nagyon elgondolkodtató megjegyzéseinek fordítását:

"A Margaret által adott leírás, miszerint Jézus napja olyan, mint a villámlás, de csak "azoknak, akikben az élő Krisztus van", bizonyosan ellentmond Jézus azon állításának, miszerint a nemzetek sírni fognak, amikor meglátják Őt eljönni. És a Macdonald által a Szent Szellemre alkalmazott szimbólum: "Isten szeme az ő népében" és "a fény, amelyet égve kell tartani - Isten fénye" a Harmadik Szem okkult fogalmára emlékeztet. A Harmadik Szem az okkult forrásokban a két fizikai szem között található, és Agni Pontnak hívják, amelyet Agni Úrról, a villámlás által jelképezett tűzistenről neveztek el. A New Age-mozgalom hívei azt hiszik, hogy ezen a Ponton keresztül lép be a kozmikus tűz és fény az emberbe meditáción és képzelőerőn keresztül, és egy belső átalakulást hoz létre a beavatottakban, és az Isten tanításainak megértéséhez szükséges bölcsességet. Valami ilyesmi "íze" van Macdonald látomásának is.

Továbbá, bár Jézus már adott egy világos, életszerű képet az Ő eljövendő parúziájáról, Margaret azt mondja, hogy "meg lettem állítva, és felkiáltottam", hogy jobban megértse. Ahogy a válasz érkezett ("de hirtelen egy dicsőséges fényesség szakadt rám"), társítva egy olyan üzenettel, amely ellentmond a Jézus által az Ő parúziájáról adott leírásnak, valószínűsíti, hogy a látomásban démonikus elnyomás volt jelen, mivel az okkult módon kinyilatkoztatott tudás gyakran érkezik egy hirtelen jövő, erős fénnyel. Mivel Macdonald Jézusa és Szent Szelleme nem olyan, mint amilyennek az Írásokban látjuk, ez erősen arra mutat, hogy a megtapasztalása okkult volt; bizonyosan nem keresztény."

(Megjegyzés1: a homlokon található "harmadik szem", melyet "szellemi szem"-nek, "a mindent látó szem"-nek ill. "Isten mindent látó szeme"-nek, vagy "a Gondviselés szeme"-nek is neveznek a különféle okkult tudományokban, jelenik meg például az egyik legismertebb szabadkőműves jelképben (kép); a keleti, ősi indiai tudományokban (a Tantrában) szintén "harmadik szem"-nek is hívják, de azonos az ún. hatodik csakrával is, szerepe pedig (intuitív képességek, telepátia, magasabb rendű tudás stb.) a "hatodik érzék"-hez hasonló. Nem tűnik bibliainak tehát, hogy Margaret MacDonald a Szent Szellemet Isten szemével, mely a népében lakozik, illetve Isten fényével azonosította. Bár az igaz, hogy a Bibliában is megjelenik szemként a Szent Szellem (Zak. 4. és Jel. 5:6), de Macdonald látomásában egy kevert, zavaros, és potenciálisan okkult képben jelenik meg.)

(Megjegyzés2: Tarkowski röviden kitér rá, hogy Margaret egy másik "próféciájában" konkrétan megnevezte az Antikrisztus személyét Robert Owenben (1771-1858), ami természetesen hamis próféciának bizonyult. Nos, az Ige szerint, aki egyszer hamisan prófétál, azt a prófétát nem az Úr küldte - 5Móz 18:20-22.)

Dátum: 2021.04.16 | Feladó: PatrickBeigo

Válasz

1 | 2 > >>

Pretribulációs elragadtatás

A pretribulációs elmélet lényege

A pretribulációs elmélet részletes alátámasztása

A pretribulációs elméletettel szembeni ellenérvek

A pretribulációs elmélet eredete

Téma: Pretribulációs elragadtatás

How to earn income from cryptocurrencies?

Продам дом Красноярск

Re:Продам дом Красноярск

Re:Продам дом Красноярск

Re:Продам дом Красноярск

Re:Продам дом Красноярск

Review

Куплю дом Красноярск

Nerotech Авторизация по звонку

алиэкспресс скидки

Új hozzászólás hozzáadása