Őstörténet a Bibliában - mi mindent tudhatunk meg a szűkszavú Genezisből?

Az első 23 generáció tagjainak életkora

*: Énókh nem azért volt ennyivel rövidebb életű, mert idejekorán meghalt volna, hanem mert Istennel járt, és az Úr magához vette, "elragadta" 365 évesen.

A diagramon láthatjuk, hogy a Biblia, bár külön magyarázatot nem ad rá (azon kívül, hogy Isten akarata így szabályozta), de más szempontokhoz hasonlóan (melyeket alább kifejtek) itt is következetes abban, hogy az emberiség korai története során nemzedékről nemzedékre nem fejlődött, hanem degenerálódott: az emberek által elérhető, megélhető életkor az özönvízig stabilan 900 év (vagy még egy kicsit több is) körül mozgott, ám az özönvíz után nagyon hirtelen, nagyon radikálisan lecsökkent.

Sém, aki még az özönvíz előtt kb. 100 évvel született, már 350 évvel alacsonyabb életkort ért meg, mint édesapja, Noé. Az ő fia, Arpaksád, aki az új generáció egyik legelső tagjaként, 2 évvel az özönvíz után született, már "csak" 438 évet ért meg. A később születetteknek még tovább csökkent az életkoruk, hamarosan senki nem akadt többé, aki elérte volna a 200 évet (és a Biblia később sem számol be ilyenről). A még későbbi időszakban (pl. a királyok korában) a 70 évet megért Dávid már idősnek számított, "megvénhedett és megöregedett", és az utódai közül is kevesen éltek olyan sokáig, mint ő.

Ha a lehetséges okok után kutatunk - persze tárgyi bizonyíték nem sok áll rendelkezésünkre -, akkor legalább két, jól elkülöníthető tényezőt nevezhetünk meg: egy célzott, isteni beavatkozást az ember génjeibe, valamint az életkörülmények radikális megváltozását; mindegyikre közvetett bizonyítékunk van csak a Bibliából.

1.) Az egyik, és az özönvíz utáni korban a fontosabb tényező minden bizonnyal egy Istentől jövő, célzott genetikai beavatkozás. Ez nyilván nem így van leírva egy többezer éves szövegben, hisz furcsa is lenne DNS-ről olvasni egy legalább 3000 éves könyvben... Mindenesetre az 1Móz 6:3-ban azt olvassuk: "És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő." A történeti leírásban ez az isteni parancs kb. az özönvíz előtt néhány száz (esetleg kevesebb) évvel helyezkedik el.

Két dolgot le kell szögeznünk ezzel kapcsolatban: az egyik, hogy biztosan nem azonnali hatályú beavatkozásról van szó, hiszen még évszázadokkal az özönvíz után is találhatunk olyan embereket (pl. Ábrahám, Izsák, Jákób), akik több mint 120 évet éltek. Vagyis a genetikai beavatkozást úgy végezte el Isten, hogy viszonylag lassan, több (nagyjából 12-13) generáción keresztül ment végbe ez a folyamat, aminek végeredménye az lett, hogy kb. 120 év van "a génjeinkbe kódolva" (ezt mai tudományos, genetikai kutatások is megerősítették, s bár sajnos közvetlen természettudományos cikk formájában nem találtam forrást, de pl. a KSH folyóirata tényként kezeli, és amúgy elég nagy közhely is). Eltartott egy darabig a folyamat, de kb. József idejére beteljesedett és megállt a potenciális 120 évnél. Fontos ettől elkülöníteni azt a párhuzamosan és hosszabban elhúzódó jelenséget, hogy a gyakorlatban, a világban kialakuló életvitel és életkörülmények nagyban csökkentették a születéskor várható élettartamot, amit a mai fejlett világban, még a legfejlettebb országokban sem sikerül 90 év fölé tornászni, sőt a legtöbb fejlett országban megállapodott olyan 70-80 év körül, és ma már alig emelkedik. (Milyen furcsa, hogy ez is több mint 3000 éve le van írva a Bibliában! Az amúgy kereken 120 évet megért Mózesnek tulajdonított 90. Zsoltár szerint "A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk.")

A másik leszögezendő dolog az Úr beavatkozásával kapcsolatban, hogy mindenképpen genetikai beavatkozásnak is kellett lennie, nem lett volna elég pusztán az életkörülmények megváltoz(tat)ása. Ez egyrészt ugye igazolható abból, hogy a tudósok legjobb tudomása szerint génjeinkbe van kódolva az öregedés, ami így is, úgy is lejátszódik nagyjából 120 év alatt. Ha a genetikai lehetőségeink ugyanazok lennének, mint az özönvíz előtt, akkor ma is potenciálisan 900 évig élhetnénk, de az életkörülményeink miatt nem érhetnénk el azt. Másrészt pedig érdemes megnézni az özönvíz utáni generációk életkorát. Noé, aki minden bizonnyal már élt akkor, amikor Isten ezt a határozatot hozta a 120 évről, láthatóan teljesen mentesült a következményektől. (Holott ez nem egy, a bűnösökre kimondott átok volt, hanem az egész emberiséget érintő határozat.) Az özönvíz után még 350 évet élt, és ugyanúgy 950 évig élt, mint az ősei (jópár felmenőjét még túl is szárnyalta). A Biblia alapján kiszámolható (lásd az időtáblázatot), hogy az özönvíz Ádám teremtésétől fogva 1656 év múlva történt, tehát Noé a 2006. évben halt meg. Sém, aki ugyanazon életkörülményeknek volt kitéve, mint Noé, már csak 600 évet élt, és 2158-ban halt meg. Azt érdemes megfigyelni, hogy ki, hány utána jövő generációt élt túl. Voltak ugyan eltérések az utódok élettartamában, de ha továbbvisszük az időszámításunkat, akkor láthatjuk, hogy Noé 10 évvel túlélte a tőle fogva 5. generációhoz tartozó Péleget, a tőle fogva 6. generációs Réu csak 20 évvel élte túl Noét, és a tőle fogva 10. Ábrahám már 58 éves volt, amikor Noé meghalt! Ehhez hasonlóan Noé fia, Sém, aki már csak 600 évet élt, még így is túlélte Ábrahámmal bezárólag (Héber kivételével) minden, a Bibliában felsorolt leszármazottját! Sém tehát, aki Ábrahámnak az ük-ük-ük-ük-ük-ükapja volt (9. generációs felmenője), később halt meg, mint Ábrahám.

Mindebből az következik, hogy semmi esetre sem lehetett az életkor radikális csökkenésének kizárólagos oka az életkörülmények özönvíz utáni megváltozása (sőt, megkockáztatom, hogy ebben az időszakban ez még csak kisebb szerepet játszott), hiszen nehéz elképzelni, hogy Sém ugyanazon a bolygón ennyivel jobb életkörülményeket találjon, mint az összes leszármazottja.

Ez még természetesen nem zárja ki azt (sőt én magam is teljesen meg vagyok győződve róla), hogy az életkörülmények is rosszabbak lettek az özönvíz után. Mert az előző állítást megfordítva, abból, hogy Sém még ennyi ideig tudott élni, túlélve sok generációig a leszármazottait, még nem következik, hogy a bolygó életkörülményei semmit nem változtak a korábbi állapotokhoz képest, és ezért a leszármazottak kizárólag genetikai hatások miatt éltek volna kevesebb ideig. Lásd pl. ezt a cikket. (OK, ok, nem tudományos forrás, de elvileg arra hivatkozik...) Ezt alább ki is fejtem bővebben.

Mindössze annyit állítok, hogy a kettő nagy horderejű változás igazából egymástól függetlenül ment végbe: az életkor potenciális maxiumuma Isten rendeletének következtében, 12-13 generáció alatt csökkent le, a ténylegesen megért életkor pedig az özönvízzel kapcsolatos természeti, környezeti változások miatt a későbbi időszakban a genetikai lehetőségek alá csökkentette az emberek életkorát. Az, hogy az egymás utáni generációk életkora nem azonnal, hanem fokozatosan csökkent, nem azt bizonyítja, hogy az életkörülmények változása lett volna ennek a folyamatnak a fő oka, hanem csupán azt, hogy Isten beavatkozása valószínűleg egy olyan óvatos módosítás volt a génállományban (sajnos nem nagyon értek a genetikához...), aminek az érvényesülése, kifejlődése és véglegessé válása eltartott vagy 12-13 generációig. Ezután (azaz József után) a Bibliában tudtommal még három ember tudta minimális mértékben meghaladni a 120 évet: Mózes (120 évet és néhány hónapot élt), Áron pap (123 évet élt) és a Dávid korabeli Jójada pap (130 évet élt). Korunkban pedig összesen két emberről tudunk, akik dokumentumokkal hitelesíthetően több mint 120 évet éltek: egyikük az 1986-ban elhunyt japán Shirechiyo Izumi (120 évet és 237 napot élt), másikuk az 1997-ben meghalt francia Jeanne Louise Calment (122 évet és 164 napot élt) (forrás). Az életkörülmények is bizonyos mértékig elkezdhettek fokozatosan romlani már akkor, sőt bizonyos szempontból a mai napig is romlanak, csakhogy az utóbbi 150-200 évben nagyot fejlődött az orvostudomány, ezért ismét elértük a 70-80 éves várható élettartamot a világ fejlettebb részén (de amúgy a középkorban már a várható élettartam még a 30 évet sem érte el, sőt Magyarországon még az 1900-as évek elején is 40 év alatt volt). De a Bibliából az látszik, hogy ez önmagában nem lett volna elég az emberélet hosszának ilyen radikális csökkenéséhez, hanem ennek genetikai okai voltak.

Másrészt a bibliai szöveggel sem lenne koherens ezt állítani, ugyanis ott Isten még mindenképpen az özönvíz, sőt a bárka építésére való felszólítás előtt mondja ki ezt a határozatát (1Móz 6:3), ezért ha ezzel Isten az életkörülményeket változtatta volna meg, az lenne a minimum, hogy Noéra már - legalább kis mértékben - hatással legyen. Az, hogy Noéra teljességgel hatástalan volt Isten rendelkezése, számomra egyértelműen bizonyítja, hogy ez egy genetikai beavatkozás volt, ami felmenő rendszerben, a születendő gyermekekre vonatkozott - az akkor már élő emberek génállományába nem "nyúlt bele" Isten, pontosan ez az oka annak, hogy a változás érvényesüléséhez több generáció is kellett. Az én, szövegszerűen alá nem támasztható elképzelésem szerint, Isten ezt a határozatot valamikor már Noé életében, de még Sém születése előtt hozhatta meg, így Noéra még nem volt érvényes, de Sémre már elkezdte a hatását kifejteni.

(folytatom!)

Nincs hozzászólás.